Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. 379 zást Dalmácziának is, melytől megtagadni méltánytalan lenne és nem is lehet, de ez csak ugy történhetik meg, hogy Magyarország érdekeinek hátratételével nem történik, hanem Magyarország érdekei is teljesen ki lesznek elégítve és mikor követeltük, hogy a samácz— dohoji vonalrész ne utóbb, hanem egyidejűleg épittessék ki a bugojnó—arzanói vonallal és ez utóbbi egy nappal se előbb, mint a másik: akkor mi az ország érdekeinek és a forgalom érdekeinek megóvásával jártunk el, nem rendelve alá az osztrák érdeknek — mint mondatott — a magyar érdeket, hanem a kölcsönös kiegyenlítést keresve, megegyeztünk, mindkét félnek: a magyar és osztrák érdeknek kiegyenlítését értük el, ugy, hogy biztosítsuk magunknak a magunkét, de megadjuk azoknak is azt, a mit tőlük megtagadni nem lehet és nem előbb, hanem egyidejűleg, hogy mindkettőnk egyszerre érje el czélját. így érvényesült az a helyes álláspont, hogy először azt épitsük meg, a mi első sorban szükséges, t. i. építsük meg a szerajevó—uváczi vonalat, hogy zsákutczában ne végződjenek a boszniai vasutak, a mi sem forgalmi tekintetből, sem hadászati szempontból abszolúte nem volt tovább fentartható. Ehhez járul, hogy a szerajevó—mosztári, vagyis szandzsáki határszéli vonallal az első lánczszemét rakjuk le annak a nagy internaczionális vonalnak, a melyet első sorba állítottak önök, de a melyet első sorban magam is Magyarország érdekében állónak és az ország kereskedelmi forgalma érdekében állónak tartok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Megcsináltuk tehát az első lánczszemét, megtettük az első lépést. Pedig eddig is az mondatott mindig, országgyűlési határozatok is keletkeztek és érdemben a kérdést nem vittük előbbre, nem lett belőle semmi. És most azért, mert az egészet nem csináljuk meg egyszerre, lehet-e alaposan azt mondani, hogy mert annak egy részét megcsináljuk ugyanazon irányban, ugyanazzal a vasúti politikával, ugyanazzal a rendszerrel, a mely később beleilleszthető lesz, a mikor majd megnyílik Budapesttől egészen a határszélig Baranyaváron, Szegszárdon át — a mi különben is a mi kezünkben van — le Samácz— Doboj—Szerajevó határszélig és később a török tartományokon keresztül; a mikor ennek a nagy vonalnak első részét megépítjük és pedig ugy, hogy a vasút normálvágányu trasz-szal és normálvágányu alépitménynyel láttatik el, hogy bármikor átépíthessék a keskeny vágányu felépítményt normálvágányuvá, akkor nem lehet beszélni a magyar forgalmi, vagy magyar kereskedelmi és ipari, vagy gazdasági érdekek hátratételéről, nem lehet arról beszélni, hogy Ausztriának magunkat alávetettük és kiszolgáltattuk, hanem csak arról lehet beszélni, hogy találtunk megoldást, a mely első sorban igenis sztratégiai szempontoknak felel meg, a mely kicsi részben, másodsorban lánczszemét képezi a nagy forgalmi és Magyarországra nagyfontosságú nagy vonalnak és emellett megalkudtunk azzal a ténynyel, hogy ne ellenezzünk valamit, a mire az osztrákoknak is méltányos joguk van, hogy ők is összeköttetést kapjanak Bosznia-Herczegovinával, de nem előbb, mint a mikor a mi 37 kilométerrel rövidebb samácz—doboji normálvágányu vasutunk elkészül. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon^) Pichler Győző: Ott is csak az építési junktim van meg, nem a forgalmi junktim! (Folytonos zaj.) A forgalmi junktimot tessék kimondani. Széll Kálmán miniszterelnök: így áll a kérdés ! Hát forgalomba nem tétetik előbb, kimondom. Pichler Győző: Ez a törvényben nincsen meg! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: A kiépítés és a forgalombatétel egyidejűleg kell, hogy történjék. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélsöbaloldalon,) Pichler Győző: Csak a kiépítésről van szó! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát a forgalombatételnek sem szabad előbb történnie! ííe méltóztassék keresni és vádolni már előre, a mivel alaposan vádolni nem lehet és nem szabad. Kijelentem ünnepélyesen, hogy a kiépítés és a forgalombatétel egyidejűleg kell, hogy történjék, nem szabad egyiknek sem előbb megnyílnia, mint a másiknak! Megnyugtattam ? (Hosszantartó élénk tetszés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) És ha a t. képviselő ur kívánja, (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) igen szívesen a jegyzőkönyvbe be engedem vétetni ezt a nyilatkozatot, a melyet magamra nézve teljesen kötelezőnek ismerők. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja Barta Ödön t. képviselő ur, a napirendről nem engedik levenni többé Bosznia és Herczegovina hovatartozandóságát. Miért épen mától fogva? Annak az indokát a magam részéről eltalálni nem vagyok képes. Azt mondják a képviselő urak, már ez igen hosszú provizórium. Én internaczionális kérdésekben és különösen internaczionális birtoklási kérdésekben a históriából sokkal hosszabb provizóriumokat tudnék a képviselő urnak czitálni. Itt a dolog ugy áll, hogy ez a kérdés ma még arról az alapról, a melyre a berlini mandátum helyezte, nem helyezhető át más alapra, a nélkül, hogy igenis internaczionális kellemetlen kérdéseket fel ne vetne és a nélkül, hogy a monarchiára és Magyarországra nézve is kellemetlen körülményeket ne idézne elő. Mindaddig, a mig ez a kérdés más alapon nem rendezhető, az ideiglenes alapon, a berlini mandátum által adott alapon kell a dolgot kezelni, mert azok a motívumok, a melyek tekintetbevételével azt a mandátumot kaptuk, még most is fennállanak, ' mert csak a monarchia kezében képes azokat 48*