Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-105
105. országos ülés 1902 május 1-én, csütörtökön. 227 Fájdalom, ez az ébredés olyan mértékben, hogy közel álljon ezen vágyunk teljesülése, most közvetetlenül nem remélhető. De ba ez nem is áll előttünk közvetetlenül, ugy előttünk áll az a helyzet, melyet nem téveszthet szem elől az igen t. honvédelmi miniszter ur. Változtatni fognak azon, t. túloldal, az események odaát. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És én megint Deák Ferenczre hivatkozom, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon. Mozgás jobbfelöl.) Kubik Béla: Hallgassuk meg, mit mondott Deák Ferencz! Bakonyi Samu : ... az önök orákulumára,.. Madarász József: Az sem kell azoknak! Bakonyi Samu: ... a ki azt mondja: »bogy jöhet idő, a midőn lesz szükség különálló magyar hadseregre.(Ugy van! a szélsobaloläalon.) Hogy mikor következik be az az időpont, azt ő meghatározni nem tudja, de be fog következni akkor, ba a kiegyezés szétbomlott«. (Ugy van! a szélsobaloläalon.) T. képviselőház! Olyan biztosak önök odaát az iránt, hogy ez a kiegyezés szilárdan áll, és hogy annak szétbomlása nem fenyegeti önöket? Minket nem fenyeget, mert hiszen ez egyik reményünk; óhajtásunk egyik tárgya. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) De, t. ház, az önök egyik legillusztrisabb publiczistájára, Beksics Gusztáv t. képviselőtársamra hivatkozom még, . . . Kubik Béla: Ilyenkor vele sem értenek egyet! Bakonyi Samu: ... a ki azt mondja a dualizmusról irt jeles munkájában, »hogy a lényeges különbség a hadügy közössége és más, szerinte sem a pragmatika szankczi óból f olyólag közös ügyek között az, hogy a mig a hadsereg közös, addig a monarchia két államának a védszervezet iránt meg kell egyeznie, (Mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) mert különben felbomlanak magának a hadseregnek közössége«. A»kell« szót Beksics Gusztáv t. képviselőtársam aláhúzza, (Ugy van! a szélsobaloläalon) annak jeléül, hogy ő mintegy meghagyja, hogy ennek a kiegyezésnek be kell következnie. Én egész tisztelettel azt kérdezem tőle, hogy most is olyan nyomatékkal tudná-e ezt a kategorikus imperativust odaállítani, hogy ennek a megegyezésnek meg kell történnie, a melynek elmaradásához, az én meggyőződésem szerint is, igen helyesen azt a szankcziót fűzi Beksics Gusztáv igen t. képviselő ur, hogy »máskülönben felbomlanak magának a hadseregnek közössége«. Madarász József: Adná Isten mielőbb! Bakonyi Samu: Tehát, t. ház, ime nem olyan változhatatlan örök törvény a védszervezetnek, a hadseregnek közössége, mint a hogy ezt az igen t. miniszter ur lelkében — elhiszem, bogy egész jóhiszemüleg, — azonban a nemzet nagy kárára kívánná. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) T. képviselőház ! Beszédemnek végéhez érek. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon.) Megtanultuk mi ezeken a példákon, t. ház,... (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon.) Kubik Béla: Ugy látszik, megindult a kereskedelemügyi miniszter választása odaát! Bakonyi Samu: . . . megtanultuk már Martinuzzi azon tételének igazságát, hogy »qui socium habét, dominum habet«. Ez ugyan latinul van, azonban az a hortobágyi magyar nép, a Hortobágy tájékán lakó — azt hiszem, az igen t. honvédelmi miniszter ur maga sem fogja kétségbe vonni — legmagyarabb része ennek a nemzetnek, a legmagyarabb nép a társas viszonyt nem szereti, mert nem szeret, mert nem tür meg maga felett urat; annak a népnek érzése szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Én ezt a szabad érzést hoztam ide a magyar nemzet törvényhozásába, (Elénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélsobaloläalon.) ós ugy tudom, ugy érzem, hogy ez nemcsak annak a népnek érzése ott lenn a Hortobágy tájékán, hanem ez az egész magyar nemzetnek érzése. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloläalon.) Épen azért nagyon helytelenül mondta azt a honvédelmi miniszter ur tegnapi beszédében, (Mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) hogy mindazok, a miket én igénytelen felszólalásomban összefoglaltam, csak egy pártnak, a mi pártunknak, aspiráczióját képezi. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon. Az egész magyar nemzetét!) Azok a mi meggyőződésünk, a mi tapasztalatunk, a mi érzésünk, a mi tudomásunk szerint az egész magyar nemzetnek kiirthatatlan asjjfráczióját kéjiezik, t. honvédelmi miniszter ur. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Endrey Gyula: Még a mamelukok is azért epekednek! (Derültség.) Bakonyi Samu: Azt kérdi a t. honvédelmi miniszter ur Tóth János igen t. barátomtól, hogy miért kívánunk mi tőle prpgrammot; hiszen az teljesen felesleges dolog. Én a magam részéről elismerem, hogy az felesleges, mert hiszen azt a programmot mi nagyon jól ismerjük. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Az a programm nem mai keletű; az a programúi, t. honvédelmi miniszter ur, 400 éve él, azon szellem szerint, a melyet a kormányzatban épen a t. honvédelmi miniszter ur képvisel a leghatásosabban. Ezzel szemben mi sem adunk programmot és képtelen és helytelen az a szemrehányás, a melyet a miatt tesz nekünk a tisztelt honvédelmi miniszter ur, hogy mi mindig ugyanazon dolgokkal hozakodunk elő, mert hiszen az az állapot, a mely miatt mi panaszkodunk, egyidős azzal a programmal, 400 esztendős. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) 400 esztendős, mint ennek a pártnak programmja, mely históriai pártja a magyar nemzetnek, a mely nem szűnik meg addig küzdeni, mig el nem sepri ezt a szellemet. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsobaloläalon.) Azt is szemünkre hányta a t. honvédelmi miniszter ur, hogy mi magunknak arrogáljuk a hazafiságot, kétségbe vonjuk más képviselőtársunk és a nemzetnek máskép gondolkozó rétegeinek hazafiságát. Nem, t. miniszter ur, én elismerem, 29*
