Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
22 98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. a katonai szellem annak érvényesítését meg nem engedhetik. (Halljuk ! Halljuk!) Hát én elismerem, hogy a katonai fegyelem a hadseregben oly fontos tényező és a katonai szellem oly nagy mozgató erő, hogy azokat bármely, még oly helyes elméleti doktrínának feláldozni, vagy csak meggyengíteni sem szabad. De nézetem szerint helytelen a kiindulási pont és azért téves a konklúzió is. Helytelen azért, mert én nem hihetem, hogy az igazi diszcziplina az igazságossággal konfliktusba jöhetne. Gusztáv Adolf hadainak fegyelme nem szenvedett azáltal, hogy a katonai büntető eljárásban a szóbeliségre és nyilvánosságra fektetett vádpert meghonosította, az orosz hadseregben a fegyelem példaszerű, pedig ott is ezen elvek jutottak érvényre, ugyanígy van ez 1857 óta Erancziaországban és több más állam, hadseregében. És én remélem és hiszem, hogy nemsokára nálunk is a katonai bíróság tisztán katonai fegyelmi bírósággá fog átalakulni és hogy nem fog ugy, mint eddig volt, osztálybiróság maradni. Remélem és hiszem, hogy nemsokára nálunk is meg fogják honosítani a katonai bíráskodásnál mindazon intézményeket, melyek a modern jogszolgáltatás nélkülözhetlen kellékeit képezik és csak akkor fog teljesülni az az általános óhaj, hogy t. i. a hadsereg az legyen, a mit az általános védkötelezettség mellett tőle várnunk szabad és várnunk kell, t. i. egy és ugyanaz a nemzeti testtel! Az igazságügyminiszter ur nagy tudása és lelkiismeretes igyekvése előtt meghajtom az elismerés zászlóját. És mert hiszem és remélem, hogy a legnagyobb erélylyel fog oda hatni, hogy reformtervezetei mielőbb törvényerőre emeltessenek s az életbe is átültettessenek, és mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az ügyvédi kar jogos kívánalmait is ki fogja elégíteni, ugyanazért a költségvetést elfogadom. (Élénk tetszés és éljenzés jobbról és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést újból megnyitom. Következik ? Farkas József jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: T. képviselőház! Az összes kormányzati ágak között az igazságügyi kormányzat az, a melynek a nemzet jelleméből a legfőbb részt kell kivennie, a melyben a legközvetlenebb és leghatásosabb kifejezést kell nyernie a nemzet egyéni jellemének. (Ügy van! a baloldalon.) így tehát minden igazságügyi intézményben, minden törvényalkotásában a legelső és legfőbb momentum az, (Halljuk! Halljuk !) hogy ebben a nemzet sajátossága, egyénisége kidomborodjék. Ez oly kétségtelen, hogy azt hiszem, hogy ezt hosszabban fejtegetni felesleges, mert hol nyilatkozzék meg az egyén, az egyénekből alkotott nemzet nemzeti érzülete, nemzeti hagyományain fölépült gondolkodásmódja és annak összes nemzeti színezete, ha nem azon viszonyokban, a melyek az egyik állampolgárnak a másik állampolgárral, az állampolgárnak saját államával való viszonya megállapítására és megítélésére vonatkoznak? Ilyen szempontból bírálom én meg és bírálja meg pártunk mindazon intézkedéseket, a melyeket az igen t, kormány mint igazságügyi törvényalkotásokat elénk tár. A legnagyobb sajnálatomra azonban azt kell kijelentenem, hogy ha visszatekintünk alkotmányosságunk visszaállítása idejéig, azt látjuk, hogy az igazságügyi alkotások terén épen a nemzeti jellem, a nemzeti hagyományok nem érvényesültek soha. Ha végigtekintünk jogi alkotásainkon, keressük azt, hogy ez a magánjog, a mely nincsen, ez a perjog, a mely kísérletezés, ez a kereskedelmi jog, ez a telekkönyvi rendtartás miért magyar, mi adja meg annak azt a sajátosságot, hogy a theoriából kivonva egy magyar élő joggá válik ? — ugy fenti állitásom beigazolását látjuk. Kezdjük a magyar magánjogon. Hiszen tudjuk, hogy ilyen nincsen; de igenis megvan a nemzeti sérelem abban, hogy hazánk nagy részében egy nemzetellenes, idegen magánjog van érvényben. (Ugy van! a néppárton.) Itt van Erdély, ott az osztrák jog van érvényben. De ne menjünk Erdélybe, hisz Magyarországon a kötelmi jog jogforrása gyanánt mindig az osztrák jogot hozzák fel. Hol van ebben a nemzeti egyéniség, a nemzeti karakter? A telekkönyvi rendtartás, mint integráns része a dologi jognak, osztrák pátens, multunk legsötétebb idejéből maradt emlék. (Ugy van! a néppárton.) És 30 éven át nem jutott eszébe a magyar igazságügy őrének, hogy legalább formailag adná meg annak a magyar színezetét! (Ugy van! a néppárton.) A jogi alkotások terén tovább menve, az igazságügyi kormány soha egy pillanatra sem vette normativumul azt sem, hogy ő Magyarországnak magyar jogot alkosson, hanem csináltunk theoriák és pedig szürke theoriák után doktrinär-törvényeket, a melyek azután élő joggá nem válhattak. Hogy legyen élő jog az a törvény, a melyet a magyar nép és különösen kiemelem, a magyar nép zöme, a földmivelő nép nem tud megérteni, a mely az ő nemzeti hagyományával nem egyezik, azokkal semmiféle szerves összefüggésben nincs, a mely az ő jogait soha figyelembe nem vette, az ő természettől adott korlátait nem respektálta, azokat az előnyöket, a melyeket meg kell adni ennek a nemzetalkotó elemnek, a magyar földmivelő népnek, soha nem kodifikálta. (Ugy van! a néppárton.) Csodálkozunk mindannyian, hogy a magyarság ezen a helyen ezer éven át meg tudta tartani nemzeti önállóságát, állami függetlenségét
