Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

94 115. országos ülés 1902 májas 15-én, csütörtökön. biztonsága és az ország katonai ereje nem fejthető ki kellőképen, tehát álló hadseregre van szükség s meghozatott az 1715: VIII. t.-czikk. Hogy ha Deák Ferencz azt, a mi ebben van, ugy idézte, mint a hogy mondatott, akkor Deák Ferencz azt rosszul idézte. Itt van a törvénykönyv a kezemben, méltóztassék megtekinteni bárkinek. A törvény azt mondja (olvassa): »Mivel pedig csupán ezáltal* — t. i. a nemesi felkelés által — »az ország elegendők épen meg nem védelmezhető* — magyarul idézem, ha tetszik itt van latinul — »annálfogva a benszülöttek ós külíold'ekből álló erősebb és rendezettebb katonaság lenne minden eshetőségre tartandó; s mert ezt zsold nélkül fentartani, ezt pedig adó nélkül megszerezni nem lehetne«, tessék az általam hangsúlyozott szavamat jól figyelemmel hallgatni — »kétségtelenné válik, hogy a segélyezés és a szükséges adózás tárgya országgyülésileg lesz a rendekkel elhatározandó.": Ez tehát jövőre való intézkedést helyez kilátása. Es mi történt? Az 1715: LIX. törv.-czikkel kiküldetett, egy regnikoláris deputáczó, a mely ugy politikai, mint katonai és közgazdasági ügyekben az ország beiszervezetére nézve javaslatokat volt teendő. Ez a deputáczió el is készitette munkálatát és azt 1723-iki törvényhozás elé terjesztette. Tehát azon törvényhozás elé, a mely a pragmatika szankcziót, nevezzük igy, az örökösödési törvényt, beczikkelyezte. És azon deputáczió, a mely ezen rendszeres munkálatot készitette, mit mond a katonai ügyekre nézve?(HaUjulc! Halljuk!) Mert az a fontos, hogy mit mondanak azok a férfiak, a kik az 1723-iki törvényt megalkották? Mert azok a férfiak irányadók arra, hogy vájjon az 1723-iki örökösödési törvénynek következménye-e a közös hadsereg, a mint azt az ujabb időben becsempészték, vagy pedig nem. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Kik illetékesebbek ennek a bizonyítására, mint azok, a kik ezt a törvényt hozták, hogy az a törvényhozás miképen értelmezte azt és itten kitűnik, hogy azok teljesen az önálló, független magyar hadsereg mellett foglaltak állást, és ezen deputaczionális munkálatban ki is fejtették ezen nézetüket. Ennek a munkálatnak, a melyet bárki megtekinthet, a kit érdekel, befejezésében — mert a deputaczionális munkálat 15 pontban »de systemate mi3itari« czimen tárgyalja o kérdéseket és felöleli az egész védrendszert — igen érdekesen vitává van téve, vájjon beillesz tessék-e az önálló magyar haditanács a közigazgatási kormánytanácsba, vagy pedig függetlenné tótessék. A deputáczió e felett nem mond véleményt, hanem kijelenti, hogy ezt az országgyűlés döntse majd el. A deputáczió elnöke Pálífy Miklós volt, a ki a következőt jegyezte a deputaczionális munkálat végére, mely munkálatot azután az 1723-ik évi törvényhozás elé bocsátották: (Halljuk!Halljuk!) »Az állandóság biztosítására a magyar kormány tanács múlhatatlanul szervezendő, a mely csak ő Felségétől függjön és a hadi biztosság teljesen függetlenül az udvari és hadi tanácstól, ez alá rendeltessék; a személyzet érdemes birtokosokból, itt lakó magyarokból neveztessék ki.« Mit jelentenek ezek a szavak, t. miniszterelnök ur? Azt-e, hogy arra a konklúzióra jöhessünk, a melyre tegnapi beszédében jutott a t. miniszterelnök ur. hogy t. i. a rendek 1715 óta nem követelték és nem sürgették az önálló magyar hadsereget? Akkor, midőn ily történeti előzmények vannak, lehet-e ilyet következtetni? Kern többe ez a blaszfémiánál a magyar história ellen és azok ellen a férfiak ellen, a kikre annyi követ dobtak, mert a tűllojalitás eltengődött alakjai voltak, de azért a magyar közjognak ezen alaptételeit megőrizték és megóvták a részünkre. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) És ha azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a hadsereg nem gyökerezik a magyar törvényeken, akkor kérem, mutasson fel a törvénykönyvből olyan törvényt, a melyen a közös törvény gyökerezik, Széü Kálmán miniszterelnök: Felmutattam! Az 1795-iki törvényt! Felolvastam! Szederkényi Nándor: Átugrom a Mária Terézia korszakát, bár csábitó volna lefesteni, hogy az akkori Rendek miképen gondolkoztak a katona-szisztémáról. Az a munkálat, a melyre hivatkoztam és a mely az 1723-ik évi országgyűlés előtt feküdt, nem mehetett határozatba, az akkori viszonyoknál fogva. Akkor ugyanis Pozsonyba jöttek össze a Rendek és miután a nagy örökösödési törvényczikket letárgyalták, hazaküldték őket. Következtek azután a Mária Terézia-féle idők. A kik ismerjük a históriát, tudjuk, hogy akkor csak megszavaztatták a Rendekkel a hadi költségeket és rögtön hazaküldték őket. A deputaczionális munkálatok tehát csak nagyon becses anyagul maradtak fel és bizonyitékául annak, hogy a Rendek a magyar közjog iránt hűtelenül nem viselkedtek még a legszomorúbb viszonyok között sem. Széll Kálmán miniszterelnök: De hiszen azok nem törvények! Szederkényi Nándor: Igaz, nem törvények. Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor nem is bizonyítanak! Szederkényi Nándor: Nem törvények, mert mikor arra került a sor, hogy már most vegyük elő a deputaczionális munkálatokat, rögtön megjelent a kézirat, a mely az országgyűlés hazabocsátását rendelte el. Széli Kálmán miniszterelnök: Én a törvényről beszéltem! Szederkényi Nándor: A midőn az 1790—91-iki törvény, a mely, azt lehet mondani, — a mint a t. miniszterelnök ur is mondotta — hogy Magyarországnak magna charta-ját alkotta meg, azt mondja, hogy: Magyarország más országok módja szerint nem kormányozható, már ebben a kifejezésben benne rejlik, hogy Magyarország