Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. 107 viselő ur tényleg csinált, a mikor azt prédikálja, hogy tömörüljünk, de engem megvádol minden lépten nyomon a szavaimnak nem helyes odaállitásával, hogy majd szószegéssel vádol, majd meg azzal vádol, hogy ma mást mondok, mint mondottam azelőtt, hát engedelmet kérek, hogyha csak ilyen eredménye és sikere lett volna annak, hogyha önöket én magam mellé tömörítem, akkor én sokkal jobh szeretem, hogy önöket nem tömöritettem ide. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon). A mi pedig azt a heves, igazságtalan és elfogult hírlapi harczot illeti ellenem, az nem Körber úrtól származik, mert tőle nem származhatik. Én azt a harczot sajnálom, de nyugodtan fogadom. Az engem semmiben sem tántorít meg: nem is érint. Se keményebbé, se engedékenyebbé nem tesz, arról pedig mit se tudok, hogy Körber miniszterelnök ur a mi tárgyalásaink menetét a pártokkal közölné. Azt mondja Pichler t. képviselőtársam és ez a fődolog, a mire válaszolnom kell. hogy én ma másként beszélek, mint a hogy azelőtt nyilatkoztam. Hát ez ellen egészen határozottan tiltakozom és kérek minden elfogulatlan embert, igen röviden fogom kifejteni, Ítéljen a felett, hogy nekem van-e igazam vagy neki. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen ma tovább mentem, mint eddigi nyilatkozataimban, mert ma Nessi Pál képviselő ur kérdésére, a ki nem elégedett meg azzal, a mit tegnap kijelentettem, hogy meg akarom óvni az ország összes érdekeit, minden irányban tőlem telhetőleg, hanem azt kérdezte, hogy engedni fogok-e? Tegnapi kijelentésemben nem nyugszik meg, hogy majd akkor fogjuk megmondani, a mikor az előterjesztéseket megteszszük, hogy melyik miniszterelnök, vagy melyik kormány engedett eredeti kiindulási pontjából, az-e. vagy mi. Nessi Pál képviselő ur azt mondotta, hogy ez nem elég, hanem mondjam meg most általában, hogy engedek-e, s én erre továbbmenve eddigi nyilatkozataimon túl is, megmondottam, hogy azt az álláspontomat pedig, a mit eddig odaállítottam volt, hogy csak olyan egyezséget csinálok, a melyben az ország gazdasági érdekei, azoknak mindegyike, a földmivelési, a termelési és ipari érdekei meg vannak telhetőleg óva; nem adom fel és fentartom, csak oly egyezségbe megyek bele, a melyben az ország gazdasági fejlődésének életfeltótelei csorbulást nem szenvednek, és a melyben az, a mi ennek az országnak gazdasági életéhez feltétlenül szükséges, fenn van tartva. Különben arra igyekszünk, mert egyezségről van szó a másik féllel, hogy méltányos egyezkedés és kiegyenlítés alapján végre-valahára kompromisszumra s egyezségre jussunk. Kijelentettem, hogy álláspontom ugyanaz marad és ma is az, azért azt mondani, hogy ma másként nyilatkoztam, nem lehet, mert tegnap is ezt mondtam. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy eddig én csak a magyar állam érdekeiről szóltam, és nem szóltam a másik állam érdekéről is. Eddig csak a magyar gazdasági érdekekről beszéltem, ma pedig beszéltem a két állam érdekeiről. Es ebben ő eltérést lát. Hát nézze t. képviselő ur, én nem akarok semmiféle éles riposzttal élni. Csak azt mondom, téved és egész lojálisán hivom fel. hogy abban ne lásson eltérést, mert abban eltérés nem szándékoltatott, de eltérés nincsen is. Az egész kiegyezésre nézve felállitottam tételemet legutóbb ebben a képviselőházban, abban a közmondásossá vált, a gazdasági kérdések és helyzet ajjologiájának nevezett harmadfélórai beszédemben és az akkor tetszett Pichler Győző t. képviselő urnak, — a mikor azt mondottam, hogy igyekezni fogok megvédeni és megőrizni Magyarország gazdasági érdekeit mindkét irányban. Tehát magyar érdekeket, a magyar gazdasági élet érdekeit. Csak azokat, ha akarja, mint a hogy az osztrák miniszterelnök első sorban az övéit védi. Hát ezt mondottam mindig és ezt mondom ma is. Már most tegnap is, ma is a két államról, a két államnak érdekeiről akkor beszéltem, a mikor az egyezkedésről volt szó és a mikor az ország érdekeiről az egyezkedéssel összefüggésben beszéltem. Mert ha önök azt kérdezik tőlem, hogy az egyezkedés meg lesz-e, és arra kell felelnem, akkor csak számba kell vennem a másik felet is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És én az egyezkedésre való tekintettel és az arra való vonatkozásban beszéltem a két állam érdekeiről, hogy igenis mert egyezkedésről van szó, meg kell óvni a mi érdekeinket első sorban, de ha vámközösséget akarunk, igyekezni kell a másik féllel méltányos alapon egyetértésre jutni, különben egyezség nem jöhet létre, mert azoknak szintén vannak érdekeik. Egyszerűen a törvény rendeletét követtem. A törvény mit mond ? A törvény, a melyről pedig, ha ellenem vélnek valamit belőle kiolvashatni — eddig nem sikerült — azt mondja: a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi. Hogyan lehet hát állítani, hogy nem szabad a két állam érdekeiről beszélni ? És hogyan lehet rám fogni, hogy mást mondottam, mint azelőtt, mikor a törvény is ugyanazt mondja, a melynpk alapján állunk és a mely ellen kifogás nem emeltetett, sőt a melyet én joggal garancziának ismertem el. És azt talán nem lehet kifogásolni, hogy egyezséget csak mindkét fél érdekeinek kölcsönös kiegyenlítése és megvédése mellett köthetünk. De hát szolgáljon Pichler képviselő urnak megnyugtatására, hogy .ezt a törvény nem ugy érti, hogy ezzel a magyar állam érdekei feladatnak, és én se értem így: mert első sorban igenis az ország gazdasági és anyagi érdekeinek védelmét kell az egyezségben biztosítani. De a mikor szerződés megkötéséről van szó és arról, hogy közösségben egyesítsük gazdasági életünket vámszövetség for14*