Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

100. országos ülés 1902 hogy itt magyar törvény legyen, mert csakugyan kissé furcsa dolog az, hogy egy katexochen föld­inivelő államban, mint a minő Magyarország, a föld- és birtokviszonyok lényegileg egy osztrák rendelet által szabályoztassanak. (Ugy van! Ugy van!) De azért is szükségesnek tartom ezt, mert tényleg javitani kell a telekkönyvi állapotokon. A mint már volt szerencsém kifejteni, sem a betétszerkesztési törvény, sem a helyesbítési tör­vény nem vált be teljesen ugy, a mint azt kí­vántuk volna. De különben is telekkönyveink nagyon komplikáltak; azokat nézetem szerint egyszerüebbekké kell tenni, különösen pedig gon­doskodni kell arról, hogy a tényleges és a jogi állapot közötti_ összhang fentartassék, s meg ne zavartassák. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) És itt lesz azután különösen helyén az ügyvéd urakról is gondoskodni, hogy az át­írásoknál való közbenjárásra igénybevétessenek hasonlóképen, mint a közjegyzők. Olay Lajos: Régen ideje lett volna! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Ez a do­log különben, — hogy erről is referáljak — folyamatban van; három tervezet készül: egy telekkönyvi törvény, egy a telekkönyvek átala­kítására, illetőleg az u. n. betétszerkesztésre vo­natkozó és egy életbeléptetési törvény, a mely különösen azon anyagi jogszabályokat foglalja magában, a melyek ^a rendezésnek hátterében ál­lanak. (Helyeslés.) Én e dolgot nagyon sürgős­nek tartom, és azért attól sem idegenkedem, hogy a polgári törvénykönyv előtt, de épen olyan megfontolással, mintha a polgári törvény­könyvbe vinnők be, megalkottassanak egy kü­lön életbeléptetési törvényben azok szakaszok, és ezen szabályokat azután változatlanul bele­vigyük a polgári törvénykönyvbe. (Altalános élénk helyeslés.) Nagy dologról van szó; egy egész létező állapotnak felforgatásáról; ezt ala­posan meg kell fontolni. A zugirászatra nézve szintén benyujtatott egy határozati javaslat, a melyet azonban ré­szemről nem tartok szükségesnek, mivel a per­rendtartás életbeléptetési törvényébe máris fel­vettem a zugirászat elleni intézkedéseket, a me­lyek megszigorítják a mai szabályokat, és külö­nösen semmi kétséget nem hagynak fenn az iránt, hogy a zugirász ellen nemcsak szabadság­vesztés-büntetésre át nem változtatható bírságo­lás mondathatik ki, hanem hogy pénzbüntetés­sel is, a mely szabadságvesztés-büntetésre is átváltoztatható, sújtható az illető. Az igen t. előadó ur és mások is kegye­sek voltak már elismerőleg megemlékezni arról a gondoskodásomról, a melyben a kezelő személyzetet részesítettem. Legyen szabad erről is egyet-mást felemlítenem, annyival is inkább, mert az elismerés mellett kifogások is voltak hallhatók. Különösen szóba hozatott nemcsak itt. hanem általában és szóba hozatik gyakrabban a segédtelekkönyvvezetők sorsa. Hivatkozás törté­nik Szilágyi Dezső ígéretére, hogy ő a segéd­április 25-én, pénteken. 85 telekkönyvvezetői állásokat meg fogja szüntetni és őket telekkönyvvezetőkké fogja tenni. Én eb­ben az egy pontban nagynevű elődömmel nem vagyok egészen egy nézeten. Én a segédtelek­könyvvezetői állást teljesen megszüntetendőnek nem tartom, hanem korlátozni akarom azoknak számát, (Helyeslés.) ugy, hogy azon állás csak egy átmeneti stádium legyen, a melyben az ille­tők csak lehetőleg rövid ideig tartózkodjanak. Ez azért czélszerübb, mert különben, ha az alkalmas erőket akarom kiválasztani, kénytelen volnék egyszerre esetleg másod-, vagy harmad­rendű írnokokból kinevezni a telekkönyvvezető­ket, igy azonban kisebb ugrással kinevezhetem őket segédtelekkönyvvezetőkké, és a mi fő, ott kipróbálhatom, hogy beválnak-e vagy nem, és ettől függ további előléptetésük, a mi, ha a segédtelekkönyvvezetők száma a telekkönyvveze­tőkhöz viszonyítva csekély, hamar bekövetkez­hetiL Én ebben az irányban szakadatlanul hala­dok a kitűzött czél felé. 1899-ben a telekkönyv­vezetők száma 363, a segédtelekkönyvvezetőké 367. 1900-ban a telekkönyvvezetők száma 368, a segédtelekkönyvvezetőké 360. 1901-ben a telek­könyvvezetők száma 398 volt és a segédtelek­könyvvezetőké 347 ; most pedig 410 a telekkönyv­vezetők száma és 340 a segédtelekkönyvvezetőké; azaz míg 1899-ben 4 segédtelekkönyvvezető­vel volt több, mint telekkönyvvezető, addig most 70-nel több a telekkönyvvezető. Hozzájárul ehhez az, hogy ezen egész szaporulat a telek­könyvvezetők legmagasabb, fizetési osztályába, t. i. a IX-ik fizetési'osztályba esik. Tehát gon­doskodás történik a segédtelekkönyvvezetőkről és a telekkönyvvezetőkről. Egyesek, az igaz, hogy még mindig panaszkodhatnak, különösen panasz­kodhatnak azok, a kik régebben Budapesten voltak telekkönyvvezetők ugyanolyan fizetéssel, ugy, hogy ők a rendezéssel semmit sem nyertek, de ezek már igen kevés számmal vannak, és azok, a kik az előléptetésre érdemesek, még az idén elő fognak lépni. Ebben az évben különben a telekkönyvvezetőkről nagyobb mértékben nem gondoskodhattam, ha csak a költségvetés ki­adásait nem akartam volna nagyon fokozni, a mi más tisztviselőkkel szemben és a fizetés­rendezésnek küszöbén talán nem lett volna egé­szen helyes. Ebben az évben különösen az Írnokokról kellett gondoskodni, a hol az előléptetési viszo­nyok rendkívüli kedvezőtlenek, a hol az elsőfo­lyamodásu bíróságoknál 2000-en felüli írnokkal szemben áll 134 irodatiszt. Itt kellett javíta­nom, és pedig két szempontból, nemcsak a hu­manizmus szempontjából, hanem az ügy érde­kében is, mert a szóbeliség miatt szükség lesz olyan kezelőkre, a kik magasabb intelligencziá­val bírnak, és a kik ennélfogva képesek lesznek arra, hogy a birót a nem szorosan bírói teen­dőktől mentesítsék. Ezeknek az irodatisztek­nek költségét részben azáltal értem el, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents