Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

99. országos ülés 1902 április 34-e'u, csütörtökön. 53 delte a magyarországi ingatlanra, akkor természetesen egyszerű a dolog, mert az illető horvát fél a magyar telekkönyvi hatóságnál kérelmezi az árverést és az megy tovább a mi végrehajtási eljárásunk szerint. Egy másik példa a büntetőjog köréből. Levél által elkövetett becsületsértéseknél és rágalmazásoknál a mi judikaturánk szerint a czimzett lakhelye, a levél rendeltetési helye képezi a tett elkövetésének helyét és ez állapitja meg a birói illetőséget. Horvátországban megfordítva áll az eset, ott a levél írásának helye képezi a tett elkövetésének helyét és a bíróság- illetékességének helyét. Egy példa a házasságjogból. Házasságjogunk értelmében magyarországi fél külföldi féllel — és házasságjogi szempontból Horvátország külföldnek tekintetik — házasságot köt, köteles az illető állam illetékes hatóságától bizonyítványt előállítani, hogy az ottani állam törvényei értelmében a házasságnak nincs törvényes akadálya. Ily bizonyítványok az összes nyugati államoktól, sőt Szerbiától is kaphatók, mert a szerb kormányzat a lelkészi hivatalokat deklarálta erre illetékes hatóságoknak, csak épen Horvátországból nem kaphatók. Ebből az az abszurd helyzet következik, hogyha a magyarországi fél ausztriai vagy szerbiai féllel köt házasságot, azt minden akadály nélkül teheti, ha azonban magyarországi fél horvát féllel köt házasságot, erre miniszteri dispenzáczió kell. Ez nézetem szerint nem fér össze az együvétartozással. Én jól tudom, hogy Horvátország igazságügyi autonómiája folytán az imperativ beavatkozás ezekben a kérdésekben ki van zárva, de azt tartom, hogy ezen ellentétnek kiegyenlítése mindbét rész érdekében fekszik, s én arra kérném kormányzatunkat, hogy a horvát törvényhozásnak figyelemmel kisérése mellett baráti érintkezés utján ezen ellentéteket ugy a múltra, mint a jövőre nézve elhárítani méltóztassék. Még egy kérdésre akartam részletesebben kitérni és ez az ügyvédi kar függetlenségének kérdése, (Halljuk! Halljuk!') de miután erre nézve előttem szólott t. képviselőtársaim már nagyon kimerítően nyilatkoztak és az utánam következő, erre nagyon hivatott kartárs urak szintén nyilatkozni fognak, legyen szabad e részben csak egy indokot felhoznom, mely az eddig felszólalt urak által fel nem hozatott, de mely nézetem szerint a legfontosabb. (Halljuk! Haltjuk !) Én ugy tartom, hogy jogpolitikai szempontból soha oly szükség nem volt Magyarországon feltétlenül független ügyvédi karra mint most, (Igaz! Ugy van!) mert az összes ugy megalkotott, valamint javaslatként a ház előtt fekvő eljárásainkban az a tendenczia van, hogy a felebbviteli rendszer lehetőleg korlátoltassék. Másrészt szíveskedjék figyelembe venni azt, hogy mi azzal, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelését behoztuk, a birói karnak oly hatalmat adtunk kezébe, a milyennel eddig soha nem birt. (Igaz! Ugy van!) Szíveskedjenek figyelembe venni, hogy mi nagy részben visszatértünk a 30 év előtti kinevetett állapotra, az u. n. birói bölcs belátás korszakára ; igaz, hogy más irányban, de sokkal hatályosabban és oly értelemben, hogy a birák most eddig nem birt hatalmi hatáskörrel fognak rendelkezni, a mely annyival nagyobb, mert teljesen ellenőrizetlenül tisztán a birák lelkiismeretére van bizva. Én tisztelettel viseltetem Magyarország birói kara iránt, de mégis azt hiszem, hogy ezzel a nagy hatalommal szemben, a melyet a bírói karnak most adunk, a hazai polgári jogbiztonság szempontjából azt az ellenőrzést, azt a biztonsági szellentyüt, mely egyedül az ügyvédi kar függetlenségén alapul, nem mellőzhetjük. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Farkas József jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz : T. képviselőház! Az ország igazságügyének kérdéseivel nem akarok foglalkozni, mert nem birok a megfelelő jogi képességgel, hogy igazságszolgáltatásunkat oly kritika tárgyává tegyem, a melyben az országra nézve hasznot hozó kijelentések foglaltatnának, de erre szükségem sincs, mert pártunk részéről Semadam és Zboray t. képviselőtársaim már meg is pendítettek sok olyan üdvös dolgot, a melyek hasznára válnának az országnak, ha azokat az igazságügyminiszter ur méltányolná. (Ugy van! a néppárton.) Ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert az élet tapasztalataiból olyan dolgokat merítettem, a melyeket a törvényhozás előtt szükségesnek tartok felemlíteni, a mennyiben azok az igazságügygyei szoros összeköttetésben vannak. (Halljuk! Halljuk!) Nem uj dolgok ezek, mert a múltban már többször foglalkoztam velők. Az uzsora-törvényt akarom elbírálni a maga érdeme szerint, mert. igen t. képviselőtársaim, az uzsorát és annak káros következményeit nem méltatták a szükséges figyelemre. Az uzsorának igen sok ága van. Van záloguzsora, dologi uzsora, pénzuzsora, földuzsora, gabnauzsora. Nem akarok bővebb előadást tartam arról, hogy ezek az uzsorák mikép nyernek a gyakorlati életben alkalmazást, csak rámutatok arra, hogy az uzsorával tönkre teszik a népet, a mi a Felvidéken egyik fő okozója a kivándorlásnak. A jelenlegi uzsoratörvény csak az uzsorásokat védi és nem azokat, a kiket az uzsorával tönkre tettek. Itt van az 1883 : XXV. t-cz., a mely az uzsoráról és a káros hitelműveletekről szól. A törvény első paragrafusában oly körmönfont okoskodásban van az uzsoravétség megállapítva, hogy bíró legyen, a ki eligazodik rajta. A 10. §. értelmében az uzsora hivatalból való üldözé-. sének csak akkor van helye, hogyha egy vidékre, vagy községre olyan kártékonyán hatott az, hogy nagymérvű elszegényedést idézett elő. A törvény ily alkalmazását, meghozatala óta csak egy alkalommal, azt hiszem, akkor, midőn Bereg vármegyében a ruthén, úgynevezett felvi-