Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

99. országos ülés 1902 április 2h-én, csütörtökön. 49 is közelíti az illető czég szakmáját, pl. a Monnier-vállalatnál a czement-, réz- és vas-szakmát, mert különben 10—20.000 frt kötbért tartoznak fizetni. Azt hiszem, a szabad verseny, a szabadelvüség, a liberális gondolkodás korában nem egyeztethető össze jogállamban a jogszolgáltatással az, hogy legyenek ilyen egyének, a kik igy kiaknázhassák és megköthessék azokat, a kiknek a szellemi tőkéjére, a munkájára ennek az államnak szüksége van. (Ugy van! a néppárton.) Ha azokban az egyénekben, ha azokban a vállalkozókban nincsen annyi tisztességérzet, hogy jogaik megóvásáról máskép gondoskodjanak, itt van az állam, a melynek kötelessége gondoskodni arról, hogy ez meg ne történhessék. A helyi érdekű vasutaknál, pl. a budapesti helyi érdekű vasutaknál, egyes alkalmazottak reggel négy órától este hatig és másnap reggel kilencz órától éjjeli féltizenegyig vannak alkalmazásban. Ez sem helyes. Egy ilyen törvénynyel. a milyet az előbb emiitettem, szabályozni kell azt is, hogy a munkaerő igy ne használtassák ki. mert ezek a társulatok azután, mielőtt a nyugdijat elérné az az alkalmazott, a tizedik év előtt egy hónappal vagy két héttel, azon indokolással, hogy a létszám túlnagy, egyszerűen kidobják az alkalmazottat, elbocsátják háromhavi végkielégítéssel. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Gondoskodni kell. t. igazságügyminiszter ur. azokról a visszásságokról, a melyek abból állanak elő. hogy megfelelő törvény hiján az ily viszonyokra az ipartörvényt alkalmazzák. A legnagyobb anomáliák származnak ebből a törvényhozás terén. Mérnököktől, a kik a vállalkozó ellen a szolgálati viszonyból kifolyólag pert akarnak indítani, megkövetelik a bíróságok — egyes bíróságok a magasabb rendű szellemi munkával foglalkozó hírlapíróktól is — hogy menjenek előbb az iparhatósághoz. A vasutasokat is, ha pert akarnak indítani, elküldik előbb az iparhatósághoz, noha a törvény világosan kimondja, hogy a vasutak az iparhatóság alá nem tartoznak. És itt nevetséges helyzet áll elő, hogy sem a vasút, sem az az alkalmazott, a ki pert indít, nem. tartják magukra nézve kompetensnek az iparhatóságot, és mégis a bírói felfogás, vagy inkább a felső bíróság megsemmisítő határozatától való félelem oda kényszeríti a feleket, hogy az iparhatósághoz menjenek. Az egyik kifogásolja, a másik ráhagyja, csak hogy prejudiciális ítélet alapján mehessenek perelni, biztosítva lévén most már, hogy nem semmisittetik meg az elsőbirósági Ítélet. Miért ne szorítsuk tehát ezt meg, mhriszter ur? Hiszen az iparhatóság eljárása az ilyen ügyekben, a melyekbon sommás vagy rendes perre kerül a dolog, úgyis puszta formalitás. Miért akarjuk ezt kiterjeszteni magasabb szellemi munkával foglalkozó emberekre ? Eötvös Bálint t. képviselőtársam az előbb, a mikor egy biztosítótársaságról, mint szövetkezetről beszéltem, közbeszólt és azt mondotta, hogy káros a szövetkezet. Hát vannak szövetkezetek, KÉrVH. NAPLÓ. 1901 1906. VI. KÖTET. melyeket károsaknak tartok és vannak, a melyeket nem tartok károsaknak. Eötvös Bálint: A néppártiakat! Zboray Miklós: Nem , tartom károsaknak a fogyasztási szövetkezeteket. És én nem felekezetek szerint bírálom el sem a szövetkezeteket, sem általában az olyan állami és közgazdasági intézményeket, a melyek nemzetem javára szolgálnak. (Ugy van! Elénk helyeslés a néppárton.) Igenis vannak káros szövetkezetek, és pedig a Budapesten létező hitelszövetkezetek. Ezek azok, a melyeket igenis meg kell rendszabályozni, mert tényleg tiszta uzsora az, a mit véghez visznek. Meg is nevezem őket. Felvesz valaki pl. olyan szövetkezetektől, mint a »Fővárosi Takarékpénztár, m. sz.« 6000 koronát. Az elszámolásban a beiratás kitesz 60 koronát, a részjegy kiállítása 32 koronát, az alapszabály szerű illetmények 180 koronát, nyomtatványok 10 korona 60 fillért, késedelmi illeték 10 koronát, informáczió és becslés 35 koronát. Ennyit kell fizetni az illetőnek a rendes 8°/

0-os kamaton felül. Itt van egy másik szövetkezet, a »Hazai Altalános Korona-takarékpénztár*. Ennél kezelési dij 10 ezer koronánál 200 korona, tartalékalap 100 korona, beiratási dij 50 korona, a közbenjáró ügyvéd urnak 500 korona. (Felhicdtásoh: Ki volt az ?) Nomina sünt odiosa; privátim megmondhatom. Itt van a »Korona takarék- és hitelszövetkezet*. 8000 koronánál a kezelési dij 33 korona 44 fillér, nyomtatvány 25 korona, tudakozódási dij 16 korona 72 fillér és nem tudom még micsoda 9 korona. Az ügyvédi dij felmegy 176 koronára. Ezek teszik, t. ház, az ilyen szövetkezeti kölcsönöket terhesekké. (Ugy van! a néppárton.) Szüllő Géza: Ezeket tessék kifogásolni! Ezek nem keresztény ^ intézetek ! Zboray Miklós: Én ügyvéd vagyok és mégis kifogásolom az ilyen magas dijakat. Megtörténik, hogy mikor árverést tűznek ki, egyik-másik ügyvéd árverési költségek czimén egy bizonyos összeget vesz el a féltől. Ez is helytelen, ezt is kifogásolom. De itt van egy másik kérdés is, a melyért az igazságügyminiszterhez fordulok, és ez a birói iníormácziók eltiltása. Arra semmi szükség nincs. Ha az a per a mai perrendtartás szerint rendes per volt, a mely periratokban tárgyaltatott, akkor a törvény értelmében a bíró nem vehet mást figyelembe, mint a mi a periratokban van. Nincsen tehát szükség az informáczióra. (Helyeslés a néppárton.) Figyelmébe ajánlom még az igazságügyminiszter urnak, — és ez már ügyvédi kérdés — a gondnokság ügyét. Figyelmébe ajánlom ugy az ügygondnokságok, mint a tömeggondnokságok arányos szétosztásának kérdését. Ne a protekeziő érvényesüljön itten oly mértékben, hogy mig egy ügyvéd évenkint 2—3 tömeggondnokságot kap, addig más esztendőkön keresztül hiába vár. Sőt