Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-110
110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. 371 Méltóztassék utánanézni, a régibb vasúti javaslatokban mindenütt a rentabilitás is ki volt mutatva; ennél a javaslatnál sem magában a kormány javaslatában, sem a pénzügyi bizottság, sem a közlekedési bizottság jelentésében a rentabilitásról egy szó sincsen. Hát ismét a porhintés jjolitikája az, a melyet Kállay ur inaugurál, illetve folytatni akar velünk szemben. 0 tudja, hogy ez a vasút nem lesz rentábilis, ő tudja azt is, hogy ez a vasút nem fog többe kerülni, mint esetleg 50 millióba és hagy magának egy »eiserner Fondot«, egy olyan alapot, a melyet éveken át ennek a kölcsönnek törlesztésére fog fordíthatni! Major Ferencz: Másra is fordíthatja! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy fordítja ! Barta Ödön: En a jobbik esetet tételezem fel. A t. miniszterelnök urnak nincsen módjában az ellenkezőt állítani, nemhogy bizonyítani. En feltételezem a jobbat: azt, hogy a fölös összeget mint tartalékot helyezi el, hogy majdan megmutassa, hogy olyasmibe ugrasztotta bele a két kormányt, a mi kifizeti magát, hogy ö tud ugy gazdálkodni, hogy nincs deficzit. A Potemkin-fal rak építése neki amúgy is spcczialitását r képezi. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én nem tartom jogosultnak a magyar parlamentet, hogy ilyen czólokra lekösse az ország hitelét, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) lekösse azelőtt, mielőtt az ország ismerné ennek az egész intézkedésnek czéljait és jövőjét, és megszavazzon milliókat és dobjon ki a nélkül, hogy e czélokat részletesen és felelős tényező által előterjesztett adatokból ismerhetné! Ehhez joga a magyar parlamentnek sincsen. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: A tanítók számára nincsen pénzünk soha! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezzel nincs megtámadva a mi hitelünk! Barta Ödön: Szerepel e kérdésnél még, t. ház, és majdnem döntő szerepet visz a közös aktívák kérdése. Nessi Pál: Halljuk! Halljuk! Ez érdekes! Barta Ödön: Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a közös aktívákat az alkotmány visszaállítása óta mindig ugy kezelik, mint egy res nulliust, a melyhez senkinek semmi köze nincsen. Időről időre történt egy-egy felbuzdulás, és azután ismét haladt a karaván tovább. Igen örülök, hogy Hegedüs Sándor t. képviselőtársunk itt van. O az, ki e kérdésben egy alkalommal egy részletes kimutatást nyújtott be, a melyre leszek bátor még visszatérni. A közös aktívákat ugy tüntetik fel, mint a Central-Cassa maradványát. Ha semmi egyéb baja ezeknek az aktíváknak nem volna, mint az, hogy ez is egy közös ügy, (Igaz! ügy van! a szélsobaloldalon.) ez is egy külön és rendezetlenül fennálló közös ügy, akkor is perhorreskálnunk kellene ezen intézménynek fentartását. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha ez a közös ügy semmi hatással sem volna is Magyarország hiteliigyére és Magyarország hitelpolitikájának a kompiikácziójára, még akkor is elleneznünk kellene azt, mint ilyet. Mert hogy ha az tényleg a Central-Cassának maradványa, akkor el kell törölni emlékét is, mert a Central-Cassa és az abszolút korszak olyan eltörülbetetlen összeköttetésben állanak egymással, hogy az nekünk még az emlékezetünkben sem kell. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez a közös aktíva be van fektetve — a mint az előbb volt szerencsém említeni — 46 millió, vagy a maradvány szerint 32 millió összeg erejéig a bosnyák vasutakba és a bosnyák vasutakra vonatkozó tulajdonjog kérdése még ma is teljesen függőben és a levegőben van, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Vagyis senki sem tudná megmondani, hogy a bosznia-herczegovínai vasútépítésekbe befektetett összegekért ki, mikor és mily módozat mellett felelős, hogy a bosznia-herczegovinai vasút rendezetlen volta mellett a bosnyák-herczegovinai vasutak mily arányban fogják egykor Magyarország tulajdonát képezni? (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez tehát egy uj quótakérdés, egy uj kulcsalap, egy uj közös ügy, egy uj kapocs, mely ahhoz az amúgy is káros, kizsákmányoló hatással bíró összeköttetéshez közelebb hoz berniünket, (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) a helyett, hogy arra törekednénk, hogy még a létező kapcsot is eltörjük, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Hegedüs Sándor t. képviselőtársam mint pénzügyi előadó, ezen közös aktívák természetére vonatkozólag hivatalosan — azt hiszem, hogy mint a pénzügyi bizottság előadóját hivatalosnak nevezhetem őt, bár különben is mint pénzügyi kapaczitásnak nyilatkozata elég sulylyal bir — 1881-ben a következőket mondotta (olvassa): »Ezeknek a közös aktíváknak ezidőszerinti kezelése és ellenőrzése a közös kormányra, illetőleg a delegácziókra tartozik,* (Egy hang a szélsobaloldalon: Jó helyen van!) így mondotta szószerint. De tovább ment, mert mindjárt ezután azt mondja (olvassa): »Akkor, ha meg lesznek osztva a közös aktívák, egészen más szempont és más eljárás alá esnek. Hanem jelenleg ép olyan alkotmányos ellenőrzés alatt vau annak értéke és kamatozása, mint a milyen alatt vannak Magyarország pénzügyei.« — Isten óvjon attól, hogy Magyarország összes pénzügyei csak olyan ellenőrzés alatt álljanak, mint a minő a közös aktívákra jelenleg is fennáll. Mert ha ez igaz, — a mint nincsen jogom kétségbe vonni, hogy ezt Hegedüs Sándor képviselőtársam meggyőződésből, tehát az igazság meggyőző erejével állította — akkor azóta változnia kellett valaminek; mert ez azóta nincsen így! Legújabban legalább nincsen igy; erre klasszikus bizonyítékot nyújt az 1901. évi delegáczió; (Halljuk! Halljuk!) rámutatok a helyre is, a hol adataim megtalálhatók: (Halljuk! 47*