Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. 83 segédek vannak, a kik tulajdonképen zugirászok. Igaz, hogy újonnan felretteni a javaslatba, hogy a gazda és a gazdatiszt a gazdasági cselédet képviselheti a bíróság előtt. Azt hiszem azonban, Magyarországon nincsen ember, a ki ezt kifogásolná, . . . (Helyes-lés a jobboldalon.) Olay Lajos: Helyes! A közérdek az első és nem az ügyvédek érdeke! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Plósz Sándor igazságiigyminiszter: ... és a ki ebben az ügyvédi kar sérelmét látná. Én ebben részemről egyáltalában nem látom az ellenséges szándékot. Vagy talán a házassági pereknél van az ellenséges szándék? A házassági perekben eddig sem volt ügyvédi kényszer, csak a keresetre áll fenn feltétlenül az ügyvédi kényszer, de a gyakorlat értelmében az alperes már szabadon védekezbetik, viszontkeresetet is adhat be. Természetes, hogy ügyvédet is vallhat. Hiszen a hol nincs ügyvédi kényszer, ez még nem azt jelenti, hogy a fél csak személyesen járhat el. Tényleg a perek nagyobb részében ott is ügyvéd jár el, a hol nincs ügyvédi kényszer és a fél helyesen, is teszi, ha nehezebb ügyeiben ügyvéd tanácsával él. (Halljuk! Halljuk !) A javaslatnak a házassági perekben elfoglalt álláspontját egyébiránt megindokoltam. Egy perben, a melyet az állam rátukmál az illető félre — mert a házassági ügyeket nem lehet peren kivül elintézni s a ki azokat rendezni akarja, annak perbe kell lépnie — kötelessége az államnak olyan eljárást létesíteni, a hol a fél a lehető legolcsóbban hozzá jut a maga igazához. (Helyeslés.) Azután ezekben a perekben úgyis meghallgatják a feleket személyesen. Hát akkor miért legyen elkerülhetetlenül szükséges az ügyvédi képviselet? És, ha a fél ügyvéd által nem kéjiviselteti magát, mi történnék ? Házassági perben alperes ellen makacsságot nem lehet felvenni, itt az officzialitás elve uralkodik, meg kell vizsgálni az ügyet. De annyira mentek, hogy abban a szabályban, hogy nem lehet senki jelen, midőn a biró a házasfeleket békélteti, szintén az ügyvédek elleni ellenszenvet láttak. Ez pedig igy van a francziáknál, a kik csak nem ellenszenveznek az ügyvédekkel, igy volt az egyházi bíróságnál is; ott sem eresztettek be senkit, hanem az illetőkkel a lelkész csak személyesen beszélt. Ez nem az ügyvédek ellen irányul. Mit szóljanak akkor az anyósok, a kik szintén nem mehetnek be ? (Zajos derültség.) Igy vagyunk sok egyébbel, pl. a könyvkivonati illetékességgel is. Az is egyik óhaj volt, hogy a könyvkivonati illetékesség állíttassák vissza ugy, a mint ez ma van; ezt határozottan kívánta a budapesti ügyvédi kamara, és még most ujabban is erősen kívánták. Én korlátoltam a mai könyvkivonati illetékességet a javaslatban. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez nem az ügyvédei, hanem a kereskedők érdeke!) Mert nem találtam ezt az illetőségi okot indokolva, nem is találom a kereskedelem nagy érdekében sem; sehol sincsen meg, pedig másutt is van virágzó kereskedelem, sőt virágzóbb, mint a mienk. (Tetszés a szélsöbaloldalon) Minden esetre viszás dolog, hogy pl. valakinek a nyakára küldik az árut, beírják a könyvbe és akkor az kénytelen a kereskedő lakóhelyén megjelenni. (Elénk tetszés.) De meg azután hiszen a dolog ugy áll, hogy a mi illetőséget mi magunknak megállapítunk, ugyanazt az illetőséget alkalmazzák a külföldön is ellenünk, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert megvan a külföldi jogszabályokban — és ez az én javaslatomban is benne van, mert védenünk kell magunkat, — hogy a mely illetőséget alkalmaznak velünk szemben, azt alkalmazzuk mi is velük szemben. Nem egy esetben kell ma nekem bizonyítványokat kiállítanom osztrák bíróságok előtti perelhetés szempontjából, a melyek azt igazolják, hogy nálunk fennáll továbbra is a könyvkivonati illetékesség. Én abban a nézetben vagyok, hogy ebben az irányban védeni kell magunkat. (Ugy van! Ugy van!) A ki perelni akar, a ki akar tőlünk valamit, jöjjön ide. (Altalános tetszés.) Egyéb háttere is van ennek, de nem akarom mind kifejteni ; csak annyit jegyzek meg, hogy ebből immár nem szándékozom engedni. Elég messze elmentem, mert megengedtem a könyvkivonati illetékességet bejegyzett kereskedőnek kereskedővel szembeni követelésére nézve, de harmadik személylyel szemben nem engedhetem meg. Azt hiszem tehát, a végső pontig már elmentem. (Élénk tetszés.) Nem folytatom tovább a perrendtartás tárgyalását, mert hisz erről úgyis lesz alkalmunk beszélni. Ismétlem, nem irányul az ügyvédek ellen, valamint nem az ügyvédek ellen irányul a fizetési meghagyásos eljárás sem, a melynek czélja a világos adósságok behajtását olcsóvá és kényelmessé tenni. Nem nagyon veszik ugyan igénybe, ámbátor 195.000 fizetési meghagyás mégis kibocsáttatott. Igaz, hogy egy harmada ellen ellenmondással éltek, de az is figyelembe veendő eredmény, ha 130.000 ügyben olcsón jut a felperes jogához és különösen kevés költséggel terheltetik az alperes. Simonyi-Semadam Sándor: De vájjon csakugyan jogához jutott-e felperes? Ez a statiszkikából nem derül ki! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Hogy hozzájutott-e a pénzéhez, az attól függött, hogy az illetőnek volt-e pénze. Oly eljárást nem lehet csinálni, a mclylyel attól is be lehessen hajtani a követelést, a kinek semmije sincs. (Derültség.) Igaz, van egy paragrafus, mely szerint, ha az adós beismeri a követelést az első tárgyaláson, vagy meg sem jelenik, és felperesnek módja lett volna azon bíróság előtt fizetési meghagyással érvényesíteni a követelést, akkor részére csak annyi költség állapittatik meg, a mennyi a