Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-98
96. országos ülés 1902 akkor, t. képviselőház, kell, hogy eszünkbe jusson boldog emlékű Szilágyi Dezső volt miniszternek azon nyilatkozata, hogy ő a segédtelekkönyvvezetők helyzetét csak ideiglenesnek tekinti és körülbelül, — ha jól emlékszem — tíz esztendőt állapított meg oly időnek, a mely időn túl az összes fungáld segédtelekkönyvvezetők telekkönyvvezetőkké fognak előlépni. Ez a nyilatkozat 1893-ban történt az 1893 : IV- t.-cz. megalkotása alkalmával, és most, ezen tiz esztendő végének közeledtével, ott vágjunk, a hol voltunk ezen Ígéret megtétele alkalmával. T. képviselőház! A törvényhozási reformok között a magánjognak kodifikáczióját emiitette utolsó sorban a t. előadó ur. Én nagy örömmel üdvözlöm magam és pártom részéről is, hogy immár a komoly megvalósulás stádiumába lépett ez a reform, nemcsak a jogélet követelményeinek szempontjából, de nemzeti szempontból is, mert a jogegységnek megteremtése által a leghathatósabban vélem előmozdítani a nemzeti egységnek megteremtését és a magánjognak kodifikácziója véget fog vetni annak az állapotnak, a mely e tekintetben siralmasan áll fenn, hogy az ország egyes részeiben még ma is idegen jog, az osztrák magánjog érvényes. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De természetes dolog, hogy ezzel sem lehet most részletesen foglalkoznom; nagyon is időelőtti volna. Csak egy körülményre kívánok rámutatni, a mely a jogos kritikát meggyőződésem szerint kihívja és ez az, hogy a magánjogi törvény tervezete is fentartja, magában foglalja a hitbizományok intézményét, a melyeket pedig ellentétben állónak tekintek ugy a gazdasági, mint épen a nemzeti érdek követelményeivel. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Már most méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden érintsem azokat a szempontokat, a melyek pártállásomnál fogva teszik nekem lehetetlenné, hogy az igen t. ígazságügyminiszter ur költségvetését elfogadjam. (Halljuk! Halljuk!) Mikor 1868-ban Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter a nagyobb reformoknak sorozatát felemlítette, s a jogalkotások terére lépett, a 48-as szellemet említette mint olyant, a melylyel a megszakadt kapcsolatot az igazságügyi reformok terén is teljes mértékben helyre kell állítani. Ha ezt a kijelentést az azóta működött igazságügyi kormányoknak tevékenységével összevetem, azt tapasztalom, hogy egész nagy ágaiban jogéletünknek messze elmaradtunk a 48-as szellemtől, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) sőt azzal merőben kiengesztelhetetlen ellentétbe jutottunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van, hogy mindjárt a legfontosabb, a szerintem legégetőbb kérdésre mutassak ra, a katonai bíráskodás kérdése. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Erről beszéljen főhadnagy Szabó ur! Bakonyi Samu: Általánosan ismert dolgok április 23-án, szerdán. 15 ismertetésével nem hozakodom elő, csak arra mutatok rá, hogy a most érvényben levő katoI nai anyagi büntető-törvény, valamint az eljárás j maga messze elmúlt, abszolút időkből származik, a melyeknek főtörekvése volt a magyar nemzetnek teljes elnyomása. Nessi Pál: Azért szeretik annyira és dédelgetik ! Bakonyi Samu: Kijelentem, t. képviselőház, hogy én, és — a mint az igazságügyi viták lefolyásából ismerem — pártom e tekintetben azt a radikális álláspontot foglalja el és én'ma is ennek kívánok kifejezést adni, hogy az állampolgárok között a büntető igazságszolgáltatás és egyáltalában a jogszolgáltatás szempontjából külön kategóriákat felállítani kárkozatos, dolog. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És épen azért azt kívánom a in agam ^részéről, hogy mindazon ügyekben és mindazon deliktumokra vonatkozólag, a melyek nem kizárólag a katonai fegyelem és a katonai alárendeltséggel függnek össze, mindezekre nézve léptettessék életbe az állampolgároknak fegyver alatt szolgáló kategóriájára nézve is az általános kötelező büntetőtörvénykönyv és a bűnvádi perrendtartás. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nagyon jól tudom, t. képviselőház, hogy ez idő szerint ennek a hangoztatása betöltetlen kívánság fog maradni, ez azonban természetesen nem szüntetheti meg a mi pártunk részéről felszólalóknak azt a kötelességét, hogy sürgessék a reformnak jlyen értelmű, ilyen irányú megvalósítását. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert ezt kívánja a törvény előtti egyenlőségnek az az elve, a mely tulajdonképen törvénybe van iktatva, mely azonban íme épen a legterhesebb honpolgári kötelességet teljesítő polgárokra nézve nincsen életbeléptetve, sőt lehetetlenné van téve az abszolút időkből származó önkényuralom szelleme által áthatott intézményekkel. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Ezt különben Plósz tudja legjobban! (Derültség.) Bakonyi Samu: Különben, t. képviselőház, rámutatok arra, hogy a most érvényben lévő katonai perrendtartást és büntető-törvénykönyvet a közjogi alapon álló párt és az annak kebeléből kikerülő kormányok is minduntalan olyannak tekintették, mely tarthatatlan, és a melyet a modern jog elvei szerint kell reformálni. E tekintetben az ígéreteknek, a hiábavaló, megoldhatatlan, megvalósíthatatlan ígéreteknek egész hosszú sorozatával állunk szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sajnálom, hogy az igen t. miniszterelnök ur nincsen jelen. Kedves ifjúkori emléket elevenítenék fel előtte, a mikor eszébe juttatom, hogy 1868-ban ő volt a központi bizottságnak az előadója, a mikor Horváth Boldizsár igazságügyminiszter a katonai bíróságok hatásköréről szóló törvényjavaslatot a ház elé terjesztette. Ez a törvényjavaslat csak a hatáskörökre vonatkozott. Nem is volt kielégítő,