Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

100 115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. XLIV. t.-czikknek 23. szakasza azt mondja, a melyről azt panaszolja, hogy végrehajtva nincsen, hogy a törvénykezés terén a nyelv használatát a jelen törvény 7-ik és 13-ik szakaszai szabályozzák. Ez a törvény tételes rendelkezése, a mely fennáll és a mely semmiképen, semmiféle utótörvénynyel érintve nincsen. A 7. szakasz pedig azt mondja (olvassa): »Az ország minden lakosa azon esetekben, a melyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minőségben személyesen vagy megbízott által veszi és veheti igénybe a törvény oltalmát és a biró segélyét a) a saját községi bírósága előtt anyanyelvét, b) más községi bíróság előtt az illető község ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét, c) saját járásbírósága előtt saját községének ügykezelési vagy jegyzőkönyvi nyelvét stb., használhatja.« Kérdem én a t. képviselő urat, hogy ez a törvény nincsen végrehajtva? A községi bíráskodásnál nem használja-e mindenki a maga anyanyelvét ? Nincsen ez ellen semmi panasz. Én legalább nem hallottam helyt álló panaszt ez irányban, mert minden községi bíráskodásban ennek a törvénynek a rendelkezése végre van hajtva. A 13. §. pedig azt mondja (olvassa): »Az államkormány által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar.« Ez a két czikk szabályozza tehát a birósá* gok hivatalos nyelvét. Már most ennek a törvénynek a végrehajtása, a bíróságok ^ügykezelési nyelvéről, legyen azoknak a dolga. Én nem látom át, hogy a t. képviselő ur ezen szakaszok alapján mily joggal követelheti a ma fennálló törvényes gyakorlatnak a megváltoztatását ? (Általános helyeslés.) Ámde ezek olyan kérdések, a melyekkel miért nem hozakodott elő a t. képviselő ur akkor, a mikor a költségvetésnek részletes vitája folyt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Most az approjiriaczionális vitánál ilyen részletes kérdések fejtegetésébe belemenni talán már egészen helytelen dolog lenne, (Altalános helyeslés.) Ennek, ugy látszik, mégis csak az a tendencziája, hogy ennél a vitánál, a mely lezárni van hivatva egy négyhónapi kimeri tő hosszú tárgyalást, a melyben minden ember elmondotta mindazt, a mi a szivén feküdt és a mi ezen a világon elmondható és talán még azon kivül is, a vita végén ezzel akarja megkoronázni a maga u. n. nemzetiségi programmjának és hitvallásának az egészét. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel a bizonyos odaszegezésével annak, hogy nincs megelégedve azzal az állapottal, a mely ebben az országban uralkodik, nincs megelégedve azért, mert nincsen végrehajtva a nemzetiségi törvény, mert nem váltotta be ez a nemzet, a mit a nemzetiségeknek ígért, és mert ezután akar még a nemzetiségi kérdés megoldására törekedni, engem arra a lejtőre és abba az uttévesztőbe, a melyet a t. képviselő ur a maga fejtegetéseinek 3-ik pontjában kiszegezett, a magam részéről nem fog rávinni, mert én ebbe nem vagyok hajlandó belemenni. (Helyeslés jobbfelöl.) ha a képviselő ur abba akart engem belevinni, hogy egy uj nemzetiségi kérdésnek, az ön felfogása szerint, a mely abban jellemezhető legjobban, hogy ez az ország nem teljesítette az ígéreteit a nemzetiségek iránt, a fejtegetésébe bocsátkozzam bele, abba engem belevinni nem fog. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De nem fog belevinni abba senkit sem, a ki a magyar állam eszméjét tartja, szem előtt. (Helyeslés a jobboldalon.) És habár eltérők is utaink, és nagy eltérések támadhatnak egyes kérdésekre nézve köztem és a t. túloldal között, mégis azt hiszem, hogy abban az egyben ennek a háznak minden tagja egyetért, hogy ebben a kérdésben transzakeziónak nincsen helye. (Általános helyeslés.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök: Lindner képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Lindner Gusztáv: T. képviselőház! Azt hiszem, tartozom nemzetiségem és elvtársaim hazafias gondolkozásának azzal, hogy itten konstatáljam, hogy első felszólalásomban csakis a nemzetiségi törvény végrehajtását kértem. (Zaj.) Kijelentem, hogy én legalább eddig azt gondoltam és még ma is azon nézeten vagyok, hogy másajku ember, mint magyar, is lehet jó hazafi. (Zaj a jobb- és a szélsiibaloldalon.) Szél! Kálmán miniszterelnök: Én is azt mondottam ! Lindner Gusztáv: Mi is annak tartjuk magunkat. Csak azt akarom még felemliteni, hogy én egész világosan jelentettem ki, hogy a volt Királyföldön működő királyi bíróságok . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Ez itt Magyarország! Itt nincsen Királyföld! (Zaj.) Ismerjük ezeket a furfangokat. (Zaj a szélsöbalodalon.) Bakonyi Samu: Az is a magyar haza földje! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Nem lehet semmit sem hallani! (Nagy zaj a szélsőbaloldahn.) Barta Ödön: Exprofesszor ur, beszéljen vármegyéről ésneniKirályföldről! (Felkiáltások a jobboldalon : Volt Királyföldet mondott! Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek a jobb- és a baloldalon, mert lehetetlen a szónokot megérteni, és ha az elnök nem hallja azt, a mit mondanak, nem képes intézkedni. (Halljuk! Halljuk / Lindner Gusztáv: Azt állítottam, hogy az ottani királyi bíróságok. (Nagy zaj a ssélsiibaloldalon.) Rigó Ferencz: Melyik ottani? Hol van az? Pichler Győző: Hogy hívják azt most ? (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Lindner Gusztáv: Azt mondottam, hogy az 1868: XLIV. t.-cz. 7., 20. és 22. §-ai egy idő óta tiszteletben nem tartatnak, st5t még a ke-