Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

98 115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. teljék; ez a programmuk dolga, mely lehet jo­gosult, lehet nem; de ne tessék azt mondani, hogy ez megvolt és .1867-ben kitörölték és hogy Deák Ferencz ezt máskép értelmezte. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés jobbról.) Igen furcsán fogja fel az én kijelentésemet, de a törvényho­zási általános feladatokról való felfogást is a t. képviselő ur, a ki közbeszólt, ha ilyent imputál nekem. Ki mondja, hogy bármily tételt vitatni ne lehessen? Nem erről volt szó, hanem arról a váciról, hogy mi az 1867 : XII. t.-czikket meg­hamisítottuk, mikor erre vonatkozólag nem fo­gadjuk el az önök programmját. (Zaj a szélső­baloldalon.) Pichler Győző: 1848-ban volt nemzeti had­sereg, futott is tőle az osztrák! Széll Kálmán miniszterelnök: Most még, t, ház, csak egy rövid kijelentést akarok tenni Nessi Pál képviselő ur felszólalására; ha nem mondanám el a dolgot helyesen, ámbár semmi­féle kérdést Fejérváry t. barátomhoz, a honvé­delmi miniszter úrhoz nem intézhettem, de ő jelen van és rektifikálni fog engem. Nessi Pál ur azt mondta, hogy az hírlik, hogy a honvé­delmi minisztérium minden aktája, az archívum Bécsben van. Én nem kérdeztem senkit, hanem egyenesen deklarálom, hogy az lehetetlenség, hogy erről szó sem lehet, akárhol jelent is meg ez a hir. Egyébiránt az ilyenféle hírnél csakugyan meg lehet szívlelni Fejérváry miniszter urnak azt az ajánlatát, hogy meg kell bizony fontolni, hogy ha ilyen híreket a lapok közölnek, hogy az képtelenség, s arról nem lehet szólani. (Ügy van! jobbfelöl.) Nessi Pál képviselő ur azzal is motiválja a maga bizalmatlanságát, hogy én a most tár­gyalás alatt lévő egyezkedésről, gazdasági érde­keinkről nem nyilatkoztam részletesebben, és nem mondtam meg, hogy vájjon engedek-e vagy nem? Láthatja ebből t. képviselőtársam, hogy nem térek ki, bármily kényes éllel állítja is fel a kérdést. Én tegnap kifejtettem, hogy tárgya­lás közben, mely le sincs zárva, hol eltérések vannak a fölfogásokban, hol a kérdéseknek oly komplikált és tömeges masszájával állunk szem­ben, hol az egyezkedések hónapokig tartanak, elmondani azt, hogy mi volt a magyar, mi az osztrák felfogás az egyezkedés minden fázisában a vámtarifát illetőleg, annak 1400 és annyi pozicziójára, minden egyes részletére, s az elté­réseket analizálni, és egymással szembe állítani, ez annyit tenne, mint a kiegyezés további folya­mát lehetetlenné tenni. (Igás! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) Ez nincs az ország érdekében épen gazdasági érdekének meg­óvása szempontjából, mert erről a kérdésről praemature nyilatkozni, mielőtt a tárgyalások le vannak zárva. . , . Pichler Győző: Körber csak Ansichts-kár­tyán érintkezik a miniszterelnökkel! Széll Kálmán miniszterelnök: ... és ulti­mátumot felállítani a parlamentben egy oly egyezkedés folyamán, melyet a kormányok abból a czélból készítenek, hogy azután a parlament elé hozzák, teljes lehetetlenség. A t. képviselő ur azt kérdezi: hogy enged-e a magyar kormány ? (Halljuk! Halljuk!) Én igen világosan kijelentettem tegnap, hogy a ma­gyar kormány azon az állásponton ;íll, a melyet ebben a házban nem egyszer kifejtett, nem egy­szer részletesen és kimerítően is ismertetett, hogy csak oly egyezséget szándékozik kötni, ugy, a mint ezt a törvény betűje és szelleme mondja, mely mind a két fél gazdasági érdekeit kielégíti. (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Csak a mi érdekeinkről beszéljen!) Engedelmet, de ha az ember valamely transzakcziónál csak az egyik félről beszélhet, akkor nem beszélhetünk transz­akczióról, akkor ne tessék engem az egyezség­ről kérdezni. (Zaj a szélsobaloldalon.) Rakovszky István: Áll-e a Thun-féle ki­egyezés ? az a kérdés! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem értem a képviselő urat, majd ha megérteti magát, akkor felelek reá. Egyezkedésről beszélni ós e mellett mégis azt akarni, hogy az ember ne beszéljen a két fél álláspontjáról, az nézetem szerint érhetetlen kívánság. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogyha az ön­álló vámterület téuyleges megvalósításának állás­pontjára állnak a t. urak, akkor nem fognak egyezkedni ? Igen, csakhogy nem vámszövetség alakjában. (Ugy van! jobbfelöl.) Egyezkedni és szerződni fognak más féllel is, tehát Ausztriával is, mert csak nem akarnak kinai falakat felállí­tani az ország határain ? (Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen önök érveltek velem szemben, hogy nem kell engedni, nem kell a vámszövetségbe bele­menni, mert az önálló vámterület alapján is szerződhetünk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Miért akarnak tehát engem azzal kelepczébe csalni, — a mibe természetcsen nem megyek bele, — hogy ne beszéljek a másik félről ? A ki egy egyezkedés vagy szerződés tárgyalásánál a másik félről nem beszél, az nem tudja, mi a szerződés vagy egyezkedés. (Tetszés jobbfelöl.) Kijelentem, hogy mi csak olyan egyezke­désbe megyünk bele, a mely, mint a törvény szelleme mondja, mindkét állam gazdasági ér­dekeinek lehető kiegyenlítésére és összeegyezte­tésére törekszik, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) ezen egyezkedésben Magyarország egyik termelési ágá­nak életfeltételeit sem szándékozunk feladni, sem a földmivelését, sem az iparét, semmi tekin­tetben sem. (Elénk tetszés jobbról és a közéjben.) És mikor azt tartom, hogy ama fennálló egyez­ségek ezeknek a tekinteteknek megfelelnek, — hogy a t. képviselő urnak a kíváncsiságát kielé­gítsem — kijelentem azt, a mi különben magá­tól értetik, hogy olyan módosítását a ma fenn­álló egyezségnek, a mely az egyezség tartalmá­nak lényeges, életbevágó és alapvető részeit illeti és ezen tekintetekkel ellentétben áll, semnü kö­rülmények között sem engedjük meg. (Elénk

Next

/
Thumbnails
Contents