Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

99. országos ülés 1902 április Ik-én, csütörtökön. 17 A végrehajtási törvénynek az ingóságokra vonatkozó intézkedései szintén több fogyatékosságot tüntetnek fel. Az előttem felszólalt t. képviselő urak egyike-másika több graváment hozott már fel erre vonatkozólag; sőt elfogadható javaslatokat és indítványokat is terjesztettek elő. Én magam csak rá akarok mutatni az ingókra nézve pl. a felülfoglalásról szóló részre, vagy a követelések lefoglalására vonatkozó intézkedésekre, a melyek a mai alakban csak felesleges költségekkel járnak. Miért ne lehetne pl. a felülfoglalást akként teljesíteni, hogy az alapfoglalási jegyzőkönyvre a bírósági végrehajtó székhelyén vezettetnék reá a felülfoglalási záradék és erről az érdekeltek értesíttetnének. Vagy miért szükséges a követelések lefoglalásához az, hogy az egész aj>parátus, a birósági végrehajtó, az ügyvéd, vagy az ahhoz tartozó személyzet kénytelen kivonulni a helyszínre, hogy ott egy 40 vagy 50 frtos követelést végrehajtás utján letilthasson? Egyik t. képviselőtársam részéről hallottam felemlíteni, ha jól emlékszem Simonyi-Seniadarn Sándor, vagy Bakonyi Samu képviselőtársam hozta fel, az igényperek nagy számát. Tapasztalatom szerint az igényperek túlságos számának az az oka, hogy az igényperek leginkább a szükséges házi bútorok és a szükséges házi felszerelések iránt tétetnek folyamatba. Itt kellene a törvényhozásnak intézkedni, hogy ezek a szükséges bútorok a foglalás alól kivétessenek. A bútorok annak a szegény családnak mindenét képezik. Ragaszkodnak azokhoz, mint családi ereklyékhez és ha egyszer a házi bútorok elvitetnek, elárvereztetnek, merem állítani, ott rendszerint beáll a vagyoni romlás és a vagyoni pusztulás. Nagyon üdvös, s erkölcsi hatásaiban megmérhetetlen jelentőségű intézkedés volna, ha az igazságügyminiszter ur e tekintetben is a törvényt revízió alá venné. A mi a birósági végrehajtók kvalifikáczióját illeti, ez is nagyon fontos kérdés. Reánk nézve nem lehet közömbös, hogy a birósági végrehajtó mily erkölcsi, minő szellemi, de sőt tovább megyek, minő műveltségi és etikai kvalifikáczióval bir. Magam tudok eseteket, hogy semmiféle kvalifikáczióval nem hiró, minden képzettséget nélkülöző egyén, mint birósági végrehajtó szerepelt. A végrehajtók a bíróságok tagjai, a birói testület, a birói szervezet iránt tartozó köteles tiszteletnek részesei. Ezért nem tartom helyesnek, hogy minden képzettséget nélkülöző egyén alkalmaztassák birói végrehajtónak. Épen ő náluk kívánom meg és pedig fokozottabb mértékben az erkölcsi és értelmi kvalifikácziót, mert az ő működésük, az ő foglalkozásuk kell, hogy a végrehajtási törvénynek alapos szakszerű ismeretével és a végrehajtási törvény intézkedéseinek lelkiismeretes, tapintatos alkalmazásával karöltve járjon. Itt első sorban tehát arra kell tekinteni, hogy csak kellő kvalifikáczióval bíró végrehajtókat alkalmazzunk, mert ezzel szolgálatot teszünk a jogkereső közönségnek, a társadalomnak, a mely őt kebelébe felveszi, a bíróságnak, a melynek kötelékébe tartozik, de a jogszolgáltatásnak is, a melynek ő funkezionáriusa, és végre magának a végrehajtói karnak is. T. képviselőház! Még óhajtottam volna beszélni az ügyvédség kérdéséről és az ügyvédi rendtartásról is; a mennyiben azonban a kérdés már jóformán teljesen ki van merítve és szakszer üleg megbírálva, én részemről csak igen röviden arra akarom figyelmeztetni a t. igazságügyminiszter urat, hogy ez a saját erejére utalt autonóm testület joggal elvárhatja, hogy olyan törvényes védelmi eszközökkel és olyan megbízható szervezettel láttassák el, a mely őt míg egyrészt tevékenységének és működésének körében minden idegen befolyástól függetleníti, másrészt neki saját testületi érdekeinek hathatósabb megóvása czéljából az igazságügy egyéb szervezeténél is befolyást biztosit, (Helyeslés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Midőn ezekben, t. képviselőház, megalkotott nézeteimet és véleményeimet egyes jogintézmények, jogcsoportok felett előadtam, befejezem beszédemet azzal, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. igazságügyminiszter urnak, bizonyára valamennyiünk által elismert, kiváló jogászi tehetségei, s királó jogászi képességeiért, ügyszeretete, lelkiismeretes és ernyedetlen munkásságáért őszinte tisztelettel adózom (Tetszés a jobboldalon.) és tekintve az elért eredményeket és vívmányokat, de tekintve azt is, hogy hitem és meggyőződésem az, hogy a t. igazságügyminiszter ur is a magyar jogszolgáltatást első sorban nemzeti ügynek tekinti, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Szónokát számosan üdvözlik.) Farkas József jegyző: Zboray Miklós! Zboray Miklós: T. ház! Nem kívánok az igazságügyi vita keretébe tartozó egyes kérdésekkel hosszasabban foglalkozni, mert hiszen minden egyes kérdés olyan, hogy _ óraszámra lehetne pro és contra beszélni róla. Épen azért, tekintettel a ház hangulatára, átrohanok a kérdéseken és csak innen-onnan szedek az igazságügy mezejéről egy-egy kalászt, hogy bokrétába kötve, az igazságügyminiszter urnak vele kedveskedhessem. (Tetszés és felkiáltások a jobb- és baloldalon: Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélsőbaloldalion: Hát a vadvirágok ?) A vadvirágot a későbbi alkalomra hagyom, most egyelőre csak a kalászoknál maradok. T. ház! Felszólalok azért, mert vannak kérdések, a melyeket égetőeknek tartok, ugy a nagyközönség, mint az ügyvédség szempontjából. Nagyon téved az, t. ház, aki akár itt, akár a házon kívül azt hiszi, hogy az ügyvédek azzal, hogy egyes kérdéseket maguk között megbeszélnek és egyes kérdéseket ügyvédi szempontból fognak fel, osztályéról ekeket védenek; mert legyen meggyőződve a t. ház, hogy azon kérdések mindig a nagy általánosság, a nagy közönség kérdései