Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-105

105. országos ülés 1902 május 1-én, csütörtökön. 225 kormányt arra, hogy a katonai-büntetőtörvénykönyvre és a katonai büntető perrendtartásra vonatkozólag terjeszsze elő a törvényjavaslatot. Az igen t. miniszter ur tegnap igen rossz néven vette azt, hogy Nessi Pál, t. barátom, figyelmeztette arra, hogy nem tudott megfelelni Ígéretének, az április 30-ra tett terminusra nézve. Megnyugtatott bennünket azzal, hogy ha nem április végéig, hát május végéig fogja előterjeszteni. Hát én az igen t. honvédelmi miniszter ur lovagiasságában és szava szentségében feltétlenül megbizom, de nem rajta áll; megigérték azt már nekünk valamennyi országgyűlésen, valamennyi költségvetés tárgyalásakor, nincsen naplókötetünk, a melyben ez a kívánság, ez az igéret kifejezésre nem jutott volna. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem is igértetett az, hanem azt mondtuk, hogy dolgozunk rajta! Bakonyi Samu: Hát az igen t. honvédelmi miniszter ur Ígéretének konkrét alapja és tartalma az, hogy óvatos legyek, minden bizalmam daczára az ő adott szavában, hogy május végéig az igazságügyminiszter kezébe fog jutni ez a törvényjavaslat. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Remélem és hiszem is! Bakonyi Samu : Igen ám, de mit érünk ezzel, ha az igazságügyminiszter ur kezébe jut, a mikor hozzátette a miniszter ur, hogy azután meg fog-e felelni az igazságügyminiszter ur követelményeinek, az már más kérdés. Hogy nem igen szokott megfelelni az a munka, a mit Bécsben készitenek, a mi velünk érző és jogászként gondolkozó igazságügyminiszterek kívánalmainak, arra nézve nem hozok fel más példát, mint Szilágyi Dezső nyilatkozatát, a kinek a kezében volt a katonai kormányzatnak egy kidolgozott javaslata, a melyet azonban ő indignáczióval dobott vissza, mert annak tartalma és intézkedései a legkevésbbé sem feleltek meg, nemcsak a nemzet igényeinek, de a modern jogszolgáltatás legegyszerűbb követelményeinek sem. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem volt a kezében soha! Bakonyi Samu: Hát akkor a tárgyalás során tapasztalta ezt, mert a beszédében van erre hivatkozás. De nem erre akarok reámutatni, hanem arra, a mit letagadni nem lehet, hogy a mi igazságügyi felségjogunk gyakorlása nem a mi alkotmányosan megnyilatkozó akaratunktól függ, hanem, azt akarom kiemelni, t. képviselőház, hogy a magyar állam saját polgárai felett a juriszdikcziót nem gyakorolhatja önállóan, hanem hogy abba ingerencziát biztosit — ez a helyzet — egy idegen állam miniszterének. Ez az az állapot, a mely ennek a leigázó, lenyűgöző szellemnek egyik megnyilatkozása, a mely szellemmel mi még szembe fogunk szállani akkor is, hogyha az igen t. miniszter ur makacsságKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VI KÖTET. nak fogja is bélyegezni a mi eljárásunkat. Makacsok fogunk maradni, t. ház, ezzel a szellemmel szemben és ki fogunk tartani mindaddig, a míg czélt nem érünk (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a szellem, t. képviselőház, az, a mely, ha erős is a kifejezésem, de azt hiszem, hogy méltó felháborodásomban én sem fejezhetem ki másként érzelmeimet, ez az a szellem, a melynek működése meggyalázza a mi nemzeti önérzetünket, (Igaz! Ugy .van! a szélsöbaloldalon.) Megmondom, miként értem ezt, t. miniszter ur. Meggyalázza ez a szellem a mi nemzeti önérzetünket akkor, a mikor azoknak ad kenyeret, a kik ama válságos és dicső időkben a magyar anyák kebléről letépték gyermekeiket, a kik védtelen aggokat és nőket irtottak, öltek és gyilkoltak rakásra. Ha kíváncsi erre a t. miniszter ur, hát mondják meg neki erdélyi t. képviselőtársaim, hogy Axentye Szevér a magyar állam pénztárából, a magyar munkásnép véres verejtékü keresetéből húzza a nyugdiját (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és ezzel szemben, csak nagy küzdelmek után tudtunk odáig elérni, hogy az 1848—49-iki magyar honvédsereg tagjainak, a melynek nevét vette át az ilyen szellemben megalkotott és az ilyen szellemben vezetett honvédség, csak nagy küzdelmek után tudtunk elérni oda, hogy ezeknek koldus alamizsnát adhasson a nemzet. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a szellem az, t. képviselőház, a mely nem engedi érvényesülni nemzeti nyelvünket, (Igaz! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) a mely megczáfolja az igen t. miniszter urnak, gondolom, a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával mondott hivalkodó kijelentését, hogy t. i. ennek a kormánynak az a törekvése, hogy e nemzeti élet igazgatásának minden ágában a legerőteljesebben domborodjék ki a magyar nemzeti jelleg. Nagyon zokon vette akkor az igen t. miniszterelnök ur azt a közbeszólást, a mely ezekről a padokról hangzott feléje ós a mely azt a kérdést tartalmazta, hogy »a hadseregben is?« Azt mondotta erre a közbeszólásra a t. miniszterelnök ur, hogy az más kérdés, arról majd a maga idején, a maga helyén beszélünk. Itt az ideje, itt a helye is, gondolom. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És én kérem a t. honvédelmi miniszter urat, hogy ne kicsinyelje azokat a holmi régi törvényeket. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem is kicsinyeltem! Bakonyi Samu: Bocsánatot kérek, olyan gesztussal kisérte ezt a nyilatkozatát és az általa használt szó, hogy »holmi,« a magyar nyelvben, a Hortobágyon, t. miniszter ur, a kicsinylést jelenti. B.Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem kicsinylés volt, méltóztassék olvasni! Bakonyi Samu: Olyan volt a kifejezés, olyan volt a gesztus, hogy abból mást, mint kicsinylést 29