Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-98

20 98. országos ülés 1902 nak állani. Mutatja ezt a curiai bíráskodás választási ügyekben, melynek tulajdonképem súlypontja az ügyvédi karon nyugszik. Bár itt — mint az ügyvédi kamara jelentése helyesen kiemeli --az ügyvéd egy egészen uj, előtte eddig elzárva volt téren, t. i. a közjogi téren mozog, bár a törvény szigorú tárgyalási elvénél fogva az ügyvéd ugy a támadásban, mint a védelemben a judikaturára irányitólag hat, bár az ügy előadása kizárólag az ügyvédekre van bizva, mégis maguknak minden oldalról kivívták az elismerést. Előadásuk tiszta és világos, az ügyek búza-vonását mellőzik és egész szívvel, lélekkel működnek közre az ügyek gyors és akadálytalan lebonyolításánál. Nem szabad feledni, bogy az ügyvédi kar volt első sorban az, amely évtizedek óta sürgette a szóbeliségre fektetett eljárást és a mely évtizedek óta küzdött annak létrehozásáért. Tette ezt kétségtelenül azon tudatban, bogy itt is helyét meg fogja állani. Küzdött érte közérdekből, de a mellett jogosan várhatta és várja ezen reformtól saját regeneráczióját is. Az utolsó országos ügyvédgyülés leplezetlenül tárta fel azon kritikus helyzetet, a melybe a magyar ügyvédség saját hibáján kívül jutott, felemlítette azon intézkedések hosszú sorát, melyeknek éle az ügyvédi kaifüggetlensége, tekintélye és tisztes anyagi helyzete ellen irányul; kimutatta első sorban azt, hogy az ügyvédi rendtartás, mely hivatva volna az ügyvédi kar magna chartáját képezni, már konczepcziójában volt elhibázva, hogy az ügyvédek önrendelkezési jogának csak külső mázával bir, a lényegben azonban annak legfontosabb elemeit nélkülözi és hogy különösen az ügyvédi kar erkölcsi reputácziójának fentartása és megőrzése tekintetében sem nyújt elegendő eszközöket és biztosítékokat; de kimutatta azt is, hogy a mai elhibázott jogi szakképzés és az ügyvédségre jutás könnyű előfeltételei tették lehetővé, hogy számos, oda nem való elem tódul azon pályára, a melynek fontos rendeltetésénél fogva egy igazi seminarium clignitatumnak kellene lenni. Megengedem, bogy az ügyvédi pályára való tódulás és ezen pályának túltömöttsége azon előítéletekben is keresendő, melyek a fizikai produktív munka tekintetében népünk számos rétegében fennállanak. Nemzetünk számos körében valóságos iszonynyal viseltetnek minden oly foglalkozás iránt, mely nem jár kizárólag szellemi tevékenységgel. Itt egy avitikus felfogással állunk szemben, melyet eddigelé, sajnos, sem a gazdasági viszonyoknak általános megváltozása, sem a szellemi foglalkozások túltömöttsége kiirtani nem bírt. (Igaz! Ugy van!) Ezen felfogás okozta részben azon középosztálynak anyagi romlását is, melynek oly fontos misszió jutott osztályrészül nemzeti életünkben és ezen felfogás képezi általános anyagi és gazdasági haladásunknak egyik legnagyobb akadályát. április 23-án, szerdán. Mig más czivilizált államokban, a magas arisztokrácziát kivéve, széles néprétegek tódulnak a fizikai produktív foglalkozásokhoz, addig nálunk, mintha csak a régi Rómában élnénk, hol minden gazdasági munkát rabszolgák végeztek, az ilyen foglalkozást bizonyos társadalmi capitis deminutióval sújtják. Nálunk a jobb családoknak egyedüli becsvágya az, bogy férfitagjaikból urakat neveljenek, még pedig,minél hamarább és minél kevesebb költséggel. És hol kínálkozik a mai tanítási és vizsgarendszer, a mai ügyvédképzés mellett könnyebb alkalom az urhatnámsági vágy kielégítésére, mint a jurátusi és az ügyvédi pálya? Tessék csak egy futó pillantást vetni a budapesti egyetem jogi karának viszonyaira és meg fognak győződni arról, bogy az ottani állapotok az általam emiitett irányban épenséggel tarthatatlanok. Nessi Pál: Nem halljuk! Minket is érdekel! Mohay Sándor: Tessék csak figyelni! Elég hangosan beszél! (Halljuk! Halljuk!) Neumann Ármin: Ott ugyanis a joghallgatók száma körülbelül 3600, az évi vizsgák száma körülbelül 5000-re rúg, tehát a szünidők tekintetbe vételével mindennapra átlag majdnem 30 vizsga esik. Lehet-e, kérdem, ily körülmények között, nyugodt tanításról, helyes kiképzésről, a hallgatók áttekintéséről, figyelemmel kisérésről, kollokváltatásáról szó? Ott lehetnek ugyan a tanárok a tudománynak mindmegannyi czelebritásai, de tudásukat nem érvényesíthetik és a reájuk bizott feladatokat legjobb akaratuk mellett sem érvényesíthetik. Ott az oktatás eredménye meg van bénítva, a tanárok tudományos működése meg van csorbítva. Nessi Pál :

r Azok csak a vizsgadijat akarják ! Neumann Ármin: Nincs jobban ez akkor, a mikor az ily kiképzésben részesült jogász az ügyvédi pályára készül; itt is rövid idő alatt kevés tudással, kevés munkával juthat be a mai rendszer mellett az ügyvédi kamarába. Ezeken a bajokon t. ház. gyökeresen kell segíteni, még pedig segíteni kell az egész vonalon, lent is, fent is, tervszerűen és konczentrikusan. Meg kell változtatni a jogi tan- és vizsgarendszert, az egyetem túlzsúfoltsága ellen levezető csatornákat kell teremteni, gyökeresen meg kell változtatni az ügyvédi rendtartást, első sorban azon irányban, hogy az ügyvédi kamarák autonómiája szélesebb alapra legyen fektetve és ügyelni kell arra is, hogy az ügyvédek tisztességes anyagi exisztencziája törvényes intézkedésekkel meg ne akadályoztassák. (Élénk helyeslés.) Az utolsó országos ügyvédgyülésen, t. ház, sok szó folyt a numerus klauzusról és a bifurkáczióról; én ezekre a kérdésekre mint részletkérdésekre ez alkalommal kiterjeszkedni nem kívánok. Nessi Pál:_ Pedig nem volna rossz ! Neumann Ármin: Csak azon rövid megjegyzésre szorítkozom, hogy bár a numerus klauzusnak ellensége vagyok, és azért lelkesedni nem tudok,