Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-98

98. országos ülés 1902 és azt mondjuk, hogy igen, mert a magyarságban meg volt az államalkotó és az államot fentartó erő. Mi ez az erő ? Hisz ez az erő egyedül abban nyer kifejezést, hogy a törvényhozás ezredéven át mindig meg tudta érteni a nép szükségletét, a nép szellemét és a múlt hagyományain építette fel az uj jogi intézményeket és meg volt a folytonosság és a nép mindig érezte, hogy ez az a tételes jog, mely szivemből nőtt, ez értem van, engem ment megfáz én előnyömre van. (Ugy van! a néppárton.) És annak a törvénynek nem kellett csendó'rszurony, mert azt megőrizte a hazafiúi szív lelkesedése és az együttérzése, együttdobbanása a törvény szellemével. (Elénk helyeslés a néppárton és a szeísöba.loldalon.) Ez az igazi titka annak, a mit ugy szoktunk kifejezni, hogy a magyar nép az egyedüli ezen a területen, a mely képes államot alkotni. Ez a titka annak, hogy a magyar törvényhozás, — mert akkor magyar volt, — mindig megértette nemzetét, sohasem keresett idegen, kozmopolita theoriákat törvényalkotásainak, különösen igazságügyi törvényalkotásainak alapjául. 1868 óta félretették Magyarországon ezt az elvet és a jog, a törvényalkotás terén doktrinär theoriák, kozmopolita elvek csempésztettek be, mint modern, liberális dolgok a magyar jogi életbe, (Ugy van ! a néppéirton.) Ezóta veszszük észre, hogy a magyar igazságügy és ténykedése eltávozott a nép érzületétől. Népünk nem érti meg azt az igazságot, a melyet most szolgáltatunk neki, megütődik a törvények rendelkezésén, mert hagyományos erkölcseivel, látkörével, gondolkozásmódjával ellenkezik (Ugy van! a néppárton.) és azt tartja, hogy ez nem lehet magyar. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ha sorba veszszük az alkotásokat, igazolni fogják, a mit mondottam. A kereskedelmi törvényt, a mint méltóztatnak tudni, nagyon ügyesen, de részben ügyetlenül lefordították az osztrák kereskedelmi törvényből (Felkiáltások jobbfelfíl: A németből!) és a németből. Ha valaki Magyarországon azt kívánta, hogy a magyar népnek, a földmives népnek érdekeit figyelembe vegyék, a mikor ujabb irányeszmék, az agrárizmus jelszava alatt, felvetették ezt az imminens érdeket, erre rögtön rásütötték az osztályérdek bélyegét. (Ugy van! a néppárton.) Azonban, midőn a kereskedőknek volt szükségük valamire, senkinek sem jutott eszébe, hogy ez kisebbség Magyarországon, hanem mindenki azt mondotta — és ez a mindenki az az osztálytöbbség volt, a melyet most kifogásolnak — azt mondotta, a magyar nép nevében, hogy meg kell alkotni ezt a törvényt, mert szükségünk van kereskedelmünk rendezésére. De a kereskedelmi törvény egy porczikájában sem magyar, hanem minden tekintetben idegen. Kereskedelmünk sem magyar, nem is lehet az és ez a törvény sohasem járult egy szemernyivel sem ahhoz, hogy a kereskedelem, a melyet meg kellett csinálni, magyarrá váljék. (Ugy van! a szélsobaloldalon és a néppárton.) április 23-án, szerdán. 23 így tehát ott vagyunk, hogy kereskedőink mind német könyveket vezetnek, mind németül leveleznek. (Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldalon.) Minden nemzet életében a családjog az, a melyhez a legtöbb szála kapcsolódik a múltnak, a hagyománynak, a nemzeti érzésnek. Családjogi törvényeink nincsenek. Legújabb idő óta van egy törvényünk a polgári házasságról. (Egy hang jobbfelöl: Angliának sincsenek!) Ugyan kérem, Anglia! Ott egy egységes nagy angol nemzet van és Angliának különben sincsenek törvényei, mert ott mindig, a mikor szükséges valami, azt parlamenti aktával intézik el és nem hoznak doktrinär törvényeket. (Helyeslés a néppárton.) Rakovszky István: Ügy van! Egyes emberek hasznára, a kik sógorok által játszszák ki az inkompatibilitást! Simonyi-Semadam Sándor: A polgári házasságról szóló törvény szintén egyike azoknak, a melyek a magyar népet a legmélyebben sértik. Sérti az őt erkölcsi felfogásában, sérti őt hagyományos felfogásában a családról és sérti vallásos érzületében. Nem akarok uj egyházpolitikai vitát támasztani, csupán azért említettem ezt fel, mert a magánjog kebelében a családjog szintén egyik tényező és rá akartam mutatni arra, hogy ez sem áll nemzeti alapon. Örökösödési jogunk alapja az országbírói értekezlet. Tudjuk, hogy az mint ideiglenes szabály alkottatott abban -a jó reményben, hogy mentől előbb kodifikálják és megállapítják az örökösödési jogot. Hogy mennyire felel az meg a nemzeti érzületnek és hagyományoknak, arra nézve, azt hiszem, legközelebb nagyon kimerítő előadást fogunk hallani. Ugy tudom, hogy egyes érdeklődők gyűjteményt csináltak a közjegyzők előtt kötött osztályos egyezségekről, a melyekből kitűnik, hogy a magyar parasztság, a magyar földmivelő nép nem azt az örökjogot tartja szem előtt, a mely a törvényben van, hanem egészen másképen, állandóan és rendszeresen a régi magyar elv szerint csinálja meg az osztályos egyezséget. (Elénk helyeslés a bal-középen.) Erről most nem akarok többet beszélni, mert nem akarok elébe vágni Baross János t. képviselőtársamnak, a ki ezekkel a dolgokkal részletesen foglalkozik. A váltójogról, a csődtörvényről is azt mondhatom, hogy azokban semmi magyar szellem nincsen. Igaz, erre azt válaszolhatják, hogy ezek nemzetközi érintkezésből leszűrt dolgok. De édes Istenem, minden nemzetnek megvan a maga nemzeti érzülete, az a nemzeti bélyege, mely minden tevékenységén rajt hagyja a nyomát. Ha nem is volt, de most van kereskedelmünk, mondjuk, van magyar kereskedelmünk, miért nem adunk tehát annak magyar kereskedelmi törvényt? Ha vannak bukott magyarok, akkor adjunk azoknak magyar