Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

104 115. országos ülés 1902 , lyen politikai pályán vagyok, soha annyira nem csalatkoztam, mint most. Azt hittem, a szabadelvű párt látva a viszonyokat, a kiegyezés kérdésében össze fog állni, és az osztrák pártokkal szemben, mint egy ember, sikra fog szállni a magyar nemzeti jogok megőrzésére, mert ezáltal a nemzetnek tesz szolgálatot, és véletlenül a saját pártérdekeit is megerősiti. És önök, szabadelvüpárti képviselők, mint néma halak ültek ott, és felszólalt egy ember, Krístóffy József, a ki tintahal volt és bejüszkitotta a vizet. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Most, mikor e vitának végéhez jöttünk, kérdem, hol a szabadelvű pártnak az a megnyilatkozása kifelé, (Igaz! Ügy van! a szélsőbal-oldalon. Felkiáltások: Hol a szabadelvű párt ?) hogy megáll ama jogok mellett, a melyeket szerzett és azoknál rosszabbat sohasem fog elfogadni'? Nem szavazok meg semmit a miniszterelnök urnak. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Rakovszky képviselő ur is még a szakaszhoz kivan szólani. Kérdem, hogy a t. ház folytatni kivánja-e a vitát vagy nem ? (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: T. ház! Már tegnap kijelentettem, hogy én az appropriaczionális törvényt el nem fogadom. Most a vita oly irányba terelődött, mely az én nézetem szerint feltétlen kötelességemmé teszi, hogy felszólaljak. Én ritkán vagyok abban a helyzetben, hogy a t. függetlenségi párt nézeteit oszszam, hanem ma kivételesen egyetértek Pichler Győző t. képviselő urnak egy kérdésével, a melyet itt a ház előtt felvetett. Tagadhatatlan tény az, hogy Ausztriában Körber miniszterelnök tájékoztatja az osztrák közvéleményt, tájékoztatja az ő parlamentjét, midőn neki, mjnt pártvezérnek, pártja nincs a háta mögött. Ügyességével elérte azt, hogy tömöríteni tudta a legheterogénebb elemeket azon czélból, hogy egy nagy demonstráeziót eszközöljenek Magyarországgal, illetőleg a t. miniszterelnök úrral szemben. Ezt én Körber miniszterelnöknek, mint osztrák politikusnak szemére nem vetem, de igenis szemére vetem a t. miniszterelnök urnak azt, hogy ő Magyarországon hasonlókép el nem járt. (Helyeslés balfelöl.) Az előttem szóló t. képviselő ur azt mondta, hogy hol van a szabadelvű pártnak egyöntetű megnyilatkozása a miniszterelnök ur mellett, hol van az a nagy demonstráezió a miniszterelnök ur álláspontja mellett? Én kijelentem, hogy nagyon értem még a szabadelvű pártot is, hogy nem demonstrál, mivel nem tudja, hogy mi mellett demonstráljon. De a fődolog nem az, hogy csak a szabadelvű párt demonstráljon, hanem az egész parlament, az ellenzéket beleértve, foglaljon pro vagy kontra a miniszterelnök ur álláspontja mellett állást akkor, ha ez helyes, e kérdésben és akkor oly nagy erővel rendelkeznék a t. miniszterelnök ur is, mint osztrák kollégája. Értem, hogy a t. miniszterelnök ur nem appellál és nem appellálhat erre, mert azon nagy ájus 15-én, csütörtökön. harcznak gyümölcsei még máig sem értek meg, a melyekért mi a harczba mentünk, mert a t. miniszterelnök ur nemcsak a saját pártjával bánt ugy el, mint azelőtt, hogy homályban tartja ilyen fontos kérdésben, hanem az országot sem tájékoztatja, mert az ellenzék azt, a mit remélt a t. miniszterelnök úrtól, a közélet szanálását még beteljesedve három hosszú év után sem látja és mert a t. miniszterelnök ur oly terheket vesz a vállaira, melyeket egyedül meg nem bir, mert ezek egy emberi erőt felülmúlnak. Nem lehet ily fontos időkben egyszerre kereskedelemügyi miniszternek lenni, belügyminiszternek lenni, miniszterelnöknek lenni, hadügyminiszternek lenni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! A mai napon egy ujabb indok jött hozzá, hogy az appropriácziót meg ne szavazzuk és ez az, hogy krizis hirek keringenek. Vájjon igazak-e vagy nem, nem tudom, de azt hiszem, hogy a kabinet válság előtt áll és én lelkiismeretlenségnek tartom megszavazni ezt az appropriácziót mindaddig, mig tisztán nem tudjuk, hogyha esetleg ezen válság, a mint én is hiszem, a t. miniszterelnök úrra ugy fog kiütni, hogy be kell adni a lemondását, ki fog ezen felhatalmazási törvénynyel élni, ki jön utánuk, nem-e éled fel a régi rendszer? Miután látom, hogy a t. miniszterelnök ur elhibázta az eljárási módját... Széll Kálmán miniszterelnök: Miben? Rakovszky István: A kiegyezési ügyekben, mert abban a helyzetben van, hogy manapság sem adhatja meg nekünk azon fölvilágosítást, melyet Bécsben megadnak s mert nem tette meg a kellő lépéseket arra nézve, hogy ha nem sikerül a kiegyezés, Magyarország nemcsak a papíron, de tényleg is az önálló vámterület alapjára léphessen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egypár hónap múlva ez év leperdül és itt lesz az 1903. év és a t. miniszterelnök ur egy lépést sem tett s ez által biztatta Ausztriát, hogy Magyarországgal szemben követelőleg lépjen fel. Miután nem látom, hogy a miniszterelnök ur biztosította volna a közélet oly alakulását az esetre, ha visszalépne, a melyért a nagy harezot vivtuk és a melynek keresztülvitelére vállalkozott, kettős bizalmatlansággal vagyok. Én felkérem a t. miniszterelnök urat, szíveskedjék nyilatkozni: van-e egy látens krizis, menynyiben állanak a kiegyezési dolgok, vájjon nem követel-e Körber oly kiegyezést, mely a Thun és Bánffy miniszterek által történt megállapodásoknál sokkal hátrányosabb az országra? Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy ebben a késő időben a t. ház türelmét igénybe kell vennem; de oly élesen állíttattak fel a kérdések és oly aktualitással, hogy vétenék azon köteles figyelem ellen,