Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-115
115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. 93 nom és bizonyos észrevételeket kell megtennem, a melyeket elhallgatni nem volnék képes. Én sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur, nem tudni, mi okból mi idézte elő, hogy egyszerre előhozakodott Deák Ferencz 1868-iki beszédével. Megengedem, hogy Deák Ferencz azokat ugy mondotta, a mint a t. miniszterelnök ur idézi. Én nem is kutatom. Én Deák Ferenczet e pillanatban félreteszem és tisztán a miniszterelnököt veszem elő, mert gondolom, azon szándékkal idézett, bogy az idézetben mondottakat magáénak vallja. Magáénak vallja tebát a következő három pontot. Csak erre fogok szorítkozni, de fentartom magamnak a részletes és kimerítő vitáját e kérdésnek majd a véclerő-törvényjavaslat leendő tárgyalásánál, a melyhez, hiszem, még ez esztendőben lesz szerencsém. Az első pont az, hogy a magyar törvénykönyvben a magyar hadseregnek nyoma sem található. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy mondtam! Szederkényi Nándor: Nem a t. miniszterelnök ur mondta; idézte! Széll Kálmán miniszterelnök: így ezzel a szóval nem ! Szederkényi Nándor: Tebát, a különített önálló magyar hadsereg — ugy a mint kívánta az akkori függetlenségi párt vezérszónoka és a hogy kívánjuk mi is, mert egy magyar hadsereget csak egyféleképen lehet kívánni (Tetszés a szélsöbaloldalon.) — Magyarország törvénykönyveiben nem gyökerezik. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy van. Azt is elfogadom, bogy nyoma sincs! Szederkényi Nándor: Ez az első nagy mondása ! Széll Kálmán miniszterelnök: Czitáltam! Szederkényi Nándor: Ez ellenkezik a magyar história tényeivel, ellenkezik az országgyűlés tanácskozásaival. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A második, a melyre észrevételt fogok tenni, hogy még az 1848-iki törvényhozásban sincs meg a magyar hadsereg; meg van ugyan érintve, de az nem létezik. A harmadik, és ez a legsúlyosabb, (Halljuk ' Halljuk!) hogy az állandó katonaság megállapítása óta, tehát 1715 óta az ország rendéi egy teljesen önálló, független, külön hadsereget soha nem sürgettek. (Mozgás a szélsobaloldalon) Nem tudom, mennyire haladt a miniszterelnök ur az 1715-iki törvényhozás aktáinak olvasásában. Az 1715. évi törvénynek előzményei is voltak, még pedig nagy előzményei. A Rákóczymozgalom idejében már 1707-ben Lipót után József királylyá lévén, az akkori trónöröklési rend szerint a trónt elfoglalván, Pozsonyba 1707-ben összehívta a rendeket. Természetes, hogy a rendek legnagyobb része nem ment el, mert azok már akkor Rákóczyhoz csatlakoztak, azonban főleg a dunántúli rendek, de imittamott még azok is, a kik a Habsburg dinasztia iránt nagy hódolattal viseltettek, elmentek Pozsonyba is. Pap Zoltán: Akkor is voltak kormánypártiak ! Szederkényi Nándor: Ezen, — hogy ugy fejezzem ki magamat — conventiculum — országgyűlés azért nem volt, mert nem volt teljes, ámbár Rákóczy Ferencz a megyékhez intézett felhívást ezen országgyűlésre azzal adta vissza a megyéknek, a melyek neki ezt bejelentették, hogy tárgyalják a megyék és a mennyiben önszivük azt sugallaná, hogy ők inkább hajlanak oda, ő teljes menlevelet állit ki részükre és menjenek el Pozsonyba. — tehát, mondóin, Pozsonyban ezen conventiculum tartatván, az ottan összegyűlt rendek az ország sérelmeit fogalmazták és előterjesztették Józsefnek. Ez a pozsonyi országgyűlés tartott egészen a Rákóczy-mozgalom befejezéséig, nagybecsű választ és viszonválaszt váltottak ott, a melynek sorozata, — gondolom — megvan talán a könyvtárban. Hiszen azért sürgettem mindig, hogy ezeket publikálni kell, mert a nagyközönség nem ismeri ezeket, csak az érdeklődők ismerik. Ez egy becses kincs és jelenség arra, hogy még ezen pozsonyi rendek is a magyar közjog és a magyar katonai ügygyei szemben határozottabb ós nemzetibb álláspontot foglaltak el, mint az 1867-iki országgyűlés. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért kell erre rámutatnom, mert ez volt az 1715-iki országgyűlésnek a kezdete. Az akkor ott összegyűlt rendek üzeneteket ós válaszokat váltottak Józseffel. A sok üzenet- és válaszváltásból, a melyek nagyon érdekesek a katonai ügyre nézve, csak a konkluzumot olvasom fel, mert különben nagyon messzire kellene kiterjeszkednem, órákig tartana annak ismertetése, miként fogták fel ezt az ügyet a rendek. A konkluzum a következő (olvassa): »Egy magyar nemzetiségű haditanács lesz kinevezendő, mely áll egy elnök, két tanácsnok, egy titkár,- egy regisztrátor és négy írnokból, mely tanács a király szolgálatára és a haza javára kezeli a katonai ügyeket és ugy a külföldi, mint a nemzeti katonák kihágási ügyeiben döntő fórum leend.« íme ezek a Pecsovics-rendek Pozsonyban a hadügy tekintetében ekkép vélekedtek. Mit jelent ez ? Nem azt jelentise, hogy teljesen önálló és független hadi intézményt kívántak és követeltek továbbra is? A Rákóczy-mozgalom időközben megszűnt. József meghalt, III. Károly trónra lépett, ugyanazok a pozsonyi rendek folytatták a tanácskozást: 1715-ben végre összehívták az országgyűlést és akkor ismét a rendek feliratokat és válaszokat váltottak az uralkodóval ós azokban a katonai ügyekről is kimerítően tanácskoztak és ugyanazt az álláspontot tartották fenn, a melyet a pozsonyi rendek most felolvasott előadásában ismertettem. Ennek alapján megengedhetőnek tartottak annyit, hogy miután a régi felkelési szisztéma mellett az ország
