Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

370 110. országos ülés 1902 leimében a közös aktívák javára visszafizetendő összegek egyelőre az említett aktívák javára be ne szolgáltassanak, hanem elsősorban az 1. §-ban megjelölt kölcsön kamatainak és törlesztési részleteinek fedezésére fordíttassanak.« Kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel kissé részletesebben, de mégis lehetőleg röviden foglalkozni. Felhatalmazzuk tehát törvény szerint a kormányt, hogy egyelőre Bosznia és Herczegovina kormányzatát, azt a trializmusbeli harmadik tényezőt felmentse olyan kötelezettség teljesítése alól, a melyet egy egész sor törvényen keresztül rádiktáltunk. De megnyugvásul szolgál, hogy csak »egyelőre«. Lássuk most már ezt a terminológiát, hogy mit jelent ezen vonatkozásában az »egyelőre« szó. Hogy mit jelent nálunk a »haladéktalanub', az »azonnal«, azt már tudjuk, (Derültség a szélsöbaloldalon.) mert pl. 1893-ban elfogadtunk egy határozati javaslatot, a mely azt mondja, hogy a képviselőház utasítja a jíénzügyi bizottságot, hogy a közös aktívákról tegyen a háznak »azonnal« jelentést. De ott van továbbá a javaslatban idézett 1881. január 14-íki híres képviselőházi határozat, a mely utasítja a kormányt, hogy intézkedjék, hogy »mielőbb« kiépíttessék az a nagy normál vágányu vasút, a melyet említeni szerencsém volt. Azt tehát tudjuk, hogy ez a terminológia mit jelent, de hogy az »egyelőre« mit jelent ebben a vonatkozásában, azt még nem tudjuk. Én tehát megmondom. Ez azt jelenti, hogy legjobb esetben »60 évmulva«. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Minden erőlködés nélkül be fogom ezt bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) A 75 millió koronás kölcsön, a mely ezen vasút létesítésére szükséges, 60 év alatt törlesztendő kölcsönnek van kontemplálva. Ebből a kölcsönből épül egy vasút, a melyről mindenki azt állítja, hogy az egy hadászati vasút, de hogyha leírását elolvassuk, a melyet róla a javaslattól eltérő, kielégítő részletességgel a közlekedési bizottság és a pénzügyi bizottság jelentése tartalmaz, akkor azt méltóztatnak látni, hogy ez a vasút kopár, terméketlen vidékeken, 800 méter magasságú mészfalak, mészsziklák között vezettetik keresztül, a hol a vasúthoz feljutni sem lehet, a forgalmat pedig hozzá vinni még kevésbbé lehetséges. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Az egész berendezése ugy van tervezve, hát azt csak nem mondhatja senki — ugy, hogy azt kívánja, hogy mi azt el is higyjük, — hogy ez a vasút jövedelmezni fog, hogy ez lukrativ lesz. Hiszen ez hadászati vasút, a hadászati vasutak pedig tudvalevőleg nem jövedelmezőség szempontjából, hanem más czélok szerint épülnek. Már most mindaddig, míg ez a vasút nem fog annyit jövedelmezni, hogy ennek a kölcsönnek kamatait is törleszthesse, addig a bosnyák-herczegovinai országos kormányzat, ha az Isten addig élteti, soha nem fog arra gondolni, de nem is kell neki gondolnia arra, hogy neki más kötelezettségei is vannak, mert hiszen azon kötelezettségei alól május 9-én, pénteken. egyszerűen fel van mentve. És minthogy nekünk, sem a magyar kormánynak, sem a magyar parlamentnek semmi befolyásunk sincs arra, hogy ott milyen vasúti gazdálkodás létesíttessék, hogyan kezeltessék az a vasút, mert ott egy autokrata ül, a kinek nem parancsol senki és semmi, a kinek dolgaiba be sem lehet tekinteni, miután ott egy olyan ember és olyan adminisztráczió van, hogy ott az alkotmányos ellenőrzés sem lehetséges, hát ez egyelőre azt jelenti, hogy míg ez a 75 millió korona lefizetve nem lesz, addig arról, hogy a közös aktívák törlesztésére előirt visszafizetési kötelezettség ismét hatályba lépjen, szó sem lehet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Minthogy a 75 milliót már emiitettem, méltóztassék megengedni, hogy egy kissé ezzel a kérdéssel is foglalkozzam. Az előirányzat szerint 75 millió koronát kér valaki tőlünk, a ki nem irányzott elő. A magyar kormányelnök ur nem irányozta elő, nem tervezte ezt a vasutat, nem csináltatott hozzá számfejtést, hanem egyszerűen a közös minisztérium egyik közegének munkálatai alapján, azt honorálva, 75 millió korona kölcsön erejéig kér felhatalmazást. Álljunk meg itt, t. ház. A t. miniszterelnök urat felkérem, saját politikai reputácziója érdekében mondja meg, hogy mennyibe fog ez a vasút előreláthatólag kerülni? Tudja-e ezt? S mire alapítja tudását? Molnár, Jenő: Nem lehet ezt tudni! Barta Ödön: Ha nem lehet tudni, akkor nem kerget bennünket a tatár, mi várhatunk, a mig kiszámítják és megtudjuk. Mert olyan könnyen dobálózni a milliókkal, a mikor azok a milliók nem alkotmányos tényezők kezébe jutnak, a ki zárszámadásilag nekünk számolni fog, hanem jut egy boszniai alkirály kezébe, a ki nekünk nem számol el, a ki a zárszámadási kötelezettség alól magát feloldottnak tekinti, a mint a delegáczióban tavaly tett nyilatkozatából ki fogom mutatni: igy odadobni a milliókat parlamenti felelősége tudatában a miniszterelnök urnak sem szabad. (Elénlc helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondják t. ház, — szakemberek állítják és a bécsi B,eichsrathban nem is csináltak belőle titkot — hogy ennek a vasútnak kiépítési költsége legfeljebb 60 millió körül jár; 50—60 miilóig; tehát már ott is van egy latitüd, a mely ki tudja egyenlíteni a számbeli tévedéseket. Hát nem helyesebb-e kevesebbet odaadni és majd csak ha látjuk később, hogy csakugyan nem tud vele kijönni, akkor odaadni a többit, mintegy ellenőrzetlenül gazdálkodó faktornak odaadni egy összeget, a melynek hova fordítása czéljából nekünk módunkban volna igen sok jobb helyet és czélt kijelölni. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Mi czélból kell az a nagyobb összeg, t. ház ? Összefügg ez — szerény nézetem szerint — azzal a jövedelmezőség kérdésével, a mely igazán feltűnően épen ebből a javaslatból hiányzik.