Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

% 115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. mint germán fészek, ott a német kultúra, a német szó, német emlékek, német szellem és a német dicsőség vonul el, hogy maga előtt letaposson mindent. Mi lesz a következménye ? (Halljuk! Halljuk!) Az lesz a következménye, hogy két német uralkodót Európa földje nem tür, nem is képes elviselni, egyiknek vagy a másiknak buknia kell, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy melyik fog bukni, majd a jövő meg fogja mutatni. Én hiszem, hogy rá fognak jönni arra előbbutóbb, hogy itt meg kell szüntetni a közös hadseregnek azon veszedelmes intézményét, a mely ma fennáll, és a mig ezt meg nem szüntetik, annak megszüntetését sürgetni mi sohasem fogunk megszűnni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És mert mi azon felfogásban vagyunk, hogy ezt nemcsak a mi hazánk üdve, hanem az uralkodóház jövő érdeke is kívánja, mi azon elhatározásban vagyunk, hogy. a mig ez kiküzdve nem lesz, ugy a magunk, mint & dinasztia javára sürgetni fogjuk mindvégig. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. ház tagjait, kiván-e valaki szólani ? (Nem!) A mennyiben senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni, Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Azok a fejtegetések, a melyeket én tegnap a hadsereg kérdéséről ebben a házban tettem, (Halljuk! Halljuk!) t. képviselőtársaim részéről a túloldalon nem fogadtattak — nézetem szerint — azzal a tárgyilagossággal, a melylyel én azokat a fejtegetéseket itten megtettem. Megerősít ebben engem az az egypár felszólalás, a mely visszamenőleg és válaszolólag az én tegnapi beszédemre ebben a házban ma itt elhangzott. Nessi Pál t. képviselő ur, a kitől pedig valóban nem vártam ezt az aposztróf át, azt mondja, hogy nem tudja, kinek a számára történtek azok a fejtegetések, és odáig megy, hogy azt mondja, nem is tartja hazafiasnak, hogy én erről a kérdésről igy nyilatkoztam. Egy másik képviselő pláne azt kérdi: mi indított engem arra, hogy egyszerre előállottam ezzel a kérdéssel? A mi mindenekelőtt a hazafias intenczió felemlitését illeti, kérem Nessi Pál képviselőtársamat, legyen annyi méltánylással, a mennyivel egymásnak tartozunk. Én tőlem nem hallotta a képviselő ur soha, és nem is fogja hallani, hogy én a képviselő urak bármelyikének — bármilyen éles nyilatkozatokat halljak — hazafiságát kétségbe vontam volna. (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Pichler Győző: Nem adunk rá okot soha! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, ez szubjektív felfogás dolga. Én meg azt állítom, hogy nem találhatnak rá okot é3 alapot a képviselő urak, akkor, a mikor én egy közjogi kérdést egészen objektíve és tárgyilagossággal vitatok és a mellett érvelek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondják, miért tettem ezt? És azon képviselő urak, a kik az imént Szederkényi Nándor t. képviselőtársam előtt beszéltek, Várady Károly és Lengyel Zoltán képviselő nrak, azt a kérdést intézték hozzám, hogy mi adott erre okot, hogy ne mosakodjék a miniszterelnök ur, nincsis arra szükség. Én tartozom felelni arra, a mivel önök előállanak. Ha Kossuth Ferencz t. barátom — őt kérdezzék, ő hozta fel — nem hozza ezt fel érvül ellenem és érvül a mellett, hogy bizalmatlansági votumát megokolja, akkor nem beszélek a magyar önálló hadsereg kérdéséről. Kossuth Ferencz t. képviselő ur azt mondta, hogy az 1867 : XII. törvény-czikk lejtőre állott, de mi még tovább megyünk, és mi, kormány és többség, feladtuk azt, a mi 1&67ben biztosíttatott. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy van! Ugy van '.) Hiszen ez még nem érv. Azt mondja: feladtuk azt, a mi 1867ben biztosíttatott, mert az 1867-ik évi XII. t.-cz. az önálló magyar független hadsereget tartalmazza. Ez volt állítva s erre én azt mondottam, hogj

r ebben a nézetben nem osztozom, mert én azt tartom, hogy az 1867 : XII. t.-cz. beszél magyar hadseregről, a magyar hadsereg eszméjét fel nem adja, azt felvette, de felvette ugy, mint a hogy közjogunk, törvényeink és a gyakorlat értette, (Mozgás a szélsöbaloldalon) felvette mint a hadseregnek kiegészítő részét, még I>edig mint az egész hadseregnek kiegészítő részét, tehát ugy nem érthette, mint a hogyan önök értik, hogy külön, önálló magyar hadsereg legyen az alatt értendő. (Helyeslés jobbról. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Megmondottam, — ez érvelés — hogy a mikor ugyanazok a törvényhozók az 1867 : XII. t.-czikket megalkották, egy évre rá az ő intencziójuk teljes ismeretében, — mert csak nem feledkeztek meg egy év múlva arról, a mit egy évvel előzőleg akartak — mondom, a mikor egy évre rá megalkották a véderőtörvényt, akkor hivatkozva az 1867: XII. t.-czikkben a közös védelemre nézve felállított tételre, a közös hadsereget állapították meg a véderő törvényben. Ezt mondtam, sem többet, sem kevesebbet. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) r És itt el akartam hallgatni. És Szederkényi Nándor t. képviselő ur szememre veti, hogy miért hozakodom elő Deák Ferenczczel, egy másik ur meg azt mondja, hogy Deák Ferencz hagyatékából kikeresem azokat a beszédeket, a melyek nekem tetszenek, miért keresem ki a gyengéket és nem másokat. Én Deák Ferencz beszédeit igy nem osztályozom és nem kategorizálom ; Deák Ferencz beszédei, valahányszor közjogi kérdésről szólt, mindenkor egy-egy momentumot alkottak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem lehet ezek közt különbséget tenni. Ha a t. képviselő urak