Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
16 98. országos ülés 1902 De a vita keretében nem kisebb ember, mint Deák Ferencz, hangoztatta azt, t. képviselőház, hogy a reformnak gyökeresebbnek és általánosabbnak kell lenni. Az igazságügyminiszter a vitában elhangzott érvek hatása alatt előbb a tárgyalásnak másnapra halasztását kérte, azután visszavonta a törvényjavaslatot, és akkor az le is került a napirendről. Azóta megjelent az a különböző válaszfeliratokban, költségvetési vitákban, és legutóbb valahára a trónbeszédben is, ugy, hogy a trónbeszéd nyilatkozata talán bizonyos mértékben megnyugvást kelthet bennünk az iránt, hogy ez végül a megvalósulásnak valami közelebbi stádiumába fog jutni. (Egy hang a szélsöbaloldalon: De sok trónbeszédben fog még az megjelenni!) Azonban már most jelzem, t. képviselőház, hogy ezen reformjavaslattal szemben, ha az ezen cziklusban csakugyan idekerül, fentartjuk magunknak az akczió teljes szabadságát és azt első sorban abból a szempontból fogjuk bírálat alá venni, hogy mennyiben valósítja majd meg ezen törvényjavaslatnak a rendszere az állam igazságügyi felségjogát és a magyar államnak ezen felségjogban megnyilatkozó önállóságát. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert íme, t. ház, ez is egyik ága a mi jogéletünknek, a mely kézzelfoghatóan mutatja azt, hogy nem érvényesülhet a magyar állam szuverenitása az igazságügyi felségjog gyakorlásában sem. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Valahányszor mentegették magukat az igazságügyminiszterek ezen reformnak késése miatt, mindig azt kellett nekik felhozni, hogy az nem tőlük függ. Maga Szilágyi Dezső is azt mondotta, hogy e kérdésben ő csak jogtanácsosa a hadügyi kormánynak és a két honvédelmi minisztériumnak. Lengyel Zoltán : Vájjon mennyi fizetést húznak azok a jogtanácsosok? Bakonyi Samu: Azt hangoztatta az igen t. igazságügy miniszter ur is, hogy ennek át kell menni a közös hadügyminisztérium és a másik állam honvédelmi kormányának retortáján és csak azután kerülhet ő általa a törvényhozás elé. Egy másik intézmény, t. képviselőház, — a mi állami önállóságunkra sérelmes — igazságszolgáltatásunk rendszerében a konzuli bíráskodás. (Ugy van l Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azért tartom szükségesnek ezt felemlíteni és azért nem egészen messzeeső ez a mi feladatunktól, mert, mint méltóztatnak tudni, ezen törvény hatálya az életbeléptetéstől tiz esztendőre szól és mivel 1898. január 1-én lépett életbe, nagy valószínűséget kell látni a tekintetben, hogy ennek az országgyűlésnek kell majd ismét foglalkoznia e kérdéssel. Hatalmas, magas színvonalú vita folyt le e kérdésben 1891-ben. Én, természetesen, nem akarom annak az eredményeit itt felújítani, csak rámutatok arra, a mit mindenki tud, hogy ez az intézmény az igazságszolgáltatásban a külföldön, a Keleten tartózkodó magyar honpolgárokra nézve közös ügyet április 23-án, szerdán. létesített; rámutatok arra, hogy a közös kormány által kinevezett konzulok bíráskodnak az első fokon, bár megalkotásakor vegyesnek nyilvánított, lényegileg azonban közös intézmény, mint másodfokú bíróság gyakorolja az igazságszolgáltatást a Konstantinápolyban székelő konzuli főtörvényszék által; rámutatok arra, t. ház, hogy a létező törvény ezen konzuli főtörvényszék bíráinak és elnökének kinevezésére organikus befolyást biztosit a közös külügyminiszternek, sőt biztosítva van ez a másik állam igazságügyi miniszterének is, az elnök és még a magyar főbírónak kinevezésére sem lehet a magyar kormány kizárólagos befolyással; rámutatok arra, hogy ezen intézmény ügykezelési nyelve nem a magyar állam nyelve, hogy a magyar honpolgárokra vonatkozó törvénykezésből a magyar állam nyelve ki van zárva. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez, t. képviselőház, mind olyan sérelem, mely elodázhatatlanná teszi annak felismerését részünkről, hogy a midőn elénk kerül eme állapot megújítására vonatkozó előterjesztés, ezen szempontokból tekintsük e kérdést. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, kifejezésre jut magában anyagi büntetőtörvénykönyvünkben az a, meggyőződésem szerint és pártom felfogása szerint is, kárhozatos államjogi kapcsolat, melyben Ausztriával élünk, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) midőn a büntetőtörvény könyv 127. §-a büntetőjogi szánk ez iő alá vonja az Ausztriával fennálló államjogi kapocs elleni agitácziót, súlyos büntetés alá veti azokat, kik ezen államjogi kapcsolat ellen esetleg a hatályosabb cselekvés terére lépnek. Ez a szellem az, t. képviselőház, a mely befurakodott a 48-as alkotások eszme-egységébe, mikor kitört azokból még a bűnvádi perrendtartás terén is egy hatalmas, nagyértékü biztosítékot : a sajtószabadság általános elismerését, mikor megalkotta a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvénynek 16. szakaszát, a mely a sajtó utján elkövetett cselekmények egész sorozatát kivette az esküdtbíróság hatásköréből(Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az azóta lefolyt jogi élet pontról-pontra igazolta az ellenzéknek ezen rontó változással szemben elfoglalt álláspontját. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt a harezot most felújítani nem akarom, csak arra kívánok rámutatni, hogy ime ez az a szellem, t. képviselőház, a mely lehetetlenné teszi állami életünknek még azon ágában is, a melyet ugy jelöltem meg igénytelen beszédem elején, hogy ebben volna még állami életünk minden ágai közül leginkább lehetséges a magyar állam önállóságának kifejtése, ennek érvényesülését, mert lehetetlenné vált az a mellett a politikai rendszer mellett és azon a közjogi alapon, a, melyet a t. többség ós a t. kormány elfoglalt. Épen ezért, noha kijelenthetem azt, hogy mikép a múltban, ugy a jövőben is az én pártom ott lesz a tárgyilagos kritikában
