Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. 29 végrehajtókat államosítani. (Tetszés a néppárton.) Persze azt mondják a rossz nyelvek, hogy a pesti végrehajtók olyan konnexussal birnak, hogy nem lehet a végrehajtókat államosítani, és én hallottam, hogy sokkal könnyebb egy miniszteri széket betölteni, mint egy végrehajtói állást. (Derültség a néppárton.) Rakovszky István: Azt már elhiszszük! Látjuk! Simonyi-Semadam Sándor: A közjegyzőségről óhajtanék még valamit nagyon röviden mondani. Az nagyon kedvencz, dédelgetett eszméje volt az igazságügyi kormányzatnak és az elv és az ideál az volt, hogy ime, a jogkereső közönségnek meg akarjuk adni a feltétlen biztos jogi alaki garancziákat és ezért szükséges a közjegyzői intézmény ; kevesbíti a pereket, könnyebbíti az eljárást, — és megcsinálták a közjegyzői intézményt. Az ember a közjegyzői intézmény silányságát, gyengeségét, használhatatlanságát csak akkor látja, ha azt összehasonlítja a külfölddel. Francziaországban a közjegyzők száma 8707, Magyarországon van 274 közjegyző. (Zaj a néppárton.) Hát engedelmet kérek, ha arra szolgál a közjegyzőség, hogy a jogbiztonságot emelje, a pereket diminuálja, akkor törekedjék az igazságügyi kormány arra, hogy legyen megfelelő számú közjegyző. (Helyeslés a néppárton.) Ha az ember azt nézi, hogy ki lesz közjegyző, ki kap közjegyzőséget, méltóztassék sorba regisztrálni a közjegyzőket, alig látni köztük olyan embert, a ki valaha merte volna magát az ellenzékért exponálni, azonban nagyon sokat .... Gr. Wilczek Frigyes: A ki a liberális párt elnöke! Simonyi-Semadam Sándor: ... a ki a kormány iránti érdemeiért kapta meg a közjegyzőségct. (Ugy van! a néppárton.) A legújabb kinevezés, — azt hiszem méltóztatnak tudni, — annyira sérelmesen történt, hogy az illető a folyamodványát be sem adta. (Egy hang jobbfelöl: Ki az?) Nomina sünt odiosa. Felhivatott, hogy adja be a pályázati határidő után és nem is a kamara utján jött be a pályázat és mégis megkapta a közjegyzőséget. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Hol? Mikor? Ki az? Simonyi-Semadam Sándor: Fogok szolgálni adatokkal! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Sohasem neveztem még senkit ki pályázat nélkül! Simonyi-Semadam Sándor: Formailag volt pályázat, mert felszólították rá, de nem a kamara utján jött be rá a pályázat. Fogok majd privátim adatokkal szolgálni a t. igazságügyminiszter urnak. A közjegyzők működése a kormány jelentésében a következőképen van szubszummálva. A 274 közjegyző munkája oly tömeget képvisel, hogy én kiszámítottam, miszerint minden egyes közjegyzőre az itt megemlített működésükből 3024 eljárás esik. Ismervén a közjegyzői díjazást és csak 5 forintjával számítva minden esetet, — mert a legkevesebb a hitelesítés, mely után kevés díj jár — akkor is egy közjegyzőre 15.000 forint évi jövedelem esik. (Ellenmondás a jobboldalon.) Engedelmet kérek, az nem lehet ezélja a körjegyzőségnek, (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon..) hogy kiváltságos helyzeteket teremtsünk, mert ha az a czclja, hogy a jogbiztonságot emeljük, akkor tessék szaporítani a közjegyzők számát oly mértékben és oly módon, a mint az Francziaországban megvan, és ha nem volna erre elég alkalmas ember, tessék a vidéki ügyvédeket megbizni bizonyos korlátolt közjegyzői fimkcziókkal. (Altalános helyeslés.) Ezzel valóban szolgálatot fog tenni a t, igazságügyminiszter ur az igazságszolgáltatásnak, és nem fogják azzal a váddal illethetni, hogy a közjegyzőség csak a privilegizáltaknak a menhelye. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Az ügyvédi kérdésre vonatkozólag előttem szólott t. képviselőtársaim már részletesen nyilatkoztak. Én csak azt akarom hangsúlyozni, hogy az ügyvédséget újra kell szervezni, de hogy az ügyvédek mint önálló kaszt, mint önálló érdekközösség vétessenek figyelembe, az ellen feltétlenül protestálok. (Helyeslés a néppéirton és a szélsöbaloldalon.) Az ügyvédségnek meg kell találnia a maga helyét mint jogszolgáltató tényezőnek mindenütt, a mint más államban megtalálták, sőt a külföldi államokban azzal a formával ismerik el, hogy ők a jogszolgáltatásnak integráns tényezői, pl. Francziaországban részt vesznek a tanácskozásban és az ítélkezésben bizonyos esetben, a polgári ügyekben, a birákkal együtt. Ez mutatja legjobban, hogy őket mindenütt a jogszolgáltatás integráns tényezőinek tekintik. Ilyen arányban és ilyen mértékben figyelemmel kell tehát reájuk lenni és jogos érdekeiket ki kell elégíteni. De nem szabad az ügyvédeket mint külön érdekű kasztot figyelembe venni. (Általános helyeslés.) Ez ellen nekünk ügyvédeknek kötelességünk protestálni első sorban. Bakonyi Samu t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kamaráknak száma nagyon nagy, és hogy a kamarák számának kevesbitése üdvös lesz az ügyvédségre. Én épen az ellenkező nézetben vagyok, mert minden autonóm-testület, a mikor tagjai számában túlteng, vészit erejéből. Itt van a budapesti ügyvédi kamara, itt valóságos kamaraélet nincs. (Egy hang jobbfelöl: Majd lesz!) Hát mondjuk: majd lesz, de én nem hiszem, hogy bármilyen tevékeny ember álljon is a kamara élén, eredményeket érhessen el, mert oly nagy testülettel, olyan nagy tömeggel nem lehet autonóm-testületet alkotni. Minél kisebb, minél kevesebb az ilyen testületek tagjainak a száma, annál élénkebb testületi élet fejlődhetik ki, mert a mikor mi ezren vagyunk egy kamarában, akkor senki sem törődik az ügyvédek dolgával. Már pedig az embernek, de
