Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

Ilii. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. 95 semmi körülmények között és semmi téren, tehát sem dikaszteriális téren, sem in politicis, sem a hadi dolgokban más országok példájára nem kormányozható. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Itt ismét az akkori emberek bölcs gondoskodására kell rámutatnom, mert méltóztatik tudni, hogy az 1790—91, országgyűlést egy antecoronationalis diploma szerkesztése előzte meg, a melyet a Rendek egyhangúlag fogadtak el. Mi van ezen anteooronationalis diplomában, a mi az akkori rendeknek igazi magyar felfogását mutatja? Mi van abban hadseregünkről? Ezt be kell itt mutatnom, A czime: (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) »A magyar hadsereg legfőbb vezetésének szervezete«. (Olvassa): »Miután az országok belső és külső biztonsága a haza javára élni-halni kész katona erejében van, és igy az országok fenmaradása épen ugy, mint az uralkodó java a katonaság erejétől és hűségétől függ: a Karok és Rendek joguknál fogva a haza és nép üdvére a magyar katonaság rendezésére a következőket határozzák. A magyar nemzet tisztessége és az alkotmány biztonsága s a többi német tartományoktól való függetlensége kívánja, (Halljuk! Hallj tik! a szélsőbaloldalon.) bogy Budán, a fővárosban egy önálló haditanács állíttassák, az udvari haditanácstól teljesen függetlenül, szükség esetében« — és a mit most olvasni fogok, az mutatja, hogy már akkor tekintetbe vették az 1723, évi örökösödési törvényeket is — »szükség esetében ugy az ország, mint a többi örökös tartományok kölcsönös védelme érdekében kölcsönös érintkezést tartva fenn.« íme, az 1790—91-iki Rendek igy gondolkoztak az önálló magyar hadseregről, ez megvolt az ő törekvésükben, az ő kívánságukban. Én tehát azon állítást, hogy a Rendek nem törekedtek a magyar hadsereg létrehozatalára, a mint a t. miniszterelnök ur ezt tegnap mondotta, el nem fogadhatom. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt nem mondtam a Rendekről, Én ugyan ugy tartom! Éa arról beszéltem, a mi a törvényekben van, és nem a deputaezionális munkálatokról! Szederkényi Nándor: Ezt mondta: »Ha pedig valaki okát vizsgálná annak, hogy az állandó katonaság megállapítása óta miért nem sürgettek egy teljesen önálló külön hadsereget az ország Rendéi, valószínűleg azért van, hogy nem sürgették azt«... (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Haditanácsot sürgettek! Szederkényi Nándor: Ha pedig azután azt a konzequencziát fejezem ki. hogy mikor a jierfidia folytán a nemzet kényszerülve volt jogait fegyverrel megvédeni és kivívni, akkor meg ismét az ellen fordultak, mint az itt mondatik, hogy akkor volt csak önálló magyar hadsereg, a mikor már a pragmatika szankezió ellenére a magyar hadsereg 1848-ban az osztrák hadsereggel szemben állott és szemben vívtak. Engedje meg a t. miniszterelnök ur, de nincs neki szüksége erre, van a miniszterelnök urnak annyi esze, hogy ha ő azt összeszedi, nagyon sok dologra képes megfelelni, ne méltóztassék tehát ilyen igazán, a nemzetre nézve lealázó, nemcsak lealázó . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen Deák Ferencz mondta, nem én ! Szederkényi Nándor: ... a törvényre és a régi emberekre nézve ilyen lealázó, azt lehet mondani, hamis dolgokat reámondani. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen Deák mondta, nem én! Lovászy Márton : A miniszterelnök ur azonosítja magát vele! Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, de akkor ne mondja, hogy én mondtam ! Szederkényi Nándor: Ha én Deák Ferencznek olyan tisztelője vagyok, mint a t. miniszterelnök ur, lehetnek Deák Ferencznek gyengébb beszédei, a melyek nem felelnek meg az igazságnak, de akkor én azokról hallgatok (Helyeslés balfelöl.) és nem fogom itt idézni, hogy akkor azután azzal mi ellenünk forduljanak. Én megengedem, bevallom őszintén, nekem kínosan esik mindig, ha Deák Ferencz emlékét . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Emlékét! Ez volt az ő nézete! Szederkényi Nándor: . . . szembe kell állítani a történeti valósággal és igazsággal! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen ezzel védelmezte magát önök ellen ! Ez az ő nézete volt! Szederkényi Nándor: Nem megyek tovább. Azon pontra, a melyet nehézményeltem, megfeleltem, de egészségi állapotom sem engedi meg, hogy tovább folytassam. De láthatja a miniszterelnök ur, hogy képesek leszünk a harezot e kérdésben megvívni, mert nem ennyi, hanem tízszer ennyi elmondani való van még az akkori viszonyok jellemzésére, most befejezem beszédemet azzal, bogy a t. miniszterelnök ur — a mint már innen kifejezték némelyek — nem tesz jó szolgálatot a magyar ügynek, midőn ép e pillanatban oly emlékeket idéz elő, vagy oly idézeteket hoz elő, a melyekre nincsen szükség, a melyek nem is igazak és nem is felelnek meg a valóságnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igazak? Szederkényi Nándor: Nem! Hiszen épen most mutattam ki azokat, a melyek nem igazak ! Majd clközeledik az ideje annak, hogy a t. táloldal, valamint a minisztérium körében, de magasabb körökben is megfontolják azt a helyzetet, hogy a magyar hadseregnek ignorálása, a magyai- szónak kiirtása a hadsereg köréből (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) valóban nem fog-e végzetes következménynyel járni, amelyet sem önök, sem odafenn a magasabb körök nem óhajtanak. Mi ma a közös hadsereg? Semmi egyéb, mint Németországnak, a nagy germán fajnak az expoziturája Magyarországban, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A merre a közös katona megy Magyarországon, ott nincs egyéb.