Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-99
99. országos ülés 1902 április 2h-én, csütörtökön. 51 Nem fejtegetem; nagyon jól fogja tudni a miniszter ur, hogy miről van szó és remélem is, hogy egyszer már segíteni fog ezeken az állapotokon, hogy most ezek a szegény munkásemberek, a miatt az elidegenítési és elitélési tilalom miatt a curiai döntvény mellett pénzükhöz nem juthatnak. És végül a bírák fizetése felemelését is szíves figyelmébe ajánlom azért, mert bár jól tudom, hogy a múltban ugy méltóztatott nyilatkozni, hogy majd az általános fizetésrendezésnél, az államosítás keretébe lesz ez beleszorítva, mégis ugy véljük, hogy már ma a munkamegosztás révén arányosabbá lehetne tenni a bírói fizetéseket. Hiszen a kisebb kezelő-személyzet fizetésének felemelése ós állásának rendszeresítése is ugy történt, hogy összevonták az egyes állásokat; ugyanez megtörténhetik a jövőben is. Példával is szolgálhatok. Pl. kerületemben, a Marczali község járásbíróságánál van négy bíró, az egyik végzi a sommás pereket és polgári megkereséseket, a másik hagyatéki ügyeket, a harmadik a vétségi, kihágási ügyeket, a negyedik a telekkönyvi és fizetósmeghagyási ügyeket. Az első három elvégzett a múlt esztendőben 1429 darabot, a telekkönyvi bíró 2588 ügyet. Tehát nagyon könnyen lehetne négy bíró helyett hármat alkalmazni, és a fizetést felemelni. A mit különben itt példakép felhoztam, azt másutt is meg lehetne tenni, és viszont, a hol segédtelekkönyvvezetők vannak, lehetne alkalmazni egy telekkönyvi vizsgát tett írnokot, mert az a segédtelekkönyvvezető, ott lévén a telekkönyvvezető, úgyis csak iktat, és kiad, és így lehetne egy díjnok kal szaporítani a létszámot. Mert borzasztó hoszszadalmas, mig egy telekkönyvi végzést ki kell várni; néha l 1 ,^ évig is el kell várni, mig egy bekebelezés leíratik és kiadatik. így van ez Érsekujvárott, Hátszegen, a budapesti törvényszéknél, de hozhatok fel annyi példát, a mennyit csak méltóztatik parancsolni. Ezek azok a sérelmek, a melyeket felhozok, és a melyeken, a mint előrebocsátottam, csak átsiklom, mert nem akarom a ház szíves türelmét igénybe venni. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a néppárton.) Lázár Árpád jegyző; Eadovanovics György! Radovanovics György: T. képviselőház ! Igazságügyi kormányzatunk a kodifikáczió terén, különösen a különböző eljárások tekintetében, soha nagyobb szorgalmat nem tanúsított és nagyobb munkát nem végzett, mint most, és ezen tevékenységről, mely hazánkat ezen a téren is az előrehaladott államok közé besorozni czélozza, csak a hála és elismerés érzetével kell nyilatkoznom. Engedelmet kérek, ha az eljárások ezen modernizálása és az átalakítások szellemére vonatkozólag a gyakorlatilag szerzett tapasztalatok alapján igazságügyi kormányzatunk figyelmét egypár körülményre felhívom. (Halljuk! Halljuk!) Én ugy találom, hogy mi tudományos elvek szerint, gyakran a legmodernebb iskolák tanainak megfelelőleg, a külföldi törvényhozások sürü idézése mellett kodifikáljuk eljárásainkat, de nem vagyunk kellő tekintettel a nép szokásaira, felfoghatási képességére, értelmiségének fokára, jogi meggyőződésére és érzetére, vagy a mint Neumann Ármin képviselő ur mondja: e részben kodifikácziónk nem mindig ered nemzeti talajból. Nézetem az, hogy mi inkább tudományosan helyesen, mint gyakorlatilag megfelelően kodifikálunk. Mert a tudományos jogi theoriák, azok nem mindig és mindenütt feltétlenül megálló örök igazságok és a külföldi törvényhozás példái a mi viszonyainknak gyakran meg nem felelnek. így történik az, hogy a már évtizedek óta fennálló némely rendelkezések nem tudnak a nép jogérzetébe átmenni azért, mert kivülesnek azon a kereten, melyet a nép eljárási szabályaink tekintetében a saját tudása és jogérzete alapján alkot. És így történik az, hogy a kiadott rendelkezések néha egészen eltérő eredményt érnek el a gyakorlatban. Engedelmet kérek, hogy a sommás és büntető eljárásból egy-egy példát hozzak fel, a mely igénytelen nézetem szerint állításaimat igen jdasztikusan bizonyítja. (Halljuk ! Halljuk!) Kétségtelen dolog, hogy az esedékességi elv teljes mellőzése, t. i. az a jogosultság, hogy a polgári peres eljárásban uj ténykörülményeket az eljárás bármely stádiumában, sőt annak utolsó fokozataiban is lehet felhozni, az alperes álláspontját r és védelmét könnyítő rendszabály akart lenni. Én, t. ház, részt vettem egy pár ezer tárgyaláson, de soha arra példát nem láttam, hogy egy jóhiszemű alperes az eljárás felebbezési stádiumában uj, a per előtt fenforgott ténykörülményeket hozott volna fel; de azt láttam, hogy ezen rendelkezést egyes fogas ügyvéd a költségek szaporítására használta fel; azt láttam, hogy ezt a rendelkezést a hivatásszerű alperes a per elodázására vette igénybe; de sőt láttam azt is, hogy épen azon felperesek, a kik ellen mi az alpereseket védeni akartuk, a félős és ideges alpereseket uj körülmények folytonos felhozásával agyon zaklatták és tőlük előnyöket kicsikartak azért, mert ezek a folyton uj képeket mutató peres eljárástól szabadulni akartak. Az uj fenyítő perrendtartás a közvetlenség és szóbeliség elvével lényegileg megfelel népünk jogérzetének és hajlamainak; mert az, hogy a fél ne érintkezzék közvetlenül birájával, jogérzetének meg nem felelt. Azonban felvettünk az uj büntető perrendtartásba tudományos theoriák kedvéért oly rendszabályokat is, a melyek egészen túlesnek a nép jogérzetén, felülmúlják annak ítélőképességét és azt eredményezik, hogy a humánusnak kontemplált uj eljárás némely rendelkezéseiben épen az ellenkezővé válik. Itt van pl. a felebbviteli rendszer. Népünk jogérzetébe már századok óta beleélte magát az a tudat, hogy a fél, ha a hozott fenyítő határozatot vagy Ítéletet sérelmesnek találja, az ellen jogorvoslattal él, hogy a felebb7*
