Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-110
876 110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. Hanem a túlhosszu szünetek fölöslegesen nyújtják az ülést, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : 5 perez szünetei kérünk!) Jól van! Ha annyira kívánják, hát tessék! Épen mint az iskolában! (Felkiáltások a jobboldalon: Mattjuk a miniszterelnököt ! Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Szünetet kérünk!) Sréter Alfréd: Az nem lehet, Hogy a kisebbség domináljon! (Nagy zaj!) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Azok a támadások, melyek az utolsó ülésen ezen javaslat ellen kezdődtek, ma, ugy gondolom, kulminácziójukat érték el abban a felszólalásban, mely az imént elhangzott. A keddi támadások ahhoz képest csak olyan szárnyoldalon való apró csatározások voltak; már a középen való döfés Barta Ödön képviselő ur beszédében volt meg, a ki igazán felölelte nemcsak magát ezt a kérdést minden részletében, hanem felölelt mindent, a mi csak vonatkozással bir Boszniával és Herczegovinával, kezdve az okkupácziótól, keresztülmenve azon a fázison, mikor én ezt a mellettem levő széket elhagytam, végigmenve a megalkotott törvényen egészen máig, ezen javaslatig. A képviselő ur egész előadása a maga óriási anyaghalmazával engemet valóban arra indítana, hogy szintén igen terjedelmesen és a felhozott érvelésnek minden részletével foglalkozva tárgyaljam a kérdést. De ha ezt az előrehaladott időre tekintettel nem tehetem, mindenesetre legalább megütni igyekezem minden főbb kifogást, a mit ebben az előadásban hallottam, hogy tőlem telhetőleg megerőtlenitsem a nagy vehemencziával előadott támadást. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő ur mindenekelőtt a monarchia hatalmi állásával foglalkozik. Minduntalan azzal hozakodunk elő, úgymond, hogy ez vagy az az intézkedés a monarchia hatalmi állásának szempontjából szükséges-e és védekezik az ellen, mondván, hogy a magyar politikának csak egyetlen egy eleme van: az ország gazdasági erejének kímélése és minden egyéb, a mi nem ezt czélozza, kiküszöbölendő. Azt tartom, hogy a kérdés nincs helyesen felállítva. A ki az egyik elemet a másiknak alárendeli, nem jár helyes utón. Az ország és vele a monarchia hatalmi állása két tényezőből áll; az ő védelmi biztosságából és belső erejéből. Mindkettőnek meg kell lenni, de egyiket a másik fölé helyezni, hogy a másikat megzsibbaszsza és redukálja, nézetem szerint nem lehet, mert az azután megboszulja magát a következményekben. (Helyeslés jobbfelöl.) A mai felfegyverzett béke állapotában, megfeledkezni a védelemnek külső, drasztikus, anyagi eszközeiről egy államnak sem szabad, tehát nekünk sem. De igenis, ép ugy nem lehet azt mondani, hogy egy országnak védelmi ereje tisztán a puskában, az ágyúban van. Mert ez az országok védelmi erejének legfőbb ugyan, de csak egyik alkatrésze. A másik az országok erejében, kulturális és gazdasági erejében, szóval állami életének erejében rejlik. (Helyeslés jobbfelöl,) Azt mondja továbbá, messzebbmenő érveléssel a t. képviselő ur, hogy mindazok, a kik a magyar állam nemzeti czéljaiból kikötnek, kikapcsolnak valamit és nem ebből a szempontból járnak el, mindazok a magyar állameszme ellen vétenek, s azt mondja, hogy ez a javaslat is azok közé tartozik. Hát én vitatom, hogy ez nem így vau, A t. képviselő ur azzal akarja megerősíteni érvelését, hogy — úgymond — az 1880 : VI. t.-czikk, mely Bosznia adminisztrácziójáról szól, magában véve is a magyar állam ellen intézett merénylet, s különösen az 1867 : XII. t.-czikk szempontjából sérelmes és hivatkozik egy mindnyájunk fájdalmára oly korán elhunyt képviselőtársunk, Szilágyi Dezső nagy tekintélyére. Mellékesen jegyeztem meg közbeszólólag, hogy azok a Szilágyi beszédéből való czitátumok abból az időből származnak, mikor ő ellenzéki minőségéb en ezt a törvényt bírálta. Ezzel nem akartam többet mondani, mint tényt akartam konstatálni. (Helyeslés jobbfelel.) Ehhez neki teljesen joga volt. De odáig Szilágyi Dezső a maga bírálatában nem ment, hogy azt mondta volna, hogy ez a törvény akár a magyar állameszme ellen, akár a magyar állameszmének egyéb posztulátumai ellen, akár az 1867-ki kiegyezés követelményei ellen volna intézve. 0 csak bírált, s azt mondta, hogy az hézagos, helytelen, hogy az következése a boszniai okkupácziónak, s hogy másképen is meg lehetne csinálni. Ezt a törvényt senki sem magyarázta ugy, mint a magyar állam kardinális, alapvető, oszlopos instituczióinak egyikét. Ez egy expediens volt. A helyzet akkép állott, hogy a monarchia megkapta Berlinben a mandátumot ezen tartományok megszállására. Ezen tartományokat valaki által kellett kezeltetni és miután nem lehetett a közjogi, s azon egyéb nehéz kérdések miatt, melyek internaczionális tekintetekhez fűződtek, radikálisabb rendezkedést csinálni, az mondatott, hogy addig is, mig ezek a nagy internaczionális vonatkozású kérdések megoldatnak, a mit azután követni fog Bosznia és Herczegovina tartományok közjogi kérdésének megoldása, tehát mindaddig, mig e két alkatelemü kérdésnek gyökeres rendezése be nem áll, a tartományok kormányzását ideiglenesen valakire egyórtelmüleg bizzuk rá. Hogyan ? Törvény által, a két fél törvényhozásának világos rendelkezésével. Alkotmányellenes ez? Gyengíti a magyar állam szuverenitását? Vagy tovább megy a 67 : XII. törvény czikknél? (Helyeslés jobb felölj A 67 : XII. törvényezikk azt mondja, hogy egyik félnek kormánya sem avatkozhatik a másik
