Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

378 110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. vonuláson), a monarchiának és az országnak üdvére, lényeges befolyással volt. (Helyeslés és tetszés jobboldalon.) így áll a dolog. Ázt mondja továbbá Barta Ödön képviselő ur, Hogy senki sem tudja tulajdonképen, mibe került az a bosnyák okkupáczió. Pedig azt igen könnyen ki lehet számítani a zárszámadásokból, és a t. képviselő ur maga is kiszámította, hogy az egyszer,smindenkorra való költségek, amelyek 1878-ban és 1879-ben megszavaztattak, és hozzá a mindenkori költségvetésben és zárszámadásban ott levő többlete a megszállott tartományok garnizonjának teszi ezt a költséget. Ezeket tessék összeadni. Ha össze méltóztatik adni, akkor igenis kijön . . . Barta Ödön: Nem én vagyok a pénzügyminiszter ! Széll Kálmán miniszterelnök: ... hogy 140 millió forint volt az, a mibe került, azóta pedig az első esztendőkben 8, azután 6, majd 4, most pedig állandóan évenkint 2 és félmillió állandóan az a többlet, a melyet fizetni kell a megszállott tartományok csapatainak a rendkívüli viszonyok folytán előidézett többkiadásaira; mert egyéb kiadásunk reá nincs. Molnár Jenő: A rendes kiadás nincs kimutatva ! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a t. képviselő ur, — és ez a második ok, — a melyet itt e kérdés tárgyalásánál lát, a miért talán szégyelnie kell magát és késznek nyilatkozik, hogy visszavonja, ha a miniszterelnök felvilágosítja őt, hogy nincs oka szégyenkezni — azt mondja: szegyei le tes dolog az, hogy Wittek miniszter ur egy olyan kijelentést tett a lieichsrathban, a mely furcsa világot vet a magyar kormányra, — szégyelletes, ha így van. Hát, kérem, ne szégyenkezzék helyettem a t. képviselő ur, nincs ok. Tudom, hogy lehetne oly helyzet, hogy mint magyar ember, mint képviselő, egy miniszterelnök miatt, a kinek az eljárásához az ő politikai integritása tekintetében is mindenkinek van köze, szégyenkezzék; de ne féljen a t. képviselő ur, én olyan helyzetet nem fogok teremteni és a mostani helyzetben az nem állott elő. A dolog igen egyszerű. Wittek miniszter ur — pedig azt mondja, hogy szó szerint közli Wittek miniszter urnak akijelentését — a képviselő ur szerint azt mondta, hogy a magyar kormány vívmányaként állítja oda a samácz—doboji vonalrésznek annak idejében való kiépítését, pedig — azt mondja Barta képiviselő ur — ez nem a magyar kormánynak vívmánya . . . Barta Ödön: Wittek mondja, nem én mondom! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . mondom, Barta képviselő ur azt mondja . . . Barta Ödön: Wittek mondja! Széll Kálmán miniszterelnök:... Barta képviselő ur azt mondja, hogy nem a magyar kormány vívmánya ez Wittek miniszter szerint, mert Wittek miniszter azt állítja, hogy ez nem így van. Hát kérem, Wittek miniszter nem azt mondta, hogy ez nem vívmánya a magyar kormánynak, hanem Wittek miniszter — szószerint tetszett idézni, de aztán az applikáczióban a szavakat tetszett felcserélni — azt mondta, hogy nem a magyar kormány ínicziativájából származott — és ez egészen más. És most megmagyarázom a különbséget a kettő között, a mely különbség nagyon egyszerű dolog- (Halljuk! Halljuk!) Igenis, mi első sorban nem kezdeményeztük a samácz-doboji vonalnak ezen törvénybe való felvételét és annak kiépítéséről való gondoskodást, mert az volt kiindulási pontunk a tárgyalásnál, hogy ha lehetne az egész vonalat kiépíteni, az lenne a legkívánatosabb. A cloboj—szerajevói rész meglévén, a samácz—doboji—szerajevó—szandzsák-i vonalnak, a maga egészében a kiépítése kell, hogy mindig szemünk előtt lebegjen. És így ezen kiindulási pontnál egyes vonalszakasz elkülönítve, tehát a samácz — doboji sem szerepel. De, ha ez az egész vonal a maga egészében a pénzügyi és fenforgó viszonyok folytán — ezúttal ki nem építhető és első sorban a szerajevó— uváczi, vagyis szandzsáki vonalra szorítkozunk: akkor nem feltétlenül szükséges azonnal a samácz— dobojit is megépíteni, hacsak a szerajevói vonalról van szó. De a mikor a bugojno—arzanói vonal lett sürgetve, még pedig első sorban, akkor azután azt mondottuk, hogy habár nem mi inicziáltuk a doboj— samáczi vonalat, ez idő szerint most már nemcsak hogy inicziáljuk, de föltételül tűzzük ki,hogy addig a bugojno—arzanói vonal kiépítéséhez hozzá nem járulunk, míg ugyanazzal egyidejűleg való kiépítése a samácz-doboji vonalnak nem biztosíttatik. így áll a dolog. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Tehát a tárgyalások megindulásánál kezdeményezve nem lett; Wittek urnak igaza van, de igenis előtérbe lett állítva és feltételül kitűzve, a melyhez ragaszkodtunk és el is értük a megegyezést ezen alapon. Ne méltóztassék tehát föltenni, hogy én a képviselő ur nevében vagy helyette olyant csinálok, a miért szégyenkeznie ^keíl a képviselő urnak vagy önönmagamnak. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) így tehát Wittek miniszternek kijelentése abszolúte helyt áll, mert igaza van, hogy mi nem inicziáltuk ezt a vonalat, hanem igenis, mikor a helyzet ugy állt, és némely bécsi lap hónapokon keresztül nem irt egyébről, mint arról, hogy Boszniában pedig egy kapavágásnak sem szabad történnie, sem Szerajevótól Uváczig, sem Samácztól Dobojig, addig, a míg a bugojno— arzanói vonal meg nem épül és mig az el nem készül; a mikor az egész osztrák közvélemény követelte ezt igen elfogult és igazságtalan módon az osztrák minisztériumtól, akkor mi azt mondtuk, hogy szívesen megadjuk a csatlako-