Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-110
110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. 869 akaratnyilvánítását sem látjuk, mert hiszen nem Kállay miniszter ur — az országos kormány főnöke és személyesitője, — nem a bosnyák alkirály terjeszti be, hanem közvetítés utján, a Beichskriegsministerium és a többi közös miniszter megállapodása után a magyar közvetitőposta utján jön ide a javaslat. Hogy mit akarnak Boszniára ráoktrojálni, azt tudjuk, de hogy Bosznia mit akar, azt nem tudjuk. Ennek daczára azt mondják, hogy mi kontrahálunk kölcsönt Bosznia hitele terhére. Hát nincs igazam, mikor azt mondom, hogy trializmus van, hát Boszniának és Herczegovinának van külön hitele ? Ha van, akkor vegye fel Bosznia és Herczegovina, de akkor ne kérjenek tőlünk felhatalmazást arra, hogy Bosznia és Herczegovina országos kormánya felkatalmaztassék, mert mi ezt nem vonhatjuk ide itélőszékünk elé, nem számoltathatjuk meg, nem mondhatjuk, hogy jól gazdákodik-e vagy nem, mert mi gazdálkodási rendszerét csak hatásaiban ismerjük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.)Játék ez a pénzügyi téren a szavakkal? Vagy mi akar lenni ? Bosznia-Herczegovina hitelképességének ilyen odaállitását másnak nem nevezhetjük, a mely csak abból áll, hogy két államnak zsirójával kell ellátni azt a váltót; zsirálni kell Bosznia és Herczegovina hitelét Ausztria és Magyarországnak, zsirálni egy oly váltót, mely már a századik millión túl van a nélkül, hogy az adósságfizetési képességét részletesen ismernők, a nélkül, hogy betekintést engednének abba, vájjon azon hitelképesség garancziát nyujt-e nekünk csakugyan azon irányban, hogy reánk ebből fizetési kötelezettség nem fog háramolni. A legkisebb, a mit mondhatnék erre, ha ez igy volna, az, hogy ez nagy könnyelműség, a népekre vonatkozólag kárhozatos, veszedelmes politika, melynek támogatásához nem járulhatok. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A pénzügyi kérdésnél azzal a hipokrizissel találkozunk, hogy mi reánk teher ebből nem háramlik, holott világosan kimutatható, hogy nemcsak ebből fog reánk teher háramlani, hanem háramlott az eddigiekből is, melyeket szintén azon feltevésben szavazott meg a parlament. hogy azokból az illető népekre, a kik ebben részt vesznek, költség és teher háramolni nem fog. Nagyon érdekes összeállítás az, melyet — megint nem a kormány, — megint csak a bizottság terjesztett be a Bosznia és Herczegovina közös aktíváiból előlegezett összegekről. Azt hiszem, itt nyomdahibáról van szó, mert Bosznia és Herczegovinának tudtommal közös aktivái nincsenek. A javaslat mellé fűzött kimutatás ezt a megjelölést tartalmazza, de azt hiszem, ez tollhiba, a milyen nálunk ilyen közjogi vonatkozású dolgokban nagyon gyakori. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a kimutatást nézve azt látjuk, hogy előiegeztetett összesen 45 millió egy néhány százezer korona a közös aktívákból a bosnyák vasutakra. Ez összegekből törKÉPVH, NAPLÓ. 1901 —1906. VI. KÖTET, lesztetett 14 millió néhány százezer korona, igy a maradvány még 32 millió korona. Most elemezzük kissé ezt a dolgot, melyik összeget milyen módozat mellett adták. Hogy a t. érdeklődő képviselőtársaimnak módot nyújtsak, hogy hamarább megkereshessék, magokat az illető törvényeket fogom emlékezetükbe idézni. A közös aktívákból vett kölcsön utján létesült az 1881: 1. t.-czikkel a boszna-völgyi vasút; az 1884 : XXVII. t.-czikkel a mosztár-metkovicsi vasút; az 1885 : XIII. t.-czikkel a Dobojtól DolnaTuzlán át Simyihánig épített vasút; az 1889: I. t.-czikkel a Mosztár ráma-torkolati vasútnak Szerajevóig való folytatása; az 1892 : XXII. t.-czikkel a Janjictől Bugojnoig, azonkívül az a vasút, mely már nem egészen a bosnyák vasút természetével bír, a Gabella Boche di Gattarói vasút. Világos, hogy ezen vasutak mind nem Bosznia erejéből épültek fel; a látszat ugy volt feltüntetve, hogy Bosznia pénzügyi erejére van fektetve ez összegek visszafizetése. A visszafizetések közt, melyek már megtörténtek, igen érdekes részlet a 4,139.000 frtos összeg, mely a törlesztett összegek második tételét képezi. Tekintélyes törlesztés, imponáló dolog, hogy egy olyan kis tartomány egyszerre 4 millió és néhány százezer frtot törleszt. De ha keressük ennek a forrását, azt találjuk, hogy ez egy felvett kölcsönből fenmaradt összeg, a melyet törlesztésre fordítottak, a mennyiben az a bizonyos 12 milliós kölcsön egy részében erre volt, ugy látszik, preliminálva. Ha a magyar kormányzatban olyant helyeselnek, olyant szankczionálnak, hogy törlesztésnek neveztessék egy összegnek maradványa, a mely a magyar állam hitelével és garancziájával vétetett fel, a hol a hitelező, s az adós egy személy, akkor ez — ha nem volna olyan komoly dologról szó —• . igazán nevetséges volna. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondják, hogy Bosznia és Herczegovina törlesztett, pedig nem törlesztett, hanem egyszerűen 4 milliót vissza adott abból a 12 milliós kölcsönből, a melyet neki fölvettünk vagy ő fölvett a mi jótállásunkkal, illetve, minthogy neki külön hitele nincsen, egyenesen a mi hitelünkre. Igy le lehetne törleszteni az egész tartozási összeget is; nagyon kár tehát ezt mint adósságot szerepeltetni; inkább vétessenek fel Boszniával és Herczegovinával egy egységes kölcsönt és fizettessék le vele a többieket. Ezt a módját a mérlegkészítésnek, az elszámolásnak, nem tartom megengedhetőnek, hanem legalább is olyannak, a mely a kritikát nagyon kihívja. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Lássuk most már, — miután ezzel kénytelen vagyok egyszer leszámolni, — hogy mi történt ezekkel az u. n, közös aktivá előlegekkel ? (Halljuk ! Halljuk!) A törvényjavaslat 2. §-ában egy igen fontos deklaráczió foglaltatik ezen előlegre vonatkozólag, mert azt mondja: »Eelhatalmaztatik továbbá a kormány, hogy beleegyezését adja, hogy a felsorolt törvényezikkek ér47