Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-98

98. országos ülés 1902 április 23-án, szerdán. lti Tényre jutni. Nálunk az igazságszolgáltatásnak ezen két legfontosabb tényezője két külön kasztot képez. Kettőjük között egy nagy válaszfal emelkedik. Más a minősítése az egyiknek és más a másiknak. A biró elzárkózik az élettől, aktáinak csigaházába vonul vissza és igy a szó szoros értelmében beamtérré válik. Ily körülmények között nagyon természetes, bogy a biró és az ügyvéd nem értik meg egymást és hogy köztük bizonyos idegenkedés, bogy ne mondjam, ellenségeskedés fejlődik. Angolországban »my brothernek« szólítja a biró az ügyvédet, és Francziaországban fedett fővel plédiroz az ügyvéd a bíróság előtt. Midőn a párisi törvényszék elnöke egyszer Berrier-vel szemben meggyanúsító szavakat használt, az egész barró strajk-olt és vonakodott a tárgyaláson részt venni mindaddig, mig a kartársnak nyílt ülésben teljes elégtétel nem nyújtatott. Nálunk az igazságszolgáltatás fontos alkatrészét az ülési rendőri szabályok képezik. Nálunk a magasabb bírói állásokba csak az előléptetés hágcsóján át lehet bejutni, az ügyvédség előtt csak kivételesen nyílnak meg a bírói állások kapui, ellenben Francziaországban és Angolországban az a folytonos thiktuáczió, mely a bíróság és az ügyvédség között létezik, adja meg a jogszolgáltatásnak azt az egészséges vérkeringést, mely nélkül organizmusa megmerevedik és el csontosul. Mentesíteni kell továbbá a birót minden olyan munkától, a mely nem tisztán birői teendő. Le kell venni vállairól minden olyan ténykedést, a mely nincs a bíráskodással közvetlen kapcsolatban ; az ő hivatása a bíráskodás, és az ügyek mélyébe csak akkor fog behatolhatni, ha egész idejét az igazság kiderítésének szentelheti. Elő példa erre Angolország, hol a biró tekintélye és jó hírneve nem kis részben abban gyökerezik, hogy kizárólag tiszta birói funkeziókat végez. Azon óriási munkateherről, a mely ma a járásbíróságokra nehezedik és a mely jövőben még inkább nehezedni fog, csak akkor bírhatunk tiszta fogalommal, ha tekintetbe veszszük, hogy pld. 1900-ban a járásbíróságoknál 1,019.885 sommás per várt befejezésre, és hogy ugyanazon évben ugyanott 2,529.036 telekkönyvi per és telekkönyvi ügy, nemkülönben 247.777 rendes öröklési ügy és 193.407 fizetési meghagyás volt elintézendő. Ehhez járul 286.041 vétségbeli és kihágási ügy, továbbá az anyakönyvi ügyek, a végrehajtások és megkeresések. Ezentúl az örökösödési ügyek értékhatárának felemelése folytán, valamint a váltóügyek majdnem 80°/

0-ának áthárításával még nagyobb munkateher fog a járásbíróságokra nehezedni. Ámde kérdem, lehet-e várni, hogy a fiatalabb generáczióból kikerült és a mai jogoktatási rendszer mellett nevelt körülbelül 1400 járásbiró és albiró létszámszaporitás, jobb kiképzés és az adminisztratív teendőktől való tehermentesítés nélkül az ügyek ezen óriási halmazát pontosan, gyorsan és minden tekintetben helyesen fogják elintézni? Noblesse obiige! Ha azt akarjuk, hogy peres eljárásunk a modern követelményeknek megfeleljen, akkor meg kell teremtenünk az ahhoz való eszközöket és előfeltételeket is, mert máskülönben csöbörből vederbe jutunk. Ozélzatosan beszéltem itt első sorban járásbíróságunkról, mert peres eljárásunk köz- és sarkpontját ezentúl is, mint eddig, a járásbíróságok fogják képezni. Nemcsak azért, mert, mint a mondottakból kitűnik, a peres ügyek 80°/

0-át ők látják el, hanem azért is, mert az a demokratikus és nivelláló irány, mely a peres eljárásban is érvényesülést keres, előbb-utóbb oda fog vezetni, hogy, egyes kivételektől eltekintve, minden peres ügy egyes birák által intéztessék el. Elébb-utóbb szakítani fogunk azon felfogással, hogy az értékhatár képezze az egyes és társbiróságok között az elválasztó vonalat. Elébb-utóbb arra kell ébrednünk, hogy az ügyek bonyodalmas voltának kritériumát nem a nagyobb pénzérték adja meg és hogy a kis emberre nézve aránytalanul nagyobb vagyoni jelentőséggel bír az 1000 koronás ügy, mint a vagyonos emberre nézve a sokkal nagyobb pénzértékkel biró, hogy az egyik tehát legalább oly nagy perbeli garancziát igényel, mint a másik. Szükséges tehát, hogy a járásbíróságoknál a legjelesebb birói erőket alkalmazzuk, ez pedig feltételezi, hogy azt a rendszert, melynek már az 1891:

XIII. t.-cz. kifejezést ad, minél nagyobb és minél szélesebb alapra fektessük és minél következetesebben keresztülvigyük. Anyagi és erkölcsi eszközökkel kell megadni a járásbíróságoknál levő bíráknak az alkalmat és módot arra, hogy ezen minőségben és alkalmazásban keressék és találhassák vágyaiknak és ambiczióiknak teljes kielégítését, t. i. az előléptetést és a magasabb fizetést. Ezzel el fogjuk érhetni azt is, hogy az ügyvédi barró és a birói magisztrátus között folytonos fluktuáczió fog létesülni. Csak ekkor fog bekövetkezni az, a mi az uj eljárás helyes funkezionálásának egyik nagy előnyét képezné, hogy t. i. az ügyvédi kar érdemes és jeles tagjai is a birói páljára lépnek, a mi a mai rendszer mellett csak igen ritka esetben történik. (Ugy van!) Egy másik előfeltétele az uj reformnak, hogy az ügyvédi kar is legyen áthatva a nagy reform fontosságától és egész odaadással szolgálja azon nemes czélt, melyet a szóbeliségre fektetett eljárás megvalósítani akar. Az uj eljárás az ügyvédségre kétségtelenül nemcsak nagy nevelési, hanem egyúttal kiválasztási hatással is fog bírni. Mert hiszen az uj eljárás szóbelisége és azzal egybekötött nyilvánosság és közvetlenség mellett az ügyvédi karnak csak tehetségesebb tagjai fognak prosperálni. De én ugy vagyok meggyőződve, hogy a magyar ügyvédi karban annyi szellemi kincs van lerakva, hogy itt is feladatuk magaslatán fog3*