Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-98

26 98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. delme annak a szép, fényes dolognak, mikor az igazságügyminiszter, mint szerző lép elé. A perrendtartás tervezetével lesz alkalmunk bővebben foglalkozni és azt tárgyalni, azonban meg méltóztatik engedni, ugy, mint ezt a többi szónokok is tették, hogy bizonyos reflexióval általánosságban magára az elvre kitérjek. (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Ha én azt vizsgálom, hogy mi tehát ennek a törvénynek a czélja, a mint azt második sorban nekem vizsgálnom kell: előttem nem lebeghet más, mint a perrendtartás igazi elve, hogy az arra való, hogy a jog feltétlenül, minden kétséget kizárólagos módon érvényesüljön, hogy az állampolgár a másik állampolgárral szemben álló jogi viszonyaira vonatkozólag, az állammal szemben álló jogi viszonyaira és a külföldi állampolgárral szemben kötött jogi viszonyaira vonatkozólag a saját nemzeti bíróságánál azt a törvényt, a melynek alapján ők szerződtek, feltétlenül érvényesíthesse. Egyszóval: a perrendtartás a magánjogi törvények végrehajtásának garancziája. Ez az első. A garanczia ez eszméjének kell végigvonulnia az egész perrendtartáson, mert ha nem ez a vezérmotivum, nem fog megfelelni a törvény tervezete a czélnak. Átnéztem az előző úgynevezett átdolgozott kiadást, átnéztem a legújabbat, és legnagyobb sajnálatomra kell konstatálnom, hogy nem láttam meg ezt a vezérlő elvet, csak nagyon kevés helyen. Igen, vannak, előviláglanak más momentumok, a melyek nem csekély dolgok; ott van a birói szabadság az ítélkezésben, ott van a közvetlenség, a szóbeliség az ügyek előadásában, kifejtésében, a bizonyítékok szabad mérlegelése, ott van a mi fő, az ügyek gyorsítása; és azt is konstatálom, hogy a tervezet — bár csekély mértékben — a birót a nem birói funkcziótól némileg távol tartja. Ezek fontos dolgok, de sohasem szabad ezeknek prevaleálni a garancziális eszmével szemben, mert a mennyiben túltengenék és a garancziális eszmét mellőzik, abban az esetben károsak. Kern látok semmiféle nagyobb érdeket egy perrendtartás megalkotásánál, mint azt a biztonságot, hogy én a jogomat ezen és ezen a módon, törvény szerint, megnyerem. Minden mást, a mi az eljárás módozatára, az eljárás könnyítésére, gyorsítására vonatkozik, elfogadok, örömmel üdvözlök mindaddig, mig ez a garancziát nem érinti. Sajnos, ezek a mellékideák főideává váltak. (Mozgás.) Rakovszky István: Inkompatibilitásról beszéljünk ! Vészi József: Hiszen a legnagyobb figyelemmel hallgatjuk! Rakovszky István: Nem is önre mondjuk! Simonyi-Semadam Sándor: Zavarják az előadásomat. Ezek a mellékkörülmények végtelenül kidomborodnak a perrendtartásban. Ott látom a birói szabad mérlegelést oly mértékben, a milyen mértékben azt a garancziális követelmény nem engedi meg, hogy alkalmaztassák. Nem járja, hogy az a biró azokat a bizonyítékokat, a melyeket a törvény alapján elégséges bizonyítéknak vettem az ügylet megkötésekor, azért, hogy bármely esetben én ezen bizonyítékokkal ügyletem feltétlen pozitivségét igazoljam; mondom, nem járja, hogy az a biró jogositva legyen ezeket a bizonyítékokat tetszés szerint mellőzni. Hol van itt a jogbiztonság? Ma a biró a legtisztább tanúmat félrelöki, holnap félrelöki a magánokiratot, holnapután a közokiratot, a közjegyzői okiratot. (Ellenmondás a jobboldalon.) Szabad megtennie és meg is teszi. A közjegyzői okirat súlya, hogy kitérjek e specziális kérdésre, miután Sághy Gyula t. képviselőtársam ez ellen ellenvetést tesz, méltóztatik tudni, hogy csak formalitásban van; hiszen a Guria is belebujt formalitásba. (Derültség a néppárton.) Tessék megnézni száz közjegyzői okiratot és száz közül nyolczvannyolczban formális hibát fognak találni. Miért? Mert annyi apróság és formalizmus van előírva, hogy egy közjegyző sem tartja meg. Minden számot számmal és betűvel kell kiírni, minden dátumot számmal és betűvel kell kiírni. Tessék csak megnézni, mennyi ilyen okiratban van hiba. Az ilyen hiba elég arra, hogy a biró azt mondja, hogy ez az okirat előtte nem mérvadó. Tisztelem azt és helyesnek tartom, ha a biró bizonyos határok közt szabadon mérlegelheti a bizonyítékokat, de az a szabadság nem terjedhet túl azon, hogy a törvény által bizonyítéknak és pedig törvényes bizonyítéknak minősített bizonyítékot is mellőzze. Ez csak az egyik. Azután a perrendtartásban az elnök határidőket tüz ki. A kik ügyvédek, tudják, hogy a határidőknek, értvén azon határidőket, a melyek a beidézésre, tárgyalásra vonatkoznak — mi érvényük van. Semmi; soha nem volt egy járásbíróság, egy törvényszék sem, mely azokat a határidőket megtartotta volna, mert nem tarthatta meg. Már most ismét egy nagy latitüdöt adunk az uj perrendtartásban, mert olyan terminust tűzhet ki az elnök, a milyen neki tetszik. Méltóztatik tudni a részleteket a miniszter urnak. Mikor joga van a bírónak oly terminust tűzni, hogy előkészítő iratot se lehessen adni, akkor nekem agarancziám elveszett. Már most keresvén azt a czélt, azt az ideát, mely a perrendtartásnak az alapja és azt megtalálván a garancziában, nem találom meg ezt az uj tervezetben. További részletekbe nem akarok belemenni; hiszen ki fogunk még erre térni, lesz még alkalom és idő erről beszélni. Nem szabad elfeledkezni, t. ház, manapság minden uj törvénytervezetnél a szocziális olajcsöppről, melyet annyiszor említenek. Azt hiszem, senki sem fogja rossz néven venni, ha a kisembernek fáj. hogy az ő 30—40 forintos ügyé-