Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
80 98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. első sorban a törvényhozásnak, számolni kell az emberek Libájával. Az a törvényhozás, a mely ideális embereket tételez fel, sohasem fog reuzálni. A törvényhozásnak első dolga a nemzet hibáival, de épugy a nemzet előnyeivel és érdekeivel egyenlően számolni, mert ha ezt nem teszi meg, nem lehet igazi nemzeti törvényhozás. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Óhajtanám még tudni az igen t. igazságügyminiszter úrtól, hogy a biztosítási törvény milyen stádiumban van, azért, mert a volt kereskedelemügyi miniszter ur volt szíves egy interpellácziőnkra azt válaszolni, hogy ő ezzel a munkával már tökéletesen kész, és hogy az most már az igazságügymmiszter ur előtt van. Azt hiszem, a t. miniszter ur lesz szíves nekünk e tekintetben is kellő felvilágosításokkal szolgálni. Még csak a curiai bíráskodásra óhajtok kitérni, egyéb tárgyat azután nem is említek fel. (Halijuk! Halljuk!) Azt jósolták, hogy a curiai bíráskodás kárára lesz a Curiának, bele fogja vonni a politikai pártküzdelmekbe, felesleges módon meg fogja terhelni a Guriát. Hát ebből az egyik igaz, a másik nem igaz. Egy eredmény azonban mindenesetre lett, a melyet szívesen üdvözlök, hogy t. i. mindnyájan megláttuk a Curia gyengeségét, (Derültség és tetszés balfelöl.) Eddig azt hittük, hogy a Ouria még mindig abban a régi dicsőséges fényben van meg, mint volt a 60 —70-es évek elején. Azonban ma a Curia olyan — nem tudok elég enyhe szót használni, hogy ne bántsam — gyámoltalanul viselte magát bizonyos kérdésekben, hogy az egyenesen hallatlan. Az egyik tanács így dönt, a másik amúgy. A törvény direkt intézkedéseit elfelejtették. A curiai bírák nem tudták a törvényt, hogy pl. ha olyan dolog van a peticzióban, mely a ház elé tartozik, nem a Curia elé, azt külön kell választani a tárgyalás előtt és áttenni a képviselőházhoz. Ezt elfelejtették és még az ítélet rendelkező részéből is kihagyták, csak utólagos pótláskép az indokolásba vették bele. Már pedig az indokolás nem ítélet, az nem curiai határozat. A jogász tudja, hogy az indokolás ellen felebbezni nem lehet, abban a res judicata soha figyelembe nem vétetik. Minden jogász azt fogja mondani, hogy az indokolás nem ítélet. Nagyon sok adatot lehetne a rendelkezésünkre álló 30 egynéhány ítéletből kiböngészni, azonban az előrehaladt idő kényszerit, hogy csupán a mondottakra szorítkozzam. Elismeréssel vagyok az igazságügyminiszter ur, mint jogtudós iránt, azonban sjm a kormány politikájához, sem az általa vallott liberális eszmékhez nem járulhatok és így a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a néppárton). Lázár Árpád jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! Minthogy hosszasabban kívánok szólani s az idő előrehaladott, kérem a t. ház engedélyét, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Felkiáltások balfelöl: Holnap ! Holnap! Felkiáltások jobbfelöl: Ma!) Elnök: T. ház! Kérdem a házat, kivánja-e megadni az engedélyt, igen, vagy nem ? (Igen! Nem!) A házszabályoktól eltérő ily preczedens alkotásával én nem mondhatom ki egyszerűen, hogy a képviselő ur beszéde holnapra halasztassék, mert ilyen kérés előterjesztése a házszabályok szerint csak a tárgyalásra kitűzött idő legutolsó negyedórájában történhetik. Az a t. ház belátásától függ, kíván-e máskép intézkedni e tekintetben, tehát kénytelen vagyok megkérdezni a t. házat, belenyugszik-e abba, hogy a képviselő ur beszédjét holnap mondhassa el. (Felkiáltások: Ma! Holnapi!) A hangulat — ugy látom — túlnyomólag az elhalasztás mellett nyilatkozik; e szerint a ház az engedélyt megadja, A legközelebbi ülés, a mai napirend folytatásával, holnap d. e. 10 órakor lesz. Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 30 perczkor.)
