Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-99
50 .99. országos ülés 1902 á, mondhatom, láttam már litografált ügygondnokkinevező végzéseket, a hol az ügyvéd neve is litografálva van! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Figyelmébe ajánlom a t. miniszter urnak a felebbviteli fó'tárgyalásoknál szokásos eljárást. Miután ott az ügyek csak ki vannak függesztve, de az idő pontosan nincs kitűzve, felmegy az ügyvéd, — megtörtént velem is — és várja, mikor kerül rá a sor. Ha más ügyek előznek meg egy ügyet, a melynek ügyvédje ott vár, a biró nem veszi elő azt az ügyet, ha a megelőző ügyek ügyvédje nincs is ott. Az ügyvéd sem meri kérni az ügy elővételét, mert tart attól, hogy elutasítják. Ha magától nem jön rá az az elnök ur, hogy az az ügyvéd az egész délelőttöt ott tölti, és mást már ily esetben elutasított, nem alázom meg magam, hogy velem is esetleg hasonlóképen járjon el. Megtörtént fél egy órakor, a midőn már kilencz óra óta vártam és más fél egyáltalán nem jelent meg, hogy felfüggesztették fél órára az ülést; kimentek, és egy óráig odakünn kaszinóztak és kártyáztak, ugy hogy nekem kellett fellépnem, hogy várok ugyan a sorrendre, de ha félórai szünetet adnak, akkor tessék betartani azt a félórát, és ne tessék ott tartani egész délután azt az ügyvédet, a kinek egyéb dolga is van. Figyelmébe ajánlom a t. igazságügyminiszter urnak, hogy a birák kinevezése tekintetében intézkedjék az iránt, hogy ne maradjanak hónapokig betöltetlenül az állások. Budapesten is megtörtént akárhány bíróságnál, hogy a birói állások nem lettek betöltve, és előállt a sok restanczia; előállott az, hogy a jogszolgáltatás megakadt. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Figyelmébe ajánlom az igen t. igazság ügyminiszter urnak a fővárosi járásbíróságok egyesítésének ügyét. Azelőtt volt erről szó, ele most. a midőn felmerült az a terv, hogy az igazságügyminisztérium számára palotát építünk, egyszerre azt olvasom, hogy az V. kerületi járásbíróságnak az igazságügyminiszteri palotában helyet fognak szorítani. T. igazságügy miniszter ur, körülbelül 50.000 frtra tehető az az összeg, a melyet Budapesten a járásbíróságoknak házbér fejében a kormány kiad. Miért nem építünk egy egységes járásbirósági épületet? Mennyire könnyebbségére szolgálna ez az ügyvédeknek; — nem oly nagy dolog ez, a mely állami és osztályérdeknek volna minősíthető — mennyire könnyebbségére szolgálna az a jogkereső félnek is, ha egy épületben találná meg a bíróságokat! Hiszen ma megtörténik, hogy pl. Budán az I— III. ker. járásbíróságnál az igényperekben, a hol a tanukat vagy elő kell állítani, ha más járásbíróság területén laknak, vagy különben mellőzik őket: a Budapesten lakó tanukat nem idézi meg a bíróság, azt állítván, hogy más járásbíróság területén laknak. A törvény szerint, fájdalom, igaza is van, de azért ez még sem helyes. Ott vannak pl. a kereskedelmi ügyek, a melyekrilís 24-en, csütörtökön. ben egy egységes területnek vétetik Budapestnek egész területe, miért ne lehetne tehát ezt más tekintetben is megtenni ? Tessék Budapestet egy geográfiai fogalomnak, geográfiáikig egységes területnek venni, ugy, a mint van és bíróságilag is ilyennek tessék tekinteni s méltóztassék a járásbíróságokat egységesíteni. (Helyeslés a néppárton.) Szíves figyelmébe ajánlom a t, igazságügyminiszter urnak azt is, a mit a vallásügyi tárcza keretében felhoztam, hogy a középitkezések pár lyázat utján adassanak ki. (Helyeslés a néppárton.) Itt van pl, az igazságügyminiszterium ügye, a melynek tervei, — a melyeket boldogult Kiss István hagyott hátra, — még olyan kezdetleges állapotban vannak, hogy nem nagy költségbe és fáradságba fog kerülni, ha pályázatot irnak ki és a pályázat eredményeképen annak adják ki az építést, a kinek pályázata a legelőnyösebb és legjobb. (Helyeslés a néppcirton.) Szíves figyelmébe ajánlom az igazságügy-miniszter urnak azt a körülményt, a melyet az ügyvédi kamara jelentéseiben folytonosan hangoztat, hogy a pénzügyi hatóságok a felebbezési végzésekre, az aktákra sohasem irják rá a felek neveit, (Ugy van! Ugy van!a néppárton.) ugy, hogy midőn az ügyvédhez kerül az ügy, nem tudja, hogy hol keresse az aktát, a melyre az vonatkozik. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Ugyanígy történik ez nagyon sokszor a büntetőbíróságnál is; nem nevezik meg a feleket, ugy, hogy az ügyvéd az idézés alapján nem tudja, hogy milyen ügyben kell odamennie, csak a midőn odaért, akkor értesül arról, hogy mely ügyről van szó. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Ez felesleges munkát okoz ugy az ügyvédeknek, mint a bíróságoknak és a pénzügyi hatóságoknak; pedig nagyon csekély dologba kerülne azt a nevet az aktára ráírni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Szíves figyelmébe ajánlom az igazságügyminiszter urnak, hogy nálunk a Curia 64. számú döntvénye alapján a 20 frton aluli ügyek, még kereskedelmi perek is, a bagatell-birósághoz tartoznak, míg Ausztriában nem. Kérem, hogy ez ellen törvényhozási utón intézkedjék, mert igy nem egyöntetű a dolog. Nagyon sok kereskedő Bécsben perel; azután nálunk nagyon sokan vannak, a kik itt nincsenek is bejegyezve. Neveket is emiithetek; ilyen a Herzig-féle vállalat, a »Nemzeti Dicsőségünk«, a »Király Könyve« — a melynek itt nincs alkalmazottja és a melyet, ha be akarnak j)erelni, nincsen, a kinek kézbesítsék a keresetet: bécsi emberek, tehát perelnek Bécsben 20 frtos ügyeket és költségekkel sújtják a feleket, míg nálunk a 20 frton aluli ügyeket nem lehet igy perelni. Figyelmébe ajánlom az igazságügyminiszternek a Curia 51. számú döntvényét, a mely egyszer az építkezések tekintetében sürgős, nagy horderejű és égető kérdésnek lett megjelölve, értem alatta az elidegenítési és terhelési tilalmat.
