Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-99
38 99. országos ülés 1902 április %h-én, csütörtökön. kedésnek mint igazságügyi alkotásnak törvénytárunkban helye volt. Ma, midőn ezen törvényszakasz alapján a gyengébb jogának kijátszásához jutunk és az eró'sebb favorizálásához — erősebb alatt értem én nemcsak a vagyonilag is erősebbet, hanem a vagyonszerzésre való törekvésben és ezen törekvésnek megvalósításában erősebbet, és a törvény hiányainak kijátszása tekintetében is erősebb felet — a midőn ezt látom, akkor feltétlenül sürgetnem kell e tekintetben a törvényhozási akcziót, hogy az erősebbel szemben védessék meg a gyengébb joga. (Helyeslés a középen.) Egy egész komplexuma van itt ezeknek az eseteknek. Hangsúlyozom, hogy ez se nem merkantil, se nem agrárius álláspont, mert nincsen olyan tisztességes kereskedő, a ki épen olyan nagy megvetéssel ne fordulna el az ilyen üzelmektől, mint a legfeudálisabb főúr; ez tehát tisztán jogszolgáltatási elv. (Helyeslés a középen.) Itt igénytelen nézetem szerint egy olyan törvényes megoldást kellene keresnünk és találnunk, hogy mielőtt az árverési kérések elintéztetnek, a biró tűzzön ki egy tárgyalást, a melynek rendjén hivja meg az összes hitelezőket, az adóst és a társtulajdonost is. Ha azon árverésen az elárverezni kivánt ingatlan közönséges forgalmi értéke tekintetében megegyezés jön létre, akkor engedtessék meg a társtulajdonosnak, hogy megváltsa az árverés alá vonni kivánt jutalékát, azon összeget helyezze letétbe és azután azon letétbe helyezett összegre eszközöltessék a sorrend és árfelosztás. Ha megegyezés nem jön létre, akkor egyfelől a hitelezőknek, másfelől az adósnak és a társtulajdonosnak egy-egy becslő választása által engedtessék meg . . . Plósz Sándor igazságügyminiszter: Nagyon drága lesz! Issekutz Győző: Engedelmet kérek, sokkal olcsóbb még mindig, mint az az eset, hogy ha valaki, a ki senkinek sem adós és akkor, a midőn már a társtulajdonosát kifizette teljesen és csak telekkönyvikig nem lett még átvive a vagyonszerzés, ezt egy harmadik személy kihasználja, és mert tudja, hogy tulajdonjogi perrel nem nyerhetne: a rosszhiszemű szerzés kifogása folytán nekimegy ilyen álutakon. Mondom, az igazságot kell keresni. Az igen t. igazságügyminiszter ur meggyőződhetik erről, méltóztassék csak a kérdéssel foglalkozni. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Foglalkozom vele! Issekutz Győző: Akkor meg fogja találni bizonyára a helyes megoldást, hogy a gyengébb joga az erősebbel szemben védessék meg. A második kérdés, a melyet szintén ki akarnék venni az agrár és merkantil kérdések sorából és be akarnék állítani oda, a hová illik, a jogszabály, az igazság kérdésébe: az u. n. dologi uzsorának kérdése. (Hattjuh! Halljuk! jóbbfelöl.) Tudom, a t. igazságügyminiszter ur az általános polgári törvénykönyv tervezetébe beleiktatta annak 956. és 957. §-aiba azokat az elveket. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Külön törvényben! Issekutz Győző: Nagyon helyes, mert én is azt akartam a miniszter úrtól kérni, hogy egy külön törvény alakjában kell e kérdést megoldani. Még pedig ott áll előttünk, ott kínálkozik. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Kettőben is! Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, igénytelen nézetem szerint az 1883 : XXV. t.-cz. revíziójával ezt nagyon könnyen elintézhetőnek tartom. Mert hát az áru-uzsorának is vannak olyan esetei, a midőn azok szporadikusak, a midőn, mondjuk, csak a tapasztalatlan könnyelműség, vagy szorult helyzetnek felhasználása mutatkozik. Ezen egyetlenegy esetben megelégszem azzal, hogy a szerződés semmisnek nyilváníttassák. De van az áru-uzsorának oly esete, a midőn az üzletszerüleg történik; ez azután büntetőjogi szankczióval látandó el. (Helyeslés jóbbfelöl.) Hát erre nézve is nekünk nagyon jó példát mutat a német polgári törvénykönyv 138. §-a, a mely a 956. és 957. szakaszokban három szónak a kibővítésével lett szószerint ^lefordítva ; ez teljes útmutatást nyújt nekünk. Én ugyan ezt a kérdést sokkal helyesebben oldanám meg ugy, hogy oly kifejezéseket, oly jogi terminusokat használnék, a melyekhez már a mi jogi életünk hozzá van szokva; t. i. az uzsoratörvónyben már megjegeczesedett és a jogi gyakorlatban meghatározást nyert kifejezéseket. Azután a büntetőjogi szankezióra nézve is ott van az útmutatás a német büntető-törvénykönyvben, annak, azt hiszem, 302. §-a d) pontjában, a mely újra megmutatja, hogy ott sem tekintik egyszerű magánjogi esetnek, hanem büntetőjogi szankczióval látták el az áru-uzsorának rendszerét, mondjuk üzletszerűségét. (Helyeslés.) Ha mi egy külön törvénybe ezeket az elveket lerakjuk, t. ház, azt hiszem, akkor nem szükséges várni a polgári törvénykönyv megalkotásáig, a melynek megalkotása a közel jövőben, a nagy anyagra való tekintettel, nem is remélhető. Midőn ezekben előadtam azt, a mit a magam részéről az igazságügyi tárcza költségvetésének keretében igazságszolgáltatásunk fejlődése tekintetében mondani akartam, befejezem beszédemet és kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom; elfogadom pedig azon bizalomnál fogva, a melylyel a kormány és az igazságügyminiszter ur iránt viseltetem. Nem a pártállásom teszi azt, hogy elfogadom, hanem a bizalom, a melylyel a kormány iránt viseltetem, szabja meg pártállásomat, és ebből önként következik, hogy ezen bizalomnál fogva szavazom meg a költségvetést is. (Elérik helyeslés jóbbfelöl. Szónokot többen üdvözlik.) Farkas József jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon') Mai felszólalásomnál érdekes
