Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-115
ííb. országos ülés 1ÍJ02 május 15-én, csütörtökön. 105 melylyel a t. kérdező képviselő uraknak tartozom, ha ezen nagyon sürgős és nagyon aktuális kérdésekre való válaszadással holnapig várakozunk. Ezért talán meg fogják nekem engedni, ha én ma szót kérek. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Rakovszky képviselő ur — mert rajta kezdem — feleljek arra, van-e krízis? Erre egyszerűen azt felelhetem, hogy az én tudtommal Magyarországon kahinet-krizis nincs. Hogy van-e Ausztriában, arra talán a képviselő urak ott fognak felelni, hogyha megkeresi azon tájékoztató utakat, melyeken ilyen kérdésekkel oda lehet férkőzni, mert hiszen hivatalosan nem lehet oda kérdést intézni. Nincs is okom, hogy hivatalos kérdést intézzek az iránt Körber miniszter úrhoz: van-e nála krizis? Rakovszky István: Csak Magyarországról kérdeztem! Széll Kálmán miniszterelnök: Erre feleltem. Tudtommal nincs; hogy tudtomon kivül ki híreszteli a krízist, arra én is kíváncsi lennék. Talán azok, a kik a krizis minél előbbi beálltát óhajtják és sóvárognak utána, (Mozgás a szélsőhaloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, hogy nem jól vitte a miniszterelnök ur a kiegyezési kérdést. Én azt hiszem, nincs igaza. Vártam, mivel lesz ez a vád igazolva. Azt mondja, mert nincs tájékozva a közvélemény, és nincs előkészítve szakítás esetére a vámterület elkülönítésére szolgáló intézkedések egész sorozata. A mi az elsőt illeti, szeretném tudni, menynyivel lennénk tovább, ha én mindazokat az eltérési pontokát, a melyek ma tárgyalás alatt állanak és a melyekre nézve eltérés forog fenn a magyar és osztrák kormány közt, előre elmondtam volna és ide terjesztettem volna? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Egyáltalában egyezkedésnél, vagy mondjuk, tárgyalásnál, — mert hiszen tárgyalni csak köteles vagyok az osztrák kormánynyal, ezt csak nem kifogásolják az urak — lehet-e előre azoknak befejezése előtt részletes előterjesztéseket tenni ? És tovább megyek: lehet-e állítani, hogy nem is sejtik, miről van szó és homályban vannak teljesen akkor, mikor a tárgyalási alapok meg vannak adva, mert hiszen a tárgyalás kiinduló pontját a ma fennálló egyezség, a ma fennálló vámtarifa képezi, az a tarifa, melyet ujjal kell kicserélni. Ebben vannak az ipari vámok és az agrár vámok, a melyekre vonatkozólag általános álláspontomat nem egyszer, de legalább húszszor kifejtettem a házban. Valahányszor ez a kérdés tárgyalás alatt volt, mondom tehát, lehet-e ily körülmények közt e részben még többet mondani, mint a mennyit ismételve mondtam ebben a házban, hogy t. i. az országnak sem ipari, sem gazdasági termelési érdekeit feladni nem fogjuk, hanem olyan vámtarifát fogunk akarni csinálni, a melyben mindkettő lehetőleg egyeztetve van. De egyeztetve a másik állam hasonló érdekeivel, a mint a törvény renKÉPVH. NAPLÓ 1901 1906. VII. KÖTET. deli. Részletekbe belemenni a tárgyalás ideje alatt teljes lehetetlenség! Ezt soha semmiféle kormánytól nem követelték és egy képtelen és a helyzetet félreismerő kormánynak deklarálnám a magam részéről azt, a mely a parlament akármily részének követelésére bár, idő előtt, tárgyalás alatt lévő kérdésekben nyilatkoznék. (Igaz! Ugy van! jobb felöl) Ez lett volna a legnagyobb ügyetlenség, mert abban a perezben az egyezkedés tökéletesen lehetetlenné tétetnék. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A mi azt az argumentumot illeti, hogy a szakítás esetére intézkedések nincsenek, ezen meglátszik, hogy ez úgyszólván hajánál fogva van odakuzva, főleg olyan valaki részéről, a ki eddig azt mondta, hogy a közös vámterület hive. Rakovszky István: Igenis! Förster Ottó: Igenis! Széll Kálmán miniszterelnök: Förster képviselő urnak már többször mondtam, hogy nagyon szívesen meghallgatom, hogyha megmondja hangosan, a mit gondol, de nem valami kellemes, ha folyton közbeszólásokkal vitázik. A képviselő ur nem is közbeszól, hanem accompagniroz! Rákosi Viktor; Hangosan gondolkozik! Széll Kálmán miniszterelnök: A házban a nyugodt tárgyalások egyik első föltétele, hogy valaki tudjon magában is gondolkozni. Azt mondja a, t. képviselő ur, nincsen semmi előkészítve. Én erről a kérdésről egy érdemileg feltett kérdés alapján nyilatkoztam már a pénzügyi bizottságban és akkor kijelentettem, hogy semmi aggály az iránt, hogyha az ország jónak fogja látni és a törvényhozás törvény által el fogja határozni az önálló vámterületnek felállítását, — mert hiszen a nélkül nem lehet, — hogy akkor minden intézkedés arra az időre minden mulasztás nélkül megtörténhetik annak fogonatositására. A vámtarifa olyan módon van átgyúrva, keresztülrágva és átöntve, hogy a t. képviselő urak nyugodtak lehetnek, hogy ezen átdolgozott tarifát négy-öt hét alatt egy önálló vámterület alapjára helyezett tarifára lehet átváltoztatni. (Hosszantartó, élénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Helyes volt mégis az a kérdés! Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak köszönettel veszem ezt az elismerést, de megvallom, igazán, mégis csodálkozom rajta, mert olyan egyszerűnek, oly természetesnek, magától értetődőnek tekintem. . . . (Nyugtalanság és közbekiáltások a néppárton.) A t. képviselő urak már mondhatni kórusban válaszolnak onnan ! Hát vitatkozás ez, kérdem a t. képviselő urakat ? Hallatlan ! Zboray Miklós: A miniszterelnök ur is közbeszólt ! Széll Kálmán miniszterelnök: Egészen más, ha engemet személyesen bántanak. Én nem bántom az urakat; én objektív érvekkel válaszolok. 14
