Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

10G 115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. Zboray Miklós: Mi sem bántjuk a miniszterelnök urat! Széll Kálmán miniszterelnök : Nem bántanak, hanem folyonos közbeszólásokkal zajongnak. Zboray képviselő ur egyike azoknak. Azért csodálkozom rajta, mert ezt a nyilatkozatot, ha jól emlékszem, még ezelőtt öt-bat hónaj>pal tettem — még a múlt esztendőben. a mikor a_, pénzügyi bizottságban tárgyaltunk — Barta Ödön képviselő urnak egy kozzáin intézett kérdésére. A lapok másnap a bizottsági tárgyalások resuméjében közölték.is. (Igaz! Ugy van.' jobbfelöl.) Ebben tehát valami uj dolgot nem mondtam. De ha nem mondtam -volna, még akkor is magától értetődnék. Hanem a t. képviselő ur azt mondja, hogy olyan terheket vállalok magamra, a milyeneket egy ember el nem bir, és ebből áll a késedelem. Hát a t. képviselő ur talán nem hiszi, a kik engem közelebbről • ismernek, elhiszik, hogy én — szerénytelenség nélkül legyen mondva — joggal mondom, hogy a kiegyezés és a kiegyezési tárgyalások azért, mert én nemcsak a miniszterelnöki tisztet és állást töltöm be, hanem a belügyi tárcza állását és tisztjét is betöltöm, egy percznyi késedelmet nem szenved. Ez az egyik. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a kereskedelmi tárczát is viszem. Hát időleg kellett vinnem, de ha azon idő alatt, a midőn üres volt, a mi azonban csak harmadfél hétre terjed, az ügyeibe befolytam, ez késedelmet nem okozott, mert ez két-három heti dolog volt. A mi némi késedelmeit okozott, az a bekövetkezet csapás, a volt kereskedelemügyi miniszter elhunyta. Hát nem történt - volna az bármikor, lenne kiegyezés, nem lenne kiegyezés, belügyminiszter lennék vagy nem lennék, hogy mikor a sors csapása egy minisztertől megfoszt, és a másik miniszter rögtön, mint deus ex macbina még sem jöhet elő, hogy abban a két-három hétben a miniszterelnöknek kell vállalkoznia erre, de ez késedelmet nem okoz. De nem is ez bántja a képviselő urat, hanem a belügyminiszteri tárcza. No hát én kijelentem, akármily nézeten van a képviselő ur, én a belügyi tárcza kezelését és vitelét, bármily terhes is legyen reám nézve, ez idő szerint a kezemből ki nem adom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) nem akarom pedig egyszerűen azért, — megmondom ebben a házban nyilvánosan — nem a hatalom kérdése vezet engem, hanem én arról a politikáról, a melyet inauguráltam, igenis, arról a rendszerről, a melyről már szóltam és — akárhogy akarják elferditení — a melyet ebben a házban megismertetve, az országban keresztülvittem, a közigazgatásnak mingen izében tőlem telhetőleg igyekeztem bevinni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a néppárton.) — no hát hiszen csodát nem kivánhat senki senkitől sem — arról a szellemről és arról a rendszerről én felelősséget csak akkor vállalok, annak az egyensúlynak és összhangnak fentartásáról, a melyet én az ország politikai és közigazgatási szellemének nevezek és a melyet bevittem az ország köztudatába, csak akkor felelek, ha azt a magam kezében tartom. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hol van a szabadelvű párt? Hát ne keressék a t. képviselő urak nagyító üveggel, nincs rá semmi szükség . . . Rákosi Viktor: De keressük lámpással! Széll Kálmán miniszterelnök: Lámpással sem. A szabadelvű párt itt van és mert a szabadelvű párt ebben az appropriaczionális vitában hallgatott, helyesen cselekedett. Hiszen a múlt héten azt vetették a szabadelvű párt szemére, hogy a szabadelvű párt húzta a vitát négy hónapon keresztül, most meg az a hiba, hogy még az appropriaczionális vitát nem húzza. (Tetszés jobbfelöl.) Engedelmet kérek, az önök kedve szerint nem lehet elintézni a dolgokat, nem is igyekszünk, majd mi elintézzük ezeket a házi kérdéseket — mert ez az, nem az ország kérdése, ott számolnom kell az ellenzékkel, mindig számoltam is — már a magunk felfogása szerint és azt állítom, hogy igenis helyesen cselekedett a szabadelvű párt, hogy ebben a vitában széles keretben nem vett részt. (Helyeslés a jobboldalon.) Nessi Pál: Bécs ellen jó lett volna! Széll Kálmán miniszterelnök: Már most a mi a tömörítést illeti, és hogy Körber miniszterelnök kollegáni tömörítette ellenem a pártokat, hát erre egyszerűen azt mondhatom, hogy én arról a tömörítésről nem tudok semmit, Hogy tömörülve vannak az osztrák körök az u. n, osztrák-magyar — a mint ők nevezik — vagy a magyar kiegyezés ellen, erről tudomásom van, de oz már régen így van. És sajnos, sok ott az elfogult vélemény. És a belpolitikai kérdések is bejátszottak ebbe. Ott nem volt szüksége Körber ur különös nagy ügyeskedésének, hogy az osztrák pártokat arra nézve, hogy minél kevesebbet kell a magyaroknak az egyezségnél engedni és minél többet kell az osztrákoknak a maguk számára kiverni, tömöritse. Én ezt a tömörítést már öt vagy hat esztendő óta látom, (Ugy van! a jobboldalon.) és nem is csökkent, de nem is nagyobbodott az utóbbi időben. Vegyük a dolgot ugy, a mint van. Hát engedelmet kérek, én arról meg vagyok győződve ebben a házban, mert hiszen a t. ellenzék szónokainak beszédei győztek meg arról, hogy ők ugy gondolkodnak, hogy az ország érdekeit meg kell védeni nekik is. Ugyanazt tudom a szabadelvű pártról, mert hát közöttük élek, ők meg tudják rólam, mert ón is azt vallom. Hát mi szükség van itt bővebb tömörítésre ? Azt én egy igazán szükségtelen, csak provokáló és demonstratív, de tartalom nélküli manővernek tekinteném, (Helyeslés a jobboldalon.) melyre semmi szükség nincsen. Mert azután a tömöritgetésnek azt a metódusát, a melyet Pichler kép-