Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-99
99. országos ülés 1902 április 2b-én, csütörtökön. : : ,9 intézményét olyanul, mint — bocsánat a hasonlatért — azon gavallért, ki uraságoktól levetett ruhában kényeskedik. Az igazságügyi költségelőirányzat összege 42,923.598 K., mely az 1901. évi költségvetést, ha a jövedelemtöbblet levonatik, csak 450.847 koronával haladja túl — ez tehát oly csekély többlet egy állami intézménynél, melyet neheztelni nem is lehet — de van egy sötét árnyoldala, az t. i., hogy ezen kedvező eredményhez a tisztelt miniszter ur csakis számos ember és család utolsó falatjának elvétele által juthatott el. Az is árnyoldalnak tűnik fel előttem, tisztelt ház, hogy a mi igazságszolgáltatásunk egyszersmind jövedelmi forrása az államnak, (Igás! Ugy van! a baloldalon) mert, ha a bélyegből befolyó 33,214.510 koronát a szükségletből levonjuk, akkor a magyar állam legfontosabb nitézménye csakis 9,709.088 koronájába kerül. Én legalább azon nézetben vagyok, hogy ily nagy, jövedelmező intézménynél az intézményt szolgáló birák és tisztviselők jobb fizetést is élvezhetnének. De még ennél is sötétebb árnyéka igazságügyi intézményünknek az, hogy mig egyrészről a munka nélkül való éhezők kenyérért kopogtatnak a nemzet házának kapuján, addig az adózó polgárok személybiztonságát és vagyonát megtámadó rosszak tiszta lakással, ruházattal, figyelmes orvosi kezeléssel, szóval uriasan láttatnak el. No már én ennél az emberek által alkotott állami életben furcsábbat képzelni nem tudok. Nyomorogjon és vándoroljon ki a jó, szorgalmas polgár, de a bűnös és munkakerülő éljen uriasan, (Igaz! Ugy van!) Szép az ily emberbaráti szeretet — de nincs benne igazság ! Vájjon nem volna már itt az ideje annak, hogy a bűnösök ellátására és nagyon figyelmes gondozására forditott tekintélyes összeg egy része a nrunkahiány miatt éhező, de dolgozni akaró becsületes embertársaink javára fordittassék ? Abban sem találom meg az igazságot, tisztelt ház, hogy ott, hol az adósok börtönöztetése a polgári igazságszolgáltatás terén el van törülve, ugyanott az állam saját polgárait, ha fizetni nem tudnak, fogházba veti. Vájjon nem volna még itt az ideje annak sem, hogy a kihágást elkövető az állam javára marasztalt bírságösszeget egyenértékű munkával rójja le? Ez talán erkölcsileg is helyesebb intézkedés volna. Mielőtt beszédemet befejezném az 1891: XVII. t.-cz. 27 — 30. §-aira hívom fel a tisztelt igazságügyi miniszter ur figyelmét. Ezen törvény szerint a magukat szolgálatukban kitüntetett járásbirák, törvényszéki birák s ügyészeknek királyi táblai birói — kir. főügyészi helyettes czim s jelleg adományozható — azonban arról hogy az ily czimet s jelleget nyert birák és ügyészek fizetési rangfokozatban is emelkedhetnek, a törvény nem intézkedik. Igen jól jellemezte előttem ezen visszás helyzetet egy tekintélyes biró, midőn azt mondotta, hogy »ezen éhező czimet és jelleget viselő birák és ügyészek előtt a világ be van deszkázva«. (Halljuk! Halljuk!) TJgy tudom, hogy az igazságügyminiszter úrhoz e visszás állapotnak lehetőleg leendő megszüntetése iránt már pár évvel ezelőtt intéztetett kérdés s akkor annak okkal-móddal való javítására tett is Ígéretet s mert eddig e tárgyban mi sem történt, tehát időszerűnek és helyénvalónak gondolom erre figyelmét újból felkérni. Minthogy pedig igazságügyi intézményünk folytonossága az indokoltan előterjesztett költséget feltétlenül szükségeli, azt ugy egészében, mint egyes részeiben elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Javaslom a t. háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjére az igazságügyi tárcza 1902. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalását tűzze ki. (Helyeslés.) Elfogadja a t. ház? (Igen!) Ha a t. ház elfogadja, ezt határozatilag kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 15 percekor.)
