Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-99
48 99. országos ülés 1902 április 2í-én, csütörtökön. és csak az ügyvédi feladat jobb megoldhatása, az egyszerűsítés, a könnyebb hozzáférbetés tekintetében nevezhetők ügyvédi kérdéseknek. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Égető kérdésnek tartottam mindjárt a bázba lépésem alkalmával és annak tartom ma is a biztosítási törvény megalkotását. (Helyeslés a néppárton.) A kereskedelemügyi miniszter ur interpellácziómra azt felelte, hogy a törvényjavaslat az igazságügyminiszter urnái van és csak néhány szakasz az, a mely módosításra, csiszolásra szorul,, rövid idő alatt azonban be fog terjesztetni. Én tudomásul vettem a kereskedelemügyi miniszter ur válaszát, de nem mulaszthatom el, hogy most újra hangoztassam és kérést intézzek az igazságügyminiszter úrhoz, küzdje le azokat az akadályokat, a melyek tudomásom szerint nem az igazságügyminiszterium kebelében merülnek fel, hanem a külföldi társaságok részéről támasztatnak, jelesül a díjtartalék kérdésében és terjeszsze be a javaslatot, mert ez igenis, ismétlem, égető kérdés. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Hogy a t. ház előtt némileg indokoljam, miért tartom ezt sürgős kérdésnek, engedjék meg, bogy ki nem terjeszkedve a többi nagy ügyekre, egy esetet említsek fel, a mely eklatánsán igazolja azt, hogy indokolt az én ez irányú felszólalásom. Itt van az országos kereskedelmi és ipari lap, ajánlva a pénzügyi hatóságokhoz a kereskedelemügyi és pénzügyi miniszter urak által, a mely lap a gazdáknak ingyen jár. és most előadja egy magyar biztosító-társaság szomorú állapotát e czimmel: »Az országos kölcsönös biztosító szövetkezet szégyenteljes bukása.« A ki nem ismerné ezt a kérdést, annak röviden előadhatom, hogy megalakult egy szövetkezet tűzbiztosításra, a mely az első évtől kezdve mindig nagy veszteséggel dolgozott, a melynek slendrián vezetése folytán igazgatói, elnökei, több képviselőtársam is ott hagyták ezt a szövetkezetet. Hogy tehát fentarthassa magát ez a szövetkezet, elkövette azt, hogy berendelt emberekkel hozott egy határozatot, a melynek alapján az igazgatóság utánfizetések követelésére van feljogosítva, és ennek következménye az lett, hogy mikor a kereskedelmi törvényszék elutasító határozata után a kir. tábla elrendelte, hogy az alapszabálymódositás a czégjegyzékbe felvétessék: a perek ezreit indította meg az igazgatóság a szövetkezeti tagok ellen, 7— 8 koronás pereket, és még egyszer követeli azoktól a befizetett dijat. (Felkiáltások a néppárton! Szégyen ! Gyalázat!) Én, t. ház, ezt szégyenletes állapotnak tartom. Míg más államokban, a Nyugat minden államában erős kézzel nyúl bele az állam és fogja meg a szövetkezetek kezét, addig nálunk lehetséges, hogy egy önmagát igazgatóvá tett Szőnyi-Spitzer ur keresztülvigye azt, hogy perelje < a szegény, a legalacsonyabb sorsú néposztály tagjait, a kiknek 7— 8 korona nagy pénz, remélve azt, hogy nem gondoskodnak ügyvédi képviseletről, és el fogják magukat makacsoltatni. Eötvös Bálint: Igen, ez a hires szövetkezeti eszme! Zboray Miklós: Ez a szövetkezet állami segélyt és hitelt is élvezett, 200.000 koronát, és ha már egyéb ok nem volna, már ezért is intézkednie kellene a kormánynak, hogy megmentse ezt a pénzt, hogy a szövetkezet kifizesse a károkat, mert azokat sem fizeti ki, és intézkedjék az iránt, hogy mintegy 20.000 ember ne legyen kitéve a megsarczolásnak, (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Azt mondhatja az igen t. miniszter ur, hogy ez a törvényszék elé tartozik, ebbe tehát a birói függetlenség szempontjából nem avatkozhatik bele. Számolok ezzel az esetleges érvvel is, és figyelmébe ajánlom a kereskedelmi törvény intézkedéseit, a melyek még ügyészi beavatkozást is megengednek, ha valamely részvénytársaság vagy szövetkezet mérlege hibás, nem tétetett szabályszerűen közzé, ha felszámolásnak vagy csődnek kell bekövetkeznie, ha elvesztette vagyonát, vagy ha ilyen dolgokat csinált, mint ez. Azért van az ügyészség, bogy közbelépjen, és nem azért, hogy küldöttségeket fogadjon. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Simonyi-Semadam Sándor: Küldöttségeket fogad az ügyészség! Zboray Miklós: Megtörtént. — A biztosítási törvény beterjesztését kérem tehát, de kérem még egy más törvény beterjesztését is, a mely tudtommal szintén az igazságügyminiszter urnái van, és ez az u. n. kereskedelmi alkalmazottakról szóló törvény. (Halljuk!) Ez társadalmunknak egy másik osztálya, a mely megvárhatja, bogy jogai méltányos, igazságos, emberi elbánásban részesüljenek. (Ugy van! a néppárton.) A kereskedelemügyi minisztérium egy törvényjavaslatot készített, a mely azonban ez ideig még tudtommal beterjesztve nincs, a melyben a kereskedelmi alkalmazottaknak, a magánhivatalnokoknak viszonyait szabályozza. Ebben azonban nincs belevéve egy intelligens, diplomás osztály: a mérnökök, az építészek, a kik szintén alkalmazottaknak tekintetnek, a kik azonban a kereskedelmi és ipari alkalmazottakkal egy tekintet alá nem eshetnek. Ezeknek érdekében szólalok fel, t. ház, és kérem a t. miniszter urat, hogy ezt a törvényt is készitse elő és ebben a törvényben egy uj fejezetet szenteljen az ilyen diplomás embereknek, a kik kényszerítve vannak más embernél megkeresni a kenyerüket. Tudomásom van olyan esetekről, hogy, mint pl. a Monnier-féle vállalatnál, a belépés alkalmával szerződési kötelezettséget vállaltatnak velők, hogy, ha megválnak a vállalattól, tiz évig nem vállalhat' nak semmiféle olyan szakmát, a mely csak meg
