Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

202 ÍOh. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Minden katonának, a ki szolgál ebben a véd­eró'ben, első és fő kötelessége, hogy hazáját sze­resse és királyát magasan tartsa. A többi azután magától jön és a fegyelem nagyon sokat segit ott, a hol másutt talán más faktorok segítenek, ítoj)pant nehezek nálunk a viszonyok, azt az urak ép ugy tudják mint én, és nekünk köte­lességünk beletalálni ezekbe a tényleges viszo­nyokba. Ma s viszonyokon nem változtathatunk. (Felkiáltások a szélsobalóldálon: Dehogy nem!) Hogy önöknél nem hiányzik az óhaj és az aka­rat változtatni a viszonyokon, abban nem kétel­kedem, azt látjuk mindennap; de hát nem csak önöktől függ, (Egy hang jobbfelöl: Nincsenek elegen !) Kubik Béla: Nem változtathatunk ? De igenis lehet változtatnunk! Rákosi Viktor: Akarunk változtatni! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Méltóztassék akarni. Majd meglátjuk! Ha bol­dogulnak, jó! Azt mondja Tóth János t, képviselő ur, hogy csak az a védszervezet jó, helyes és a nem­zet érdekében álló, mely a nemzet érdekével egyezik és mely teljesen egybe van forrva a nem­zet történetével és hagyományaival. Ez mind igaz, hanem én nem tudom, azt akarja talán a képviselő ur, hogy miután a véderő megvan ugy, a mint van, mi a honvédséget ellenzéki vagy pláne forradalmi szellemben neveljük? (Ellen­mondás a szélsobalóldálon.) Kubik Béla: Csak magyarul! Magyar szel­lemben ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kubik képviselő ur legyen kegyes nekem meg­magyarázni, hogy hogyan és miben nyilvánul a honvédségnél a magyar nemzet iránti kevésbbé helyes érzék? Kubik Béla: Hát kérem, mindjárt mondok majd adatot! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Na­gyon örülök, ha látni fogom, hogy nekem nincs iga­zam ; akkor legalább lesz módomban ezen vál­toztatni. (Tetszés jobbfelül.) De meggyőződésem szerint nekem van igazam, nem a képviselő ur­nak. Első és fő feltétel, mivel dinasztikus állam­ban vagyunk, hogy dinasztikus irányban kell nevelni a sereget. (Zaj a szélsobalóldálon.) Nem­zet és dinasztia egyaránt. Pichler Győző: Azért küldték Sopronban a magyar tiszteket nyugdíjba, mikor a dinasztia egy tagja ott időzött! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A mi Tóth János képviselő ur azon megjegyzéseit illeti, hogy a kormánypárt ilyen és amolyan magatartást tanusit minden alkalommal, erre nézve azt hiszem, Münnich t. képviselőtársam megadta a választ. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy a kormánypárt, vagy mondjuk a szabadelvű párt csendesen dolgozik és keveset beszél, azt — ugy hiszem — nagyon természetesnek fogják találni. Az urak számra nézve kevesebben vannak, ennélfogva valamivel hangosabbak, az természe­tes. (Nagy derültség.) Egyet mégis csak kórnem kell, hogy, ne ugy mint Tóth János képviselő ur, csakis a t. pártnak arrogálják a hazafias érzületet. Azt hiszem, ez nem volna helyes. Mert mi jogon tagadnak meg tőlünk ugyanannyi ha­zafias érzést? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt csakis az ellenzéknek arrogálni nem volna helyes. Tóth János: Senki sem mondta! B, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha nem mondta, akkor tévedtem, akkor félreértés van, annál inkább örvendek. (Derültség.) A katonai perrendtartás létrejövetelét hozta fel a t. képviselő ur. (Halljuk! Halljuk! a szélso­balóldálon.) Nessi Pál képviselő ur kifogásolta és halálos bűnül rójja fel azt, hogy nern épen április 30-án küldetett meg a tervezet az igaz­ságügyi minisztereknek. Hogyha a törvényhozás ke­gyes volt, ismerve ezen óriási munkát, 40 esztendeig várni, az a 8 —10—14 nap nem határoz. (Fel­kiáltások a szélsobalóldálon: Meglesz?) Meglesz. (Elénk helyeslés a szélsobalóldálon.) Nessi Pál: Prolongálunk! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt merem állítani, hogy május hó folyamán az igazságügyminiszterek kezében lesz. (Helyeslés.) Pichler Győző: Ha a referens meghal, ak­kor is ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ak­kor mást nevezünk ki. (Derültség.) Meghalt re­ferens nem dolgozik, azt méltóztatik tudni. (De­rültség.) Hogy a dolog kissé sokáig tartott, azon senki nem fog csodálkozni, a ki az anyagot, a ki a dolgok természetét ismeri, a ki tekintetbe veszi, hogy a katonának minden viszonyát, bé­kében és háborúban kell hogy felölelje ez a per­rendtartás, a ki ismeri az Ausztriában és Magyar­országon létező törvényeket, melyekhez simulni kell. Várady Károly: Bizony, pedig nem nagy munka! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem nagy munka? Hát méltóztassék hozzá­fogni, hanem azután megfelelő ^munkát előter­jeszteni, nem férczmunkát. (Elénk derültség.) Nagyon sok kifogásolni valója van Tóth János képviselő urnak a hadügyminiszterrel szemben, ki állítólag nem eléggé világosítja fel a közön­séget és a delegácziót, valamint a delegáczióval szemben is. Ennek legegyszerűbb orvossága az: méltóztassék belemenni a delegáczióba, (Tetszés jobbfelöl.) ott alkalma lesz a hadügyminisztert megkérdezni, examinálni és mindent megtenni. Pichler Győző: Először tanuljon meg magya­rul a hadügyminiszter, tetszik tudni? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tetszik tudni, hogy Jekelfalussy altábornagy ott van és ha a képviselő ur németül nem tud, a mit erősen kétségbe vonok . . . (Derültség.)

Next

/
Thumbnails
Contents