Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

Ilii. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. 95 semmi körülmények között és semmi téren, tehát sem dikaszteriális téren, sem in politicis, sem a hadi dolgokban más országok példájára nem kormányozható. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Itt ismét az akkori emberek bölcs gondos­kodására kell rámutatnom, mert méltóztatik tudni, hogy az 1790—91, országgyűlést egy ante­coronationalis diploma szerkesztése előzte meg, a melyet a Rendek egyhangúlag fogadtak el. Mi van ezen anteooronationalis diplomában, a mi az akkori rendeknek igazi magyar felfogását mutatja? Mi van abban hadseregünkről? Ezt be kell itt mutatnom, A czime: (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) »A magyar hadsereg legfőbb vezetésének szervezete«. (Olvassa): »Miután az országok belső és külső biztonsága a haza javára élni-halni kész katona erejében van, és igy az országok fenmaradása épen ugy, mint az ural­kodó java a katonaság erejétől és hűségétől függ: a Karok és Rendek joguknál fogva a haza és nép üdvére a magyar katonaság rende­zésére a következőket határozzák. A magyar nemzet tisztessége és az alkotmány biztonsága s a többi német tartományoktól való független­sége kívánja, (Halljuk! Hallj tik! a szélsőbal­oldalon.) bogy Budán, a fővárosban egy önálló haditanács állíttassák, az udvari haditanácstól teljesen függetlenül, szükség esetében« — és a mit most olvasni fogok, az mutatja, hogy már akkor tekintetbe vették az 1723, évi örökösödési törvényeket is — »szükség esetében ugy az ország, mint a többi örökös tartományok köl­csönös védelme érdekében kölcsönös érintkezést tartva fenn.« íme, az 1790—91-iki Rendek igy gondolkoztak az önálló magyar hadseregről, ez megvolt az ő törekvésükben, az ő kívánságuk­ban. Én tehát azon állítást, hogy a Rendek nem törekedtek a magyar hadsereg létrehozata­lára, a mint a t. miniszterelnök ur ezt tegnap mondotta, el nem fogadhatom. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt nem mond­tam a Rendekről, Én ugyan ugy tartom! Éa arról beszéltem, a mi a törvényekben van, és nem a deputaezionális munkálatokról! Szederkényi Nándor: Ezt mondta: »Ha pedig valaki okát vizsgálná annak, hogy az állandó katonaság megállapítása óta miért nem sürgettek egy teljesen önálló külön hadsereget az ország Rendéi, valószínűleg azért van, hogy nem sür­gették azt«... (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Haditanácsot sürgettek! Szederkényi Nándor: Ha pedig azután azt a konzequencziát fejezem ki. hogy mikor a jierfi­dia folytán a nemzet kényszerülve volt jogait fegyverrel megvédeni és kivívni, akkor meg is­mét az ellen fordultak, mint az itt mondatik, hogy akkor volt csak önálló magyar hadsereg, a mikor már a pragmatika szankezió ellenére a magyar hadsereg 1848-ban az osztrák hadsereg­gel szemben állott és szemben vívtak. Engedje meg a t. miniszterelnök ur, de nincs neki szük­sége erre, van a miniszterelnök urnak annyi esze, hogy ha ő azt összeszedi, nagyon sok dologra képes megfelelni, ne méltóztassék tehát ilyen igazán, a nemzetre nézve lealázó, nemcsak le­alázó . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen Deák Ferencz mondta, nem én ! Szederkényi Nándor: ... a törvényre és a régi emberekre nézve ilyen lealázó, azt lehet mondani, hamis dolgokat reámondani. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen Deák mondta, nem én! Lovászy Márton : A miniszterelnök ur azono­sítja magát vele! Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, de ak­kor ne mondja, hogy én mondtam ! Szederkényi Nándor: Ha én Deák Ferencz­nek olyan tisztelője vagyok, mint a t. miniszter­elnök ur, lehetnek Deák Ferencznek gyengébb beszédei, a melyek nem felelnek meg az igazság­nak, de akkor én azokról hallgatok (Helyeslés balfelöl.) és nem fogom itt idézni, hogy akkor azután azzal mi ellenünk forduljanak. Én meg­engedem, bevallom őszintén, nekem kínosan esik mindig, ha Deák Ferencz emlékét . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Emlékét! Ez volt az ő nézete! Szederkényi Nándor: . . . szembe kell állí­tani a történeti valósággal és igazsággal! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen ezzel védelmezte magát önök ellen ! Ez az ő nézete volt! Szederkényi Nándor: Nem megyek tovább. Azon pontra, a melyet nehézményeltem, megfe­leltem, de egészségi állapotom sem engedi meg, hogy tovább folytassam. De láthatja a miniszter­elnök ur, hogy képesek leszünk a harezot e kér­désben megvívni, mert nem ennyi, hanem tízszer ennyi elmondani való van még az akkori viszo­nyok jellemzésére, most befejezem beszédemet azzal, bogy a t. miniszterelnök ur — a mint már innen kifejezték némelyek — nem tesz jó szolgálatot a magyar ügynek, midőn ép e pilla­natban oly emlékeket idéz elő, vagy oly idézete­ket hoz elő, a melyekre nincsen szükség, a melyek nem is igazak és nem is felelnek meg a való­ságnak. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igazak? Szederkényi Nándor: Nem! Hiszen épen most mutattam ki azokat, a melyek nem igazak ! Majd clközeledik az ideje annak, hogy a t. tál­oldal, valamint a minisztérium körében, de ma­gasabb körökben is megfontolják azt a hely­zetet, hogy a magyar hadseregnek ignorálása, a magyai- szónak kiirtása a hadsereg köréből (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) való­ban nem fog-e végzetes következménynyel járni, amelyet sem önök, sem odafenn a magasabb körök nem óhajtanak. Mi ma a közös hadsereg? Semmi egyéb, mint Németországnak, a nagy germán fajnak az expoziturája Magyarországban, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A merre a közös katona megy Magyarországon, ott nincs egyéb.

Next

/
Thumbnails
Contents