Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

99. országos ülés 1902 április 2í-én, csütörtökön. Xi mint a törvényszéknél ezeket a kezelői teendőket elvégezheti. Ott volna a másik faktora, az irodaigazgató. Ezek ngy a kimutatások, mint a pénzkezelések tekintetében teljesen elvégezhetnék azt a munkát, a mely, mondom, legkevésbbé jogászi munka, és ez a munka azután a törvényszékek és ügyészségek terén épen a vezetőket, tehát azokat, a kik szellemileg legmagasabb képzettséggel kell, hogy birjanak, — állásuknál fogva legalább ez tételeztetik fel — a jövőre nem vonná el tulajdonképeni funkcziójuktól. Nagy Mihály: Kilátásba is van helyezve! Issekutz Győző: Én, t. ház, őszintén mondom, nem a jelen helyzetre vonatkoztatom, — mert a táblák deczentralizáeziója alkalmával elhelyezett táblai elnökök egyénisége, igazságossága iránt legnagyobb tisztelettel, elismeréssel viseltetem, — de megfontolandónak tartom azt, hogy hová vezet, ha a táblai elnököknek úgyszólván mindent abszorbeáló hatalma az ajánlatok tekintetében az idők folyamán, — minthogy tudjuk, hogy az állami élet terén minden közhatalom mindig csak túltengeni szokott, — túltengésbe jut, és e táblai elnökökből később az igazságszolgáltatás terén az a minden haladás felett álló hatalom fejlődnék ki, a minő volt régebben a főispánság. Én tehát magam részéről, t. képviselőház, a t. igazságügyi kormányzatnak figyelmét kérem arra, hogy nem lehetne-e annak a felügyeleti jogkörnek gyakorlására is más módozatot találni, olyat, a mely esetleg a jövőben ily túltengésekre nem vezetne, A birák és bírósági hivatalnokok helyzetének javítása, t. ház, az igazságszolgáltatás egyik elodázhatatlan követelménye. De másfelől azután igénytelen nézetem szerint az a magyar birói kar is, a mely aránylag, mondom, szellemi képzettségéhez, teljesített munkájához képest, összehasonlítva akár a vele koordinált, vele egyforma szellemi munkát végző ügyvédi karral, vagy összehasonlítva, mondjuk, a nála talán szellemi tekintetben még kisebb képzettséget involváló munkát végező közjegyzői intézménynyel, anyagilag oly nagy hátrányban van, akkor azt kérdem Simonyi-Semadam t. képviselőtársamtól: vájjon annak a magyar birói karnak, mely a jogszolgáltatás tényezőjeként mindig a legnagyobb tiszteletet, elismerést vivta ki, melyhez soha hozzá nem férhetett a hozzáférhetőségnek, az elfogultságnak a vádja, nem férhetett hozzá még a legerősebb politikai küzdelmek idejében sem a politikai elfogultságnak a vádja, azzal a birói karral szemben szabad-e már előre a féltékenységnek, a bizalmatlanságnak bizonyos jelenségeit megcsillogtatni a képviselőházban, a mint t. képviselőtársam tette, midőn a polgári perrendtartási javaslat tárgyalására áttérve, a szabad mérlegelést perhorreszkálja. Én, t. ház, magára a perrendtartási javaslatra nézve most mélyrehatóbban nyilatkozni nem akarok, mert remélem, hogy ez a törvényjavaslat mielőbb tárgyalás alá fog kerülni és mindnyáKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. vi. KÖTET. junknak alkalma lesz legjobb meggyőződésünk szerint óhajainkat előterjeszteni. A birói szabad mérlegelésre nézve azonban kell nyilatkoznom, először a birói karra való tekintettel, de másfelől kell, hogy nyilatkozzam a jogászi felfogásomnak érvényre emelése érdekében is. Azt mondja t. képviselőtársam: »Ott látom a birói szabad mérlegelést oly mértékben, a milyen mértékben azt a garancziális követelmény nem engedi meg, hogy alkalmaztassák. Nem járja, hogy az a bíró azokat a bizonyítékokat, melyeket a törvény alapján elégséges bizonyítéknak vettem az ügylet megkötésekor azért, hogy bármely esetben én ezen bizonyítékokkal ügyletem feltétlen pozitivségét igazoljam; mondom, nem járja, hogy az a bíró jogosítva legyen, ezeket a bizonyítékokat tetszés szerint mellőzni.« Engedelmet kérek, a szabad mérlegelésre vonatkozólag van már nekünk törvényünk. A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-cz.-ben a szabad mérlegelése a bizonyítékoknak nem annyira korlátlan, hogy a bíró minden bizonyítékot teljesen félredobhasson. Ott van az 1893 : XVIII. t.-ezikk IV. fejezete, 58. és következő §-ai, melyeket az uj perrendtartási javaslat a VIII. fejezet 267. és következő §-okban átvesz, hogy a bíró szabad mérlegelése meg van ugyan engedve, azonban korlátozva van, mert a bíró kötelességévé van téve, bizonyos, a törvényben meghatározott bizonyítékokat tekintetbe venni, és az ítéletet erre alapítani. A 64. §-a a törvénynek ezt világosan mondja, és ha igen t. képviselőtársam azután az erre vonatkozó indokolást nem a szakasznál, hanem az általános résznél figyelembe veszi, akkor e részben minden aggálya megszűnik a tekintetben, hogy a bírónak joga lenne a közjegyzői okiratokat is figyelmen kivül hagyni, vagy minden másnemű bizonyítékot negligálni. Igaz, hogy joga van a bírónak ahhoz, hogy a fél által készített bizonyítékokat esetleg figyelmen kivül hagyja, de már azt csak meg kell engedni a bírónak, s a fél és a biró közti perjogi állás hozza magával, hogy ne lehessen a fél által bizonyítéknak gondolt bizonyítékot a biróra oktrojálni. A biró esküje, kéj^essége, lelkiismerete a biztosíték. Ezek erejével a törvény keretében kell, hogy eldöntse a biró a felek vitás kérdéseit, s ezek eldöntése közben ő kell, hogy meghatározza, hogy melyik körülményt látja bizonyítottnak, melyiket nem. Ép igy nem hagyhatom figyelmen kivül t. képviselőtársamnak a Curiának választási visszaélések kérdéseiben hozott ítéleteire vonatkozó bírálatát. Nem akarom idézni fejtegetéseit, mert nem akarom megismételni azt az igénytelen nézetem szerint nem igazságos támadást, a melylyel t. képviselőtársam ezt a birói testületet illette, mert a legnagyobb igazságtalanságnak azt tartanám, ha egy törvényhozási akczió hiányos, vagy téves voltát konzequencziájában az azt alkalmazó bíróság terhére akarnók betudni. Ha a t. képviselőtársam azzal az u. n, curiai bíráskodási törvénynyel alaposan foglalkozott, akkor