Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-105

228 105. országos ülés 1902 hogy minden jó magyar ember hazafiasán gondolkozik, mert tudom azt — azért ismerem el, hogy mindezek az eszmék, mindezek az érzések ott szunnyadoznak az önök szive mélyében is és az ott szunnyadozó érzelmek csak a kellő időre várnak, hogy kitörjenek az önök lelkéből is és ha eljön az az idő, és »megkondul az óra-harang*, a melynek megkondulását megjósolta az, a kit mi prófétánknak vallunk, akkor meg vagyok győződve, hogy önök igenis velünk együtt lesznek és akkor nem lesz szükség arra a vitára, hogy ki közülünk a hazafiasabb. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) De hogy ez az idő bekövetkezzék, arra egy nagy dolognak a felismerése szükséges, annak a felismerése, hogy ennek a magyar nemzetnek ugy, a mint azt törvényei rendelik és neki azt törvényei biztosítják, szabadnak kell maradnia teljesen, (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) tekintet nélkül a monarchiára, tekintet nélkül minden idegen érdekekre és fel kell ismernie azt a hivatását, a mely hivatás a nemzeteknek a sorában nem tekinthető másnak, mint a szabadság hivatásának. A nép érzelmeinek ez a konczertje, melyben való előljárást és vezetést teszi nekünk kötelességünkké a mi hitünk. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon) Nem a magam rebegő szavaival akarom felszólalásomat végezni, hanem Kossuth Lajos szájába adom a mi felfogásunknak, érvelésünknek a foglalatját. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja (olvassa): »A mely nemzetnek nincsen hivatása, az elpusztul menthetetlenül. De jaj azon nemzetnek is, melyre nagy hivatást ruházott a gondviselés, de a mely vagy felfogni nem képes ezen hivatást, vagy annak megfelelni az erkölcsi erőt nélkülözi. A magyar nemzet emelkedjék fel hivatásának magasztos öntudatára — és ennek bizonyitékául állítja fel Kossuth Lajos azt a kívánságot, hogy — vesse ki lelkéből azokat, a kik örökké csak Ausztria megmentésével foglalkozva, a magyar nemzet romlását és elpusztulását siettetik.« (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Én ezt tapasztalom és ép ezért a honvédelmi minisztérium költségvetését el nem fogadom. (Hosszantartó, élénk Jielyeslés, éljenzés és taps a szélsöbalóldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az én felszólalásom nagyon rövid lesz, de tartozom a honvédelmi miniszter urnak felelettel és ez legyen befejezése a honvédelmi vitának. Mint valamikor és ma is még szokták a költők, hogy a midőn nagy munkához fognak, segítségül hívják a költészetnek istenasszonyát: ép ugy érzem, t. képviselőház, hogy ma, midőn a honvédelmi miniszter urnak elmondott beszédére felelnem kell, segítségül kell hívnom a szelídség angyalát, hogy hintse rám a türelemnek harmatcseppjeit; bogy az a lobogó láng, a mely minden büszke magyar embernek haragját, megmájas 1-én, csütörtökön. szégyenitését, vérét az arczába kergette, hogy az a lobogó láng túl ne lobogja higgadtságomat, és el ne felejtsem, hogy mivel tartozom a törvényhozás méltóságának! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A miket a honvédelmi miniszter ur tegnap itt a magyar képviselőházban magyarázott, a hogyan ő a véderőről beszélt, azok olyan fogalmak és eszmék, hogy a midőn róluk beszélni akarunk, ki kell szivünkből dobnunk a hazának a gondolatát, az alkotmánynak eszményét, a szabadság-szeretetnek gondolatát! (Élénk tetszés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És bele kell élnünk magunkat abba az operetti hangulatba, — mert ez valóságban operetti hangulat volt, — a melylyel a t. honvédelmi miniszter ur a két egymástól különálló hadseregről beszélt. Valóban operetti hangulat volt tegnap itt a képviselőházban, Ha idegen emberidé tévedt volna a karzatra, és hallotta volna azt, a mi történik, látta volna a többséget, miként éljenzett, nevetett és tapsolt akkor, midőn a honvédelmi miniszter ur legyalázta és lábbal tiporta a magyar hazafiasság, a szabadság, az önálló magyar sereg gondolatát, szánakozva nézte volna ezt a lesülyedt parlamentet! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon-) Igaz, t. ház, hogy operetti helyzet, operetti hangulat uralkodott akkor itt, és fájdalom, hogy komoly alak csak egy van itt: a nemzet, a ki hátul áll véres és verejtékes arczczal; a nemzet, a kinek az arczán barázdákat vájnak a keserű szenvedés véres könyei. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hivatkozott a honvédelmi miniszter ur ara, hogy mit mond a törvény? Hát egy kissé nézzünk utána, hogy igaza van-e a t. honvédelmi miniszter urnak. Hivatkozott a pragmatika szankezióra. Mi van abban? Abban az van, t. ház, és t. honvédelmi miniszter ur, hogy Magyarország kölcsönös védelemre szövetkezik Ausztriával, akkor még nem is az alkotmányos Ausztriával, hanem csak Ausztriának császárjával. Hát, t. honvédelmi miniszter ur, miben áll ez a kölcsönös védelem? Elemezzük ennek az eszmének a fogalmát. Nem-e szövetség, szövetség ez arra, hogy egymást megtámadtatás ellen védelmezni fogjuk ? (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nincs más gondolat ebben a kölcsönös védelemben ! Következik-e abból mit önök csináltak, t. többség, hogy a kölcsönös védelmet állandóvá teszik?] De nemcsak hogy állandóvá teszik, hanem kényszeritik, hogy a magyar vér állandóan ott legyen Ausztriában; kény szeri tik arra, hogy a magyar katona átmenjen oda és védelmezze Ausztriának még a békében is az érdekeit és területét. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarom fárasztani a t. házat adatokkal, hiszen köztudomásúak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Ott van a katonai sematizmus. Tessék azt elővenni és utánanézni, hogy minő helyzet van ma a haderő szempontjából Ausztria