Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-110
38Ü 110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. a tartományokat és országokat abban a helyzetben tartani, hogy azok állandó veszélyt a Kelet népei nyugalmára és a Balkánon létező állapotok status quo-jának fentartására ne involváljanak és ne idézzenek elő. (Tetszés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, nem magyar forgalmi érdekről van itt szó, hanem egyebekről. Hát kérem, itt forgalmi érdekekről van szó, a mennyiben forgalmi tekintetben ez az első tagozata annak a nagy vasúti hálózatnak kiépül; forgalmi érdekekről és a mennyiben forgalmi érdekekről, magyarokról ép ugy, mint osztrákokról. A ki oda ki akar vinni Szerajevótól lefelé valamit, annak szabadságában áll kivinni és miután az a vonal közelebb vau még ma is és keze ügyében van inkább a magyar királyi államvasutaknak, nem látom át, hogy a magyar forgalmi érdek miért volna itt háttérbe szorítva. Ha a bugojnoarzanoi kapcsolat előbb épülne ki és felszívni lenne alkalmas a tartományok forgalmát Dalmáczia számára és Trieszt számára a nélkül, hogy veg lenne a kontrapondium minálunk a 37 kilométerrel rövidebb budapesti útvonalban, akkor a t. képviselő urnak igaza volna, de, mivel egyidejűleg lesz kiépítve és emennek kiépítése annak kiépítéséhez van világosan kötve, sőt most már világosan ugy beszélhetek, hogy: forgalombatétele, a magyar forgalomnak háttérbeszoritásáról nem lehet szó. (Helyeslés jobbfelöl.) Hanem, t. képviselőház, ki meri azt a felelőséget magára vállalni, — kérdezem én, — hogy Szerajevónál a mi vasúti vonalaink mintegy zsákutczában megálljanak, a mikor nekünk onnan annyi száz kilométerre a berlini traktátusok és a Törökországgal való specziális traktátusok alapján állandó csapat- és katonaállományunk van a Lim-völgyében és a Szandzsákban ? Ki merné a felelőséget elvállalni azért, hogy mi azzal a katonaállományunkkal, azzal az odaállított biztonsági őrszemünkkel vasúti összeköttetésben ne legyünk, holott ma már gazdálkodási szempontból is minden major vasúti összeköttetést akar és másképpen modern gazdálkodást folytatni nem is lehet? (Igaz! Ugy. van! jobbfelöl. Zaj balfelöl,) Azt mondja Major Ferencz képviselő ur, a ki most annyira buzgó a közbeszólásokban, hogy ő ezt elismeri. Hát, ha elismeri, miért ellenzi ? Miért van az, hogy beszédében pedig elitélőleg nyilatkozott felőle? Ámbár beszédének egyik passzusában önmagával jön ellenmondásba, a mikor _azt mondja . . . Major Ferencz: Soha! (Élénk derültség jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az infallib-'litásnak ezt a legújabb produktumát van szerencsém a magam részéről üdvözölni. (Derültség jobbfelöl.) Major Ferencz: ]S T em értette meg a miniszterelnök ur! Sohasem elleneztem! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja beszédének másik passzusában, hogy nem lehet eltűrni, hogy ott megálljon a vasút és tovább ne menjen. Hát ha még azok az urak is, a kik nagy hévvel ellenzik ezt a vasutat és a kik ellenzékiek, maguk is azt mondják, hogy ezt nem lehet eltűrni, hát a kormány, a mely felelős és a melyet mulasztásaért felelőségre vonhatnának annak idejében, hogyan álljon tétlen kézzel továbbra is és a maga részéről miért ne sürgesse e vasutat és miért ne járuljon hozzá létesítéséhez igenis, hadászati, tehát az országra nézve jelentős és fontos körülményekből és indokokból ? Miért ne járuljon hozzá ? És nem csak, hogy hozzájárult, de teljes meggyőződésből, igenis, e tekintetben parancsoló és elkerülhetetlen szükségnek tett eleget. Mert ma a Balkán, hála Istennek, nyugodt; de az ott fel-fellobbanható gyúanyaggal szemben nem lehet az országot és a monarchiát, a maga politikájának és a maga védelmi pozicziójának érdekéből nem lehet odalenn védtelenül hagyni; pedig egyenesen kijelentem, hogy hiába diskurálnánk akármit, hiába írnánk jegyzékeket, hiába csinálnánk akcziókat: ha katonailag odalenn erős pozicziót nem foglalunk el, minket odalenn respektálni nem fognak. (Helyeslés jobbfelöl.) így állván a kérdés, nekünk a katonai szempontról, az ország védelméről megfeledkeznünk nem szabad. Azután t. barátaim is azt mondják, — és igazuk van — hogy a kapcsolatot a Kelettel és Törökországgal kell keresni és sürgetni. Nos hát, hogyne kellene! Én is sajnálom, hogy nem jött létre eddig; de higyjék meg a t. képviselő urak: ennek a vasútnak a kiépítése, ennek a vasútnak a Szandzsákig való vitele és forgalomba tétele sokkal nagyobb és sokkal nyomatékosabb argumentum lesz a mi kezünkben a portánál a kapcsolat létesítésére, mint ha akármiféle lépéseket csinálunk. Ez a dolog természetében rejlik; mert a ki fel tud lépni ugy, hogy inkontestabilis jeleit adja annak, hogy tudja, mit akar és azt meg is csinálja, az egészen más eredménynyel lép fel, mintha azt mondjuk, hogy tervezünk ugyan vasutat, akarunk csinálni vasutat, de csak akkor csináljuk meg, ha ti megadjátok a kapcsolatot. Ha pedig megcsináljuk a vasutat, az a maga elementáris erejével nyomást fog gyakorolni a viszonyokra; mert ma már ott zsákutczát nehéz lesz tartani és nehéz lesz ellenállást kifejteni. Pichler Győző: Mi lesz Fiúméval? Az a kérdés! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd arra is rájövök! Csak egy kis türelem még és Pichler úrra is rá kerül a sor. (Derültség.) Pichler Győző: El fog sülyedni, mint a Buda hajó! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy 1900. novemberben csinálták meg és tárgyalták ezt a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottságban, a mikor az oppoziczió
