Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

84 100. országos ülés 1902 fizetési meghagyás következtében felmerült volna. Ez a szabály, ba nem is mondatnék ki világosan, az általános szabályból folynék, mert mindenkinek csak annyi költséget lebet megítélni, a mennyi jogának czélszerübb érvényesítéséhez szükséges. (Helyeslés.) Utoljára ez is részletkérdés, és azt hiszem, ebből semmi esetre sem lehet az ügyvédek elleni animozitást levezetni, (Ugy van! jobbfelöl.) épugy, a mint nem lehetett annak idején a bagatell eljárásból, mert bármilyen nézetben lett volna is valaki a bagatell eljárásról és különösen azon szabályról, hogy az költséget nem állapit meg, ezt mindenki csak azon szempontból fogta fel, hogy itt a szegény ember részére olcsó r eljárást akartunk csinálni. (Helyeslés.) Áttérek egyéb törvényhozási feladatokra. A büntetőtörvény novellája, mondhatom, a kezem alatt nő. Mentül inkább foglalkozom vele, annál inkább látom, hogy több meg több helyen kellene rajta büntetőtörvényünkön javítani. (Helyeslés jobbfelöl.) így, hogy csak egyet említsek, legújabban a testi sértés szabályozását találtam nem megfelelőnek. Micsoda szabályozás az, a hol a könnyű testi sértés, vagy súlyos testi sértés vétségének, vagy súlyos testi sértés bűntettének megállapítása attól függ, hogy az illető seb mennyi idő alatt gyógyul? Jól megjegyzendő : nem hogy mennyi ideig volt munkaképtelen az illető, vagy mennyi ideig volt beteg, hanem hogy a rab mennyi idő alatt gyógyult! Ha valakinek kaszával felvágják a hasát, azt mondják a doktorok, hogy az vagy nyolcz nap alatt meggyógyul, vagy belehal; és ez könnyű testi sértés! (Mozgás.) Ha a tettes körme nem egészen tiszta és megkaparja valakinek a képét, ez 25 nap alatt gyógyul; ez tehát súlyos testi sértés büntette volna. Itt tehát kell valamit csinálni, mert ez meg nem állhat. (Helyeslés.) Azt sem értem, mit keres a könnyű és súlyos testi sértés vétségénél a pénzbüntetés. A német törvény azt mondja: »Wird bestraft mit Grefängniss oder Greldstraíe,« Mi pedig azt mondjuk, hogy fogsággal és pénzbüntetéssel. Hiszen nem vagyon ellen vétkezett az illető; és vagyonilag is úgyis szenved azáltal, hogy a gyógyítási költséget meg kell térítenie. Csak annak illusztrálására emiitettem ezt, hogy mindig uj meg uj kérdések merülnek fel e téren. Mégis meg akarok maradni a novelláris szabályozás mellett, és pedig abban az irányban, hogy az általános részbe teszek némely mély bevágást, a mely hatásos, de kevés paragrafusba foglalható össze. Ilyen a feltételes elitélés, ilyen az ifjúkori bűntetteseknél a büntetés szabályozása, és ilyen, — ezúttal kimondom ugyan, de még végleg el nem határoztam magam — a börtönbüntetés eltörlése, a fegyházminimumnak leszállítása. A különös részben a lopást, a csalást, a hatóság elleni erőszakot és még egynehány részt akarok tüzetesebben szabályozni. Azokat a bünáprilis 25-én, pénteken. tetendő cselekményeket, a melyek ritkán fordulnak elő, pl. a magánlak-sértést, még ha hibát is talál bennük az ember, azt hiszem, érintetlenül lehet hagyni. Általában méltóztatnak tudni, hogy a büntető jogtudomány ujabban nagy forrongásban van. Kezdik elhagyni azt a skolasztikus irányt, a mely eddig domináló volt, s a mely irány a judikaturában is sok bajt okoz. Mert pl. semmi esetre sem valami helyes dolog az, mikor azért felebbeznek és azért veszik igénybe a felsőbb bíróságokat, hogy elhatároztassák, vájjon az az elkövetett cselekmény lopás, sikkasztás, vagy csalás-e, holott a büntetés mindig ugyanaz marad. A korábbi büntető jogtudomány főleg ezekkel a kérdésekkel foglalkozott és ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznia gyakran a judikaturának is. Szóba hozatott az uzsora-törvény is. A mint már kifejtettem, én igenis dolgozom az uzsoratörvényen. A dolgot első sorban az késleltette, hogy mindig gabona-uzsoráról volt szó. Kerestem tehát a módokat, hogyan lehetne a gabonauzsorának elejét venni, és arra az eredményre jutottam, hogy tulajdonképen helyes mód ezen czél elérésére nincsen, ha csak nem akarjuk a forgalmi szabadságot korlátozni, vagy nem akarunk osztály-különbségeket felállítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Azon nézet felé hajlottam és hajlom tehát ma is, hogy ugy a mint a Nyugaton teszik, az általános szabályt ki kell terjeszteni a tárgyi uzsorára is, és pedig ugy civíliter mint eriminaliter. Erre nézve munkálat van folyamatban, és igy nem volna tulajdonképen akadály abban, hogy én részemről a benyújtott határozati javaslatot elfogadjam. De egyáltalában nincs rá szükség és különösen a határidő által nem hagyhatom magam korlátolni, mert nem tudom, hogy mikor érik meg a kérdés annyira, hogy az a törvényhozás elé legyen vihető. (Zaj a baloldalon.) Két törvényt kell csinálni ahhoz, hogy hatályos legyen az intézkedés. Az egyik magánjogi törvénynek Horvátországgal is közösnek kell lennie, mert különben a kereskedelmi törvényt nem módosíthatjuk, a mit pedig szintén módosítani kell. Ez is bizonyos időt vesz igénybe. A tagosítás ügyével, melyet szintén felhoztak, foglalkozom. A földmivelésügyi miniszter ur velem egyetértőleg felhívásokat is intézett a gazdasági egyesületekhez, a melyekben kérdéseket tett fel, s én magam is gyűjtöm az anyagot. A tagosítás és általában a birtokrendezés szabályozásának egy része a telekkönyvi törvények körébe fog tartozni. A telekkönyvi törvény megalkotását, annak nagy fontosságát, azt hiszem, én hangoztattam itt e házban először egészen határozottan, s igy régi ismerősre akadok, midőn nálam ezeknek a dolgoknak megalkotását szívesek megsürgetni. Én felette fontosnak tartom, hogy a telekkönyvi jog újra szabályoz tassék, nemcsak azért, — de azért is —