Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

32 99. országos ülés 1902 április 2h-én, csütörtökön. és ezáltal keresztülvigye különösen a személyi helyzet javítása tekintetében azokat az igazságügyi reformokat, melyeket én ahhoz, hogy hazánk igazságügye a szó valódi értelmében fejlődjék, elkerülhetlenül, sőt elodázhatlanul szükségesnek is tartok. Szokás a magyar birói szervezet javadalmazását összshasonlitani Anglia Jogszolgáltatási tényezőinek javadalmazásával. Én a magam részéről nem megyek idáig a követelmények felállításában, de igenis hangsúlyozom, hogy sem a javadalmazás, sem a szerves intézmények, melyek ma a birói szervezetnek szolgálatában állanak és a melyek, helyesebben kifejezve, a birói szervezetet a függetlenségre, az erkölcsi és szellemi erősödésre vannak hivatva vezetni, sem ezek az intézmények, sem az anyagi javadalmazások nálunk még megvalósítva nincsenek oly mértékben, a milyen mértéket a magyar birói kar érdekében és a magyar igazságszolgáltatás érdekében minden érdeklődőnek kívánnia szükséges. A javadalmazás emelését a bíráknál feltétlenül szükségesnek látom, különösen az elsőfokú bíróságoknál. Ha nem is lehet egész mérvben Angliának példáját megvalósítani, hogy teljesen kiküszöböltessék az előléptetésre való vágy, hajlam, vagy lehetőség, mégis meg kell adni annak az elsőfokú bírónak is szellemi képzettsége, de másfelől birói fűnkcziőjávai járó és a függetlenségének egyik attribútumát képező vagyoni megélhetésnek azon módozatait, hogy ne legyen úgyszólván ráutalva arra, hogy minden áron magasabb állásra törekedjék és azután ha akár személyi, akár tárgyi okokból magasabb állásba nem juthat, akkor birói működésében a vagyoni aggodalmak, gondok miatt úgyszólván elvonassék attól az erkölcsi erőtől, a mely megkívánja, hogy a biró szellemi munkásságának, lelkiismeretének, tehetségének minden niegnjdlatkozását csak birói funkeziójába vigye bele. Szükséges a javadalmazás emelése mellett megadni a bírónak felfelé is az erkölcsi függetlenségnek minden biztositékát, de szükséges megadni a bírónak az alkalmat is, hogy ha esetleg érdekeiről van szó, mert egy birónak az előléptetése, egy birónak a szellemi, erkölcsi és munkabírásával járó értékének meghatározása a birónak saját magának is személyi érdeke, alkalmat kell adni arra, hogy az a biró az erre vonatkozó megnyilatkozásokr'ól tudomást vegyen. Meg kell a birónak adni a garancziát arra nézve, hogy ha érdemes, nem mellőztetik, szóval az előléptetési szabályzatot a bírónál be kell hozni. Igénytelen nézetem szerint a minősítési táblázatokkal jelenben fennálló azon rendszert is nagyon megfontolás tárgyává kell tenni az igen t. igazságügyminiszter urnak, vájjon helyes-e az, hogy a biró, a kire az államhatalom reáruházza a jogot, hogy ítéljen az egyéneknek vagyona, de ítéljen szabadsága dolgában is, hogy az a biró ki legyen téve annak, hogy minősítések, mennek fel a legtitkosabb alakban, hogy az ő munkaképességére, szellemi tehetségére vonatkozólag adott kimutatásról soha tudomást nem szerezhet, és nem szerezhet tudomást azokról a jelentésekről sem, a melyeknek alapján az ő előléptetése történik, vagy megakad. Igénytelen nézetem szerint a biró függetlenségének elkerülhetetlen attribútuma az előléptetési szabályzatnak törvénybe iktatása és a minősítési táblázatoknak minden egyes bíróval való közlése, hogy ő az ilyen táblázatokkal szemben, az ő reá vonatkozó jelentésekkel szemben alkalmat nyerjen, hogy esetleg a rosszul informált minisztertől a jól informált miniszterhez folyamodhassák. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, nem vagyok azon az állásponton, a melynek Simonyi-Semadam t. képviselőtársam kifejezést adott, hogy az igazságszolgáltatás terén a törvényhozási akcziókban mind az idegenek majmolását látván, idegen intézményt a mi nemzeti életünkbe beilleszthetőnek nem tart; de engedelmet kérek, magam is kifejezést akarok adni egy aggályomnak, ha az idegenből ideszármazott minden intézményben egyszerűen csak azon intézményeknek merev átvételét és átvitelét a mi jogrendünkbe eszközöljük a nélkül, hogy számot vetnénk azután ennek a nemzetnek úgyszólván kifejlett jogérzékével, társadalmi és állami érzésével és életével is. Én a magam részéről, t. ház, a birói szervezetnek az úgynevezett ellenőrzési és felügyeleti jog körébe eső esetekben ma divó rendszerét, a táblás kimutatások rendszerét, a perczentes munkát, ha pillanatnyilag nem is, de jövőre a birák erkölcsi és szellemi fokának emelkedése szempontjából bénitónak, az általuk végzett munka érdemi része tekintetében hátrányosnak tartom. Nagyon félek attól, hogy ha birói szervezetünk tekintetében a felügyeleti hatalom jobban kifejleszti azt az irányt, a hol úgyszólván az alaki eredménynek kidomborodása az, a mire minden biró a saját jól felfogott érdekében törekszik, az a birói munka érdemi hanyatlását fogja előidézni. Én, t. ház, az igazságszolgáltatás tekintetében nagy hátránynak tekintem azt, hogy épen azok a legtehetségesebb egyének a jogszolgáltatás terén, a kik múltjuknál, tapasztalatuknál, értelmüknél, magasabb szellemi képzettségüknél fogva lettek épen egyes hatóságok vezetésére beállítva, azok ma a jogszolgáltatás terén az érdemleges funkczióktól nagyrészben a technikai munkák által el vannak vonva. Az ügyészek, az ügyészségek vezetői, a törvényszéki elnökök munkaidejét nagyrészben elveszi a statisztika, elveszi a pénzkezelés, elveszik az apró-cseprő, a jogász funkezióját nem érdeklő munkák. Nagyon kérném az igen t. igazságügyminiszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem lehet-e minden törvényszék kebelében egy számvevői állást rendszeresíteni. Minthogy az ügyészség is mindig a törvényszék mellé van beosztva, ugyanaz a számvevőség ugy az ügyészségnél,