Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-98

98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. 27 beu ő a legkisebb garancziákat kapja, kénytelen az egyes biró előtt tárgyalni íelebbezhetlenül, vagy csak bizonyos korlátok közt és legjobb esetben az ő igazságában — a mely neki van olyan fontos, mint a gazdagnak az övé —nélkülözni kénytelen a tábla és a Curia bölcsességét és a több fő kritikájának megrostáló hatását. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Azt mondják rendesen, hogy ezt az igazságszolgáltatás technikája kivánja, mert modern elv a felső bíróságok terhét könnyíteni. És mi ennek a könnyítésnek az eredménye? Az, hogy tulajdonkép a felső bíróságoknál a restanczia megvan és a kis ember igazsága bizony kurtítást, szűkítést szenved. Hogy lehetne-e ennek valami módját megtalálni, azt hiszem, hogy ez oly kérdés, mely felett nemcsak én, hanem igen sok gondolkodó fő töprengett. Miután én az igazságügyminiszter urat nagyon kiváló perjogásznak tartom, arra kérem, ne mellőzze ezt a kérdést. Keserű tapasztalatokat tettünk az ügynevezett bagatell-eljárással. Méltóztatik tudni, hogy az abszolúte nem vált be. Ha az ember látott, vagy hallott egy ilyen tárgyalást, akár volt jogász, akár nem, bizony arra a meggyőződésre jutott, hogy bizony jobb az olyanféle követelésről lemondani. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Van egy extrém hibája ennek az eljárásnak, tudniillik a közigazgatási hatóságok előtt való bíráskodás, a községi bíróság előtt való perlés. Nagyon jól érzem és tudom, hogy mikor annak a szegény parasztnak egy csirke vagy malacz árát kell perelni, ezért nem lehet megmozgatni a Curiát; de mégis valamikép kellene gondoskodni, hogy ne legyen a községi biró tudatlanságának, szeszélyének, járatlanságának kitéve, mert hiszen az épen abból a miliő-bői való, a melyből az a peres fél és ne méltóztassék vádkép felfogni, — azt hiszem, hogy minden kormány ugy tenne — azt veszik, a ki politikailag legalkalmasabb erre a magas poziczióra. (Derültség.) Ha a magyar nemzetnek garancziákat adunk azzal, hogy megalkotunk egy, két, esetleg három fórumos bíróságot, a közjegyzőség nagy apparátusát rendelkezésére bocsátjuk és az ügyvédséget: akkor ne feledkezzünk meg népünk azon részéről, mely ezt a nagy apparátust igénybe venni sem vagyoni helyzeténél, sem intelligencziájánál fogva kellőleg nem bírja. (Helyeslés a baloldalon.) A gazdag ember, ha ügyletet köt, elmegy vagy ügyvédhez, vagy közjegyzőhöz, szóval, előre megszerzi joga érvényesítésének külső garancziáit, a szegény ember kénytelen szóval kötni ügyleteit, itt-ott a falusi jegyzőhöz elmenni — bár ne mennének — és az eredmény az, a mit minden vidéki bíróság megmond: tessék megkérdezni a pestvidéki törvényszék biráit, hogy a parasztperek sokkal nehezebb perek, sokkal jobban vannak komplikálva, mint az úgynevezett uri perek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Valamiféle módot kellene találni, hogy a szegény ember, ha már nem jut az ő jogügyletének előzetes garancziáikoz, nyerje meg ezeket legalább akkor, mikor a magyar állam bíróságához fordul, hogy ne menjen el ettől azzal, hogy még ott sem talál igazságot. Áz előttem beszélt tisztelt képviselőtársaim felpanaszolták már azt a nagy jogi anomáliát, a melynél nagyobbat igazán nem tudok elképzelni mint jogász, hogy a bíráskodás közigazgatási tisztviselőkre bizatik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassék a kihágási statisztikát megnézni; hogyha az ember hat éven belül az adatokat összehasonlítja, azt látja, hogy mikor választások vannak, a megbüntetett egyének száma horribilis módon megnő. Ez természetes dolog. Rakovszky István: Nem természetes dolog! A tisztességes ember esküjét megtartja! Simonyi-Semadam Sándor: A mai szisztéma alatt természetes! A helyett, hogy figyelembe vennék a választások idején az emberi gyarló természetet, hogy az emberek akkor izgultak, hogy puskaporos a levegő, paprikás a hangulat, könnyen összevesznek az emberek s a helyett, hogy akkor enyhébb kézzel járnának el, épen ellenkezőleg a legszigorúbban járnak el és kíméletlenül a büntetések maximumát alkalmazzák. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Rakovszky István : Nyitra megyében ! Major Ferencz: Sokszor jogtalanul! Simonyi-Semadam Sándor: Ha valaki, ugy a t. igazságügyminiszter ur az az ember, ki átérzi azt, hogy az igazság kérdését nem lehet a politikának alárendelni, (Helyeslés a baloldalon.) mert az igazság mindenütt csak egy lehet, legyen az liberális, vagy bármely más párt kezében. Én meg vagyok győződve, hogy az igen t. igazságügyminiszter ur ezt átérzi s én csak arra kérem, törekedjék ezen érzelmének kifejezést is adni olyas intézkedésekkel, melyek némileg gátat vetnek e visszaéléseknek. Az igazságügyi törvényhozás terén a másik balsiker a fizetési meghagyások intézményénél észlelhető. Fel kell ezt említenem, mert ezt ismét bevették az uj perrendtartás tervezetébe. Pedig elismeri maga a tervezet indokolása, hogy bizony eddig nem valami fényes sikert értek el ezzel a szerencsétlen, szintén nem magyar ideával. És az csodálatos, hogy a szóbeliség diadalra jutásakor a legmerevebb írásbeliséget viszik bele az eljárásba, a mely eddig is csütörtököt mondott és a jövőben sem kecsegtet valami nagy reménynyel. A telekkönyvekre vonatkozólag már tettem említést; én ebben a tekintetben azt kérném a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy legyen figyelemmel itt is a specziális magyar földmivelő érdekekre, (Helyeslés a baloldalon.) és bizonyos tekintetben a szocziális érdekekre is. A telepítések tekintetében tudjuk, hogy az állam által eszközölt telepítések nem a legsikerültebbek, de volna egy módja, hogy a társadalom maga vé4*