Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

ÍOh. országos ülés 1902 Krasznay Ferencz: Adják meg a terrénumot a magyarnak, majd megmatatja, mire képes! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne méltóztassék felháborodni! Tóth János: Ebből következik, a mit méltóztatik tőlem kérdezni, hogy »azt akarja a képviselő ur, hogy más szellemben legyen nevelve a honvédség, mint a közös hadsereg ?« Igen, én azt akarom, (Tetszés a szélsobaloldalon.) mert a magyar honvédséget szeretném nemzeti intézménynek látni, teljes egészében, szervezetében, igazgatásában, minden intézményében, nem pedig abban a szellemben nevelni és igazgatni, mint a hogy a közös hadsereg van, vagy abban a hagyományos szellemben, a mely azt tartja, — a miniszter ur hozta elő a szellemet, — hogy nem a hadsereg van az államért, hanem az állam a hadseregért, és hogy a hadsereg nem a nemzeté, hanem a birodalomé. (Tetszés a szélsobaloldalon.) T. képviselőház ! Azt mondja a miniszter ur velem szemben, hogy a hazafiságot csak magunknak arrogáljuk és hogy a kormánypárt eljárását bírálat alá veszem. Én soha sem mondtam, hogy a hazafiságot magamnak arrogálom. Tisztelek minden hazafiságot, akármilyen alakban nyilvánuljon is, ha igaz meggyőződésből fakad. A mi pedig azt illeti, hogy bírálat alá vettem a kormánypárt eljárását, hát ma is azt állitom a miniszter úrral szemben is, Münnich Aurél képviselő úrral szemben is, a kinek, nem értem, mi szüksége volt arra, hogy itt ezt a személyes dolgot belevigye a vitába. Igenis, jogosan tettem bírálat tárgyává a kormánypárt eljárását, nem azon szempontból, a melyet Münnich Aurél t. képviselő ur itt felhozott, hogy t. i. a kormánypártnak a nizusa az volt, hogy a honvédségnek mindent megszavazzon; ebből a szempontból is vettem bírálat alá, hogy igenis mindent megszavaztak önök, de abból a szempontból is különösen, hogy évtizedek óta a magyar parlamentben a katonai kérdéseket nem vitatta meg a kormánypárt sohasem, hanem minden érvekkel való harcz nélkül mindent elfogadott és mindent megszavazott. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ebből a szempontból tettem én a kormánypárt eljárását vita tárgyává. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Az meg, kérem, nem komoly érv, hogy ugy mondjam . . . Elnök". A t. képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy, bár igen szépen, igen érdekesen és j>arlamenti modorban beszél, de túlmegy azokon a korlátokon, a melyeket a személyes kérdésben való felszólalás esetére a házszabályok megszabnak. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: A ház megengedheti!) Kérem, ha a ház engedelmét kéri erre nézve és a ház belenyugszik, nekem semmi kifogásom ez ellen, de ilyen előzetes engedély nélkül nekem kötelességem figyelmeztetni a t. képviselő urakat, hogy, ha a házszabályok korlátait e részben túl kívánják lépni, a ház engedélyét erre kikérjék. április 30-án, szerdán. 213 Kívánja tehát a képviselő ur, hogy a ház engedelmét kikérjem? Tóth János: Ha megengedik, igen. (Felkiáltások : Megengedjük!) Elnök: Azt hiszem, a ház belenyugszik, hogy a képviselő ur túlmehessen a házszabályok által különben megszabott korlátokon. Tóth János: Azt méltóztatik mondani, hogy a delegácziót bírálat tárgyává tettem és e részben a miniszter urnak velem szemben egyedüli érve az volt, hogy, kérem, tessék a kéjiviselő urnak a delegáczióba bejönni, ott megláthat mindent. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen! Akkor ellenőrizhet! Tóth János: Ezt a kérdést nem lehet igy felállítani; mindenesetre számolnia kellene a t. miniszter urnak a függetlenségi pártnak 35 éves múltjával és elfoglalt elvi álláspontjával; arra nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy tessék bejönni a delegáczióba. Méltóztatik tudni, hogy a delegácziót elvileg perhorreskáljuk, hogy nem tartjuk oly intézménynek, a mely megfelelne a magyar r alkotmányosság és önállóság fogalmának. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) És mert annak nem ismerjük el, mert a magyar nemzet alkotmányos jogainak egy igen nagy részét kiadta a kezéből és áttette egyes emberek kezébe, ebben a testületben nem akarunk részt venni. (Igaz! Ugy van!a szélsobaloldalon.) Én tehát beszéltem a delegáczióról, mint oly testületről, a hol a nemzeti jogok és nemzeti érdekek nem nyilatkoznak meg kellőleg, vagy ha megnyilatkoznak is, de a katonai túlköltekezések vagy túlkövetelósek terén a delegácziő 35 év óta egyetlenegyszer sem igyekezett megakadályozni ; ha én ezt vita tárgyává teszem és kifogásolom, mint ellenzéki ember az ország és a nemzet közgazdasága érdekében, (TJgy van! a szélsobaloldalon) erre nem lehet azt felelni, hogy kérem, tessék oda bejönni. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Méltóztatott velem szemben felhozni, miért állitom én, hogy a minisztérium németül levelez ; hiszen ez nem áll. De rögtön a másik szavával azt mondja a miniszter ur, hogy igenis vannak egyes hadtestek, a melyekre nézve ez áll és hogy a közös hadügyminiszterrel mindig németül leveleznek czélszerüségi szempontból, mert nincs pénz a fordítási költségekre. Nem akarom ismételni, a mit tegnap mondtam, vagy törvényekre hivatkozni, a mely törvények minden magyar közhatóságnak kötelességévé teszik a magyar hivatalos államnyelven való érintkezést. E tekintetben mint legnagyobb tanura, Széll Kálmán miniszterelnök úrra hivatkozom. Múlt esztendőben a honvédelmi költségvetés tárgyalása alkalmával azt kérdeztem, igaz-e, hogy a honvédelmi minisztériumban németül megy az ügykezelés és a levelezés egyes hadtestparancsnokságokkal és a hadügyminisztériummal? Azt mondotta erre a miniszterelnök ur: meglehet