Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-99
34 .9.9. országos ülés 1902 április 2í-én, csütörtökön. meggyőződésévé válhatott neki, mint a ki a politikai életben már bizonyos tapasztalatokat szerzett, hogy egyes esetekben a legnehezebb állást foglalni és a törvényben kifejezni akart törvényhozási akaratot megérteni. Méltóztassék figyelembevenni, hogy Magyarországon évtizedes tradiezió volt a Curiát és a magyar birói szervezetet minden politikai kérdés elbírálásától mesterkélten elvonni. Most van az első alkalom, hogy a Curiának életüknek talán végén levő birái, egy egészen más légkörből származó kérdéseket bírálnak el, melyek nem annyira jogkérdések, mint inkább politikai természetű ténykérdések. Simonyi-Semadam Sándor: Csak jogkérdések ! Krasznay Ferencz: Csak ténykérdések! Issekutz Győző: Csakhogy épen a ténykérdés mértékének meghatározása az, a mi politikai kérdés, a mit a politikus talán tud mérlegelni, mert annak a politikának levegőjét ismeri, az a biró azonban, ki évtizedeken keresztül attól a politikai levegőtől el volt zárva, ezt nem tudja oly könnyen megérteni. Én ezt a bírálatot nem tartom igazságosnak. Sokkal helyesebbnek tartottam volna, ha a képviselőtársam sürgette volna azt, hogy a curiai bíráskodásra vonatkozó törvény vétessék revízió alá. (Helyeslés a leözépen.) s alkottassák meg olyan törvény, mely a gyakorlati élet tapasztalatainak megfeleljen, mely ne legyen alkalmas arra, hogy a bírót tévedésbe ejtse, és így megakadályozza, hogy ily vitás kérdések előforduljanak. (Helyeslés a középen.) T. képviselőtársam szóba hozta a közjegyzői állások betöltését és egy konkrét esetet is. Én a magam részéről erre röviden csak azt jegyzem meg, hogy nem fogadhatom el a t. képviselő urnak azon felfogását, hogy ő hajlandó privátim az igazságügyi kormánynak tudomására hozni azt az esetet. Nem fogadhatom el ezt azért, mert ha nyilvánosságra hozatott egy olyan kijelentés, a mely esetleg a gyanúnak árnyékával illetheti az igazságügyi kormányzatot, akkor az igazságügyi kormányt támogató párt minden egyes tagját, — bár elismerem, hogy a kormányt objektíve nagyobb felelőség terheli a kormányzat vitelében — az erkölcsi felelőség egyaránt terheli, Krasznay Ferencz: Nagyon helyes, hogy feltámadt ez az erkölcsi felelőség. Várady Károly: Csak vegyék ki a részüket belőle. Issekutz Győző: Legyen e tekintetben nyugodt a t. képviselő ur. Abban azonban elfogadom a t. képviselő ur álláspontját, hogy a közjegyzői állásokat szaporítani kell. Sőt tovább megyek és vitatom azt, hogy én Magyarország jogrendjében, Magyarország jogintézményeiben valódi ellentétnek, hogy ne mondjam, anomáliának tartom azt, hogy a legkisebb funkcziót végző jogi testület a legmagasabb javadalmazásban részesül. (Ugy van! balfelöl.) Az ügyvéd, a biró, mind az erkölcsi, mind a vagyoni felelőség tekintetében, mind pedig a szellemi munka dolgában terhesebb munkát végez és ott állunk, hogy ha esetleg egy közjegyzői állásnak betöltéséről, vagy egy uj közjegyzői állás rendszeresítéséről van szó, hogy ha azáltal valamelyik közjegyző a vidéken egy járásbíróság területét elveszítené, tehát elveszítene 3—4 ezer frt jövedelmet, de megmaradna még a maga 20—22 ezer K. jövedelme, akkor azt, mint egy szerzett jogot kívánja tekinteni. Eddigelé, sajnos, az igazságügyi kormányzatnak iránya is az volt, hogy szerzett jogot érinteni nem hagyott. Én tehát a közjegyzői állások szaporítását kérem. Kérem azt, hogy a közjegyzői teendők egy része megbízható ügyvédekre ruháztassák át. Nem ujat kérek. Francziaországban, Angliában ez az intézmény nem ismeretlen. Csak nálunk van az meg, hogy a legkisebb szellemi munkát végző, legkisebb képességet igénylő jogi faktorok a legmagasabb tekintélyben, a legnagyobb javadalmazásban és a legnagyobb óvakodásban részesülnek. Ha összehasonlítjuk az ügyvédi állásnak tekintélyét a közjegyzői állás tekintélyével Angliában, a jövedelmezőség szempontjából is, akkor látjuk csak azt a nagy eltérést, a mely ezen a téren ma Magyarországon tapasztalható. Én a magam részéről bátor vagyok az igen t. igazságügyminiszter ur előtt azt az eszmét is felvetni: vájjon nem volna-e helyes a jövőben a közjegyzői állások betöltésénél azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a magas birói testületből azon nagy szellemi munka mellett, a melyet évtizedeken át végzett az illető, már ahhoz a nagy értelmet igénylő, nagy tudást felölelő munkakör teljesítésében szellemileg fáradt birót nem volna-e helyes a megüresedő közjegyzői állásokba kinevezni, ha ezt az a biró akarja. (Mozgás.) Ezzel meg lehetne a nyugdijat takarítani. De tovább menve, nem volna-e helyes, igen t. miniszter ur, foglalkozni még azzal a kérdéssel is, hogy az ügyvédi karból töltessenek be a közjegyzői állások, azok közül az ügyvédek közül, a kik már hosszú időn át szellemi képzettségüket, egyéni intaktságukat a közéletben beigazolták, a kik ügyvédkedési pályájukon már bizonyos vagyont szerezve, vagyoni garancziát is nyújtani képesek, a mi által lehetővé tennők, hogy azok a tehetségesebb, azok az erősebb, de fáradtabb ügyvédek egy szellemileg őket kevésbbé igénybe vevő munkakörbe lépve, ezeknek az ügyvédi pályán addig magukhoz vont munkakörét fiatalabb erők nyerhessék el. Én tehát kérem az igazságügyi kormánytól az ügyvédi karnak figyelembe vételét, az ügyvédi kart megillető méltánylást abban a tekintetben, hogy a birói testület felfrissítése is ezen karból nyerjen uj erőket, méltánylást abban a tekintetben, hogy a közjegyzői állások betöltésénél is erre a karra a lehető figyelem fordíttassák.
