Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-105

224 105. országos ülés 1902 május 1-én, csütörtökön. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem minden honvédtiszt akadémikus! Bakonyi Samu: Ha a honvédelmi miniszter ur ezt kétségbe vonná, én ritkaságaim múzeumából szolgálhatok még példával. Ezek a szemlélő elöljárók jól díjazott utazásaikat igen gyakran használják fel arra, hogy tapasztalás szerint rossz kedvüket kiöntsék a nekik alárendelt tisztekre. Bizony, t. honvédelmi miniszter ur, hogy ha föl méltóztatik idézni azt a hortobágyi szellemet — nem akarok senkit sem sérteni — sokkal eklatánsabb példákat találhat erre ezen magasrangu honvédtisztek eljárásában, kifejezéseikben, mint talán talált volna ott a Hortobágyon, annál a teljesen tisztességtudó pásztornépnél. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Leszidják azt a tisztet. Már most micsoda példára inti ez az alantas tiszteket? A t. miniszter ur megmondta, hogy mi kell a magyarnak. Fegyelem kell a magyarnak. Én elismerem, hogy a magyar nép temperamentuma élénkebb, semhogy azokhoz a léleknélküli formákhoz minden tekintetben és olyan mértékben hozzá tudna törődni, a mint azt tőle Bécsben megkívánják béke idején; de háború idején ettől nagyon szívesen eltekintenek, mert ott nem az a fő, hogy mikép áll valaki haptákban, s hogy milyen szórendet használ, hanem hogy mikép lő és mit talál. (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a fegyelem, a melynek hiányát olyan nagyon felpanaszolja az igen t. miniszter ur, idézi elő azt, hogy a hadseregnek ós a véderőnek kebelében még mindig nem tud uralomra jutni az az emberszerető, humánus szellem, a melynek uralomra jutását a nemzet érdekében ez a párt joggal követelheti. (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az oka annak, t. miniszter ur, hogy a tisztikar egyik-másik tagja részéről, és természetesen ennek példája nyomán az altisztek részéről is, a legénységgel szemben igen gyakran olyan brutalitásokra találunk példát, a melyek felháborítják az emberszerető szivet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon) Ez az oka, igen t. honvédelmi miniszter ur, annak, hogy — a mint, fájdalom, mind nagyobb és nagyobb számban a honvédség tisztikara részéről is tapasztalnunk kell — az a G-emeingeist, a melyet a Dienst-Reglement parancsol meg a tisztikarnak, odáig fajult, hogy az oldalán levő karddal visszaél a czivilbagázszsal szemben. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez, t. miniszter ur, tagadhatatlan. Napnap után gyakran látjuk ezeket az eseteket. Ezek a tapasztalatok arra fogják indítani ezt a pártot, hogy a maga idején nyíltan adjon annak a törekvésének kifejezést, miképen töröltessék el béke idején és szolgálaton kivül az oldalfegyvernek használata . .. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: Erancziaországban nem hordanak. Bakonyi Samu: , . . mert a mi meggyőződésünk szerint sem a katonai jelleghez, sem pedig a katonai erényeknek kifejtéséhez egyáltalában nem szükséges az, hogy az a kard, a mely a haza védelmére van hivatva, a békés állampolgárok vérével szennyez tessék be. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ez az a szellem, a melyről ime a példák egész sorából látjuk azt, hogy ott a polgárság érdekeivel vajmi keveset törődnek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Semmit! Bakonyi Samu: Á tisztikart minduntalan olyan intézkedésekkel zaklatják felülről, a melyek mindenre alkalmasabbak, mint arra, hogy a nemzet testével, a polgársággal, azt összeforraszszák. A társadalmi érintkezésben is különválasztják ezekkel az intézkedésekkel a tisztikart, zárt kaszttá alakítják azt lassankint át, külön étkezőbe parancsolják őket, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ha már nincsen külön tiszti menázsi az illető garnizonban, legalább is azt kívánják tőlük, hogy a vendéglőben külön asztalnál foglaljanak helyet, a hol nagy ritkán tapasztaljuk azt, és igazán a civilis udvarias szellem maradványaként üdvözölhetjük még, ha a polgári elem is helyet talál ott. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindenütt talál, csak ne veszekedjék a polgári elem. Bakonyi Samu: A polgári elem veszekedik, t. miniszter ur ? Már bocsánatot kérek, ezt nem lehet kedélyes mosolylyal elintézni, mert sok anyának és nővérnek könye szünteti meg azt a kedélyes mosolyt. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem hiába figyelmeztetjük a tisztikart, hogy ne menjen korcsmába! Bakonyi Samu: De, t. képviselőház, kénytelen is az a katonatiszt a maga kardját használni, mert ha a részeg czivilbagázs részéről, — természetesen a korcsmában, a mint méltóztatik mondani, mindenféle ember megfordul — öntudatlan állapotból eredő inzultusban részesül, és kardját nem használja, infám kasszálják, tehát az önfentartási ösztön parancsolja neki, hogy gyilkoljon béke idején. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az állapot, t. képviselőház, tűrhetetlen ; mi azt tűrni nem fogjuk, és alkalomadtán minden rendelkezésünkre álló eszközzel annak megszüntetésére, annak kiküszöbölésére fogunk törekedni. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez az a lenyűgöző szellem, a melynek parancsa miatt még ott sem érvényesülhet a magyar állami önállóságnak legeminensebb követelménye, a hol katonai szempontoknak azt gätolniok nem volna szabad: értem az igazságszolgáltatásban, a mire már az igazságügyi költségvetés során tartott igénytelen beszédemben rá kellett mutatnom. Az 1868 :XL. t.-cz. 54. §-a, tehát ezelőtt 34 esztendővel megalkotott törvény, utasítja a