Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

110. országos ülés 1902 léi ügyeibe; viszont, hogy a közös kormánynak más hatásköre nem lehet, mint mit a védelem szempontjából közösöknek kijelölt ügyek tekintetében a 67 : XII. törvényczikk megállapít. Már most azt állítják, hogy ez egy posteriori intézkedés, a mely ennek a törvénynek a tételes intézkedését és szellemét sérti, azzal ellentétbe helyezkedik, nem felel meg a 67 : XII. törvényczikk szellemének és intencziőinak; pedig nem sérti, hanem az idők fejlődése folytán, a viszonyok tényleges alakulása folytán, mint egy uj tény állott elő. Helyes-e, nem helyes-e, a boszniai okkupáczió, most nem arról van szó. De előállott egy tényleges helyzet. És mikor az előállott, azt nem lehetett Nemo szigetének elnevezni és a Senki igazgatása alá adni. Valakinek igazgatása alá kellett adni. (Helyeslés a jobboldalon.) A két törvényhozás abban állapodott meg, hogy ideiglenesen rábízza egy orgánumra a mely sem egyiknek, sem a másiknak nem orgánuma, {Felkiáltások a szélsőbal'oldal'on: Hogyne!) sem egyiknek, sem a másiknak különváltan nem orgánuma, a közös pénzügyminiszterre. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És rábízta ugy, hogy ezen országok kormányzatát és a kormányzat szellemét ő nem szabhatja meg a két kormány tudta nélkül és seramit sem cselekedhetik, sem beruházást, sem vasutépitést, a mi a két államot terhelöleg illetné. A mikor a törvényhozás igy cselekedett, azt hiszem, nem vétett az 1867-iki törvények ellen, hanem az idők járása folytán kifejlődött, egy ténynek bekövetkezett elkerülhetetlen következésével számolt ideiglenesen. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebből áll a dolog. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ebben semmi szégyenletes nincs. EztBarta Ödön t. képviselő urnak jutott osztályrészül felfedezni, a ki ma nagyon szégyenkező kedvében volt, mert egy másik helyen is szégyenletes dolgot fedezett fel, a melyre majd még visszatérek. Nincsen abban semmi szégyenletes dolog, ha a törvény ,azt mondja, hogy a magyar kormány utasittatik, hogy igy járjon el. A második szakaszban az van mondva, hogy ennélfogva a magyar kormánynak joga van résztvenni mindazon tanácskozásokban, amelyek ezen tényeket illetik. Ez, azt hiszem, épen nem szégyenletes. Ennek az értelme egészen más; ez épen a gondos, lelkiismeretes és féltékeny őrködés az iránt, hogy a magyar kormány semmi olyanban, a mely nem őt illeti, különös törvényhozási aktus nélkül ne vegyen részt, olyasmivel ne ruháztassák fel. Ez van benne, tehát az 1867-iki törvényhozás szelleme van benne, a mi épen nem szégyenletes. A magyar törvényhozás nem azt mondja ki, hogy a kormánynak nem volna joga beavatkozni ezeket a tényeket illetőleg, mert ez nem Magyarország dolga, de intézkedett törvényileg, a mely szerint a kormány utasittatik ebben az irányban eljárni és ennélKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VI. KÖTET. május 9-én, pénteken. 377 fogva joga lesz azokban a tanácskozásokban résztvenni. Nein szégyenletes dolgot művel tehát, midőn jogot ad a kormánynak, hogy szabad, sőt kötelessége odamenni és midőn megmondja, hogy azért vehet részt azon tanácskozásokban. — pedig ez nem Magyarország és nem a magyar állam specziális ügye, — mert a törvény az ügyeknek ideiglenes ellátását ekként szabályozta. (Tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) Azt mondja Barta Ödön, most már rám is akarván a lepedőt teríteni, (Derültség.) hogy micsoda alapon járhatok én igy el a bosnyák dolgokban, mikor annak idején elhagytam a boszniai okkupáczió miatt ezt a széket, a melyen pedig négy esztendeig nagy és ernyedetlen munkával igyekeztem az ország pénzügyi állapotain segíteni. 0 szerinte vagy be kell vallanom azt, hogy akkor tévedtem, vagy pedig — de az alternatívának ezt a másik részét nem mondta ki, csak odagondolta, — ilyen előterjesztésekkel általában nem szabad előállanom. Sem az egyik, sem a másik nem áll. Egészen más az, egy aktusból folyó és fejlődött helyzettel szemben azt mondani, a mit én akkor mondtam, hogy azon feltevések elmaradása, s be nem tartása folytán, a melyek szerint valamely akcziót a magam részéről helyesnek tartottam, — oly állapotok keletkeztek és oly irányban mentek a dolgok, a melyekre nézve én a felelőségben tovább nem osztozhatom, ezt én a magam meggyőződésével és a magam nézeteivel nem birom összeegyeztetni és a konzequencziáit ennek a meggyőződésnek, bármi nehéz legyen az, akkor levonni, és egészen más az, 24 évvel azután, mikor ezen dolgok konzummálva vannak, mikor azok már megtörténtek, s a dolgok visszamentek a maguk rendes medrébe, azt mondani, hogy én ennek a 24 év óta ekként beállott helyzetnek következéseit levonom. Azok az aggályok és azok a föltevések részben nem is következtek be teljes mértékben. Azért én a közben hozott törvények következtében, a meglevő helyzethez illeszkedve, csinálom a dolgot ugy, a hogy az idők és a reám háramlott kötelességek magukkal hozzák. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról és a közegen.) Nincs itt semmi ellentmondás és nincs itt semmi bevallani való. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugyanazon helyzetben, ugyanazon viszonyok között, ugyanazon föltevések mellett ugyanazt csinálnám most is, mint akkor. (Tetszés jobb- és balfelöl.) Nincs okom egyebet bevallani. De a t. képviselő nr nem distingvált; ugy tett, hogy, a mint a német mondja: per Putz und Stingel, szőröstül-bőröstül akarta elítélni az egész dolgot. Pedig a dolog nem ugy áll, mert én nem azért mentem el, hogy Bosznia ne okkupáltassék, hanem azért mentem el, mert bizonyos feltevések, a melyekbe én belementem, más alakulást és fejlődést látszottak adni a dolgoknak, a melyeknek nyugodt és a mai mederben való megtartására talán az én akkori vissza43