Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

Wk. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. 203 Kubik Béla: Az egész magyar nemzet tanuljon meg németül? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jekelfalussy altábornagy megmagyaráz mindent, per longum et latum, annyit, a mennyit akar, még annál is többet, (Elénk derültség és taps a jobboldalon.) Méltóztassék belemenni, én legalább a magam részéről semmiféle akadályt nem látok. Pichler Győző: Szívesebben látnám én Jekelfalussyt, mint Krieghammert a hadiigyminiszteri székben. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez egyéni nézet! Azt mondja a t. képviselő ur, hogy rendesen komoly tárgyalásra holmi patentirozott viczczekkel felelek. Én azt hiszem, hogy eléggé komolyan meghallgattam Rákosi Viktor t. képviselő ur felszólalását. Semmiféle viezczel nem mertem őt megzavarni. Hanem, hogy ha némelykor olyan dolgok hozatnak fel, a melyek az embert egy kissé ingerlik, (Élénk derültség.) nagyon természetes, hogy az ember nem képes visszatartani és ki nem mondani azt, a mit gondol. (Derültség.) Ne méltóztassék tehát olyan dolgokat mondani, a melyek erre alkalmat szolgáltatnak. Tóth János t. képviselő ur (Halljuk! Halljuk!) — sajnálom, hogy annyiszor vagyok kénytelen becses nevét említeni, de miután tegnap nagyon soká méltóztatott beszélni, meg fog nekem bocsátani — azt mondja, hogy becsapták a nemzetet a honvédséggel 1868-ban. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon). Nem igaz, mert ugyanazokat, a miket most felhoznak a t. képviselő urak, akkor is felhozta az ellenzék. A ki az akkori naplókat olvasta, igazat fog nekem adni . . . Nessi Pál: Ebből is látszik, hogy igaz! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem látom ebből, hogy igy van. Ebből azt látjuk, — méltóztassanak megbocsátani a kifejezésért, — hogy egy makacs kisebbség van, a mely azt mondja: toujours perdrix, azért is! (Hosszantartó derültség.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy 350 milliót vagy mennyit takarítottunk meg, vagy adtunk az ausztriaiaknak a véderő érdekében azáltal, hogy a honvédség költségeit ^évck hosszú során át fizettük: Azt mondja: »En kimutattam egyszer a képviselőházban, hogy 1868. óta 30 esztendő alatt 350 millióval költött Magyarország honvédsége többet, mint Ausztria honvédsége stb. Ebből az következik, a mit bátor voltam felhozni.« Ez nagy tévedés, méltóztassék csak az osztrák honvédelmi minisztérium költségvetését megnézni! Tóth János: Abból állítottam össze! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagy tévedés, mert az osztrák honvédelmi minisztérium költségvetése kezdetben igenis kisebb volt a miénknél, de most már évek hosszú során át magasabb a miénknél. Ez a 350 milliós számítás nem hiszem, hogy találjon. Tóth János: Azt mondtam, hogy ha 30 év alatt az osztrák honvédelmi minisztérium költségvetését és a magyarországi honvédelmi minisztérium költségvetését össze tetszik adni, az összehasonlitásból az jön ki, hogy Magyarország 350 millió koronával többet költött. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tagadásba nem veszem, mert nem néztem utána. Addig, míg magam meg nem győződtem, természetesen tagadásba nem vehetem. Meglehet, hogy igy van, de nem hiszem. Lehet, hogy valami különbség lesz, de hogy olyan nagy legyen, azt nem hiszem. Tóth János: Korona! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Korona? Még azt sem hiszem! (Hosszantartó élénlc derültség.) Pichler Győző: Ez az első eset, hogy Fejérváry koronát emleget és a vállát vonogatja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Méltóztatnak vádolni engem, hogy germanizálok. (Ugg van! a szélsőbaloldalon.) Mivel ? Kubik Béla: Mivel? Nagyon sokkal! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Felhozza Tóth János képviselő ur, hogy a 13. hadtesttel és a hadügyminiszterrel németül korrespondeálok. Kérem, én a Magyarországon elhelyezett — a szűkebb Magyarországot értve — közös hadseregi hadtestekkel kizárólag csakis magyarul levelezek. A többi hadtestekkel és a hadügyminiszterrel igenis németül levelezek. Miért ? Először, mert az elkerülhetetlenül szükséges, czélszerüségi momentum a mellett van. Mi nem követelhetjük azt, hogy mindenütt tolmácsok és fordítók legyenek. Az lehetetlen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Eötvös Bálint: Tanuljanak meg magyarul azok! Kubik Béla: Magyarországon mindenkinek meg kell tanulnia németül, a ki katona lesz ! (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Janus! Idővel, remélem, hogy Ausztriában is azok a fiatal emberek, a kik a katonaságnál akarnak szolgálni, a kik annak a hivatásnak szentelik magukat, talán szintén nagyobb súlyt fognak fektetni a magyar nyelv elsajátítására. De most megint hivatkozom a delegáczióra, a melybe, fájdalom, be nem mennek, hogy ott megvannak a kimutatások, hogy az iskolákban a magyar nyelv tanulásában hány fiatal ember vesz részt. Méltóztassék arról meggyőződni, hogy az évek folyama alatt mindig javulás észlelhető, nem ugyanabban az értelemben észlelhető javulás, a mely javulást engem illetőleg Nessi Pál képviselő ur emiitett, (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Rákosi emiitette !) de tényleg javulás mutatkozik. De a hadügyminisztériummal és a Magyarországon kívül elhelyezett hadtestparancsnokokkal lehetetlenség más nyelven korrespondeálni, mint német nyelven, mert fennakad az egész szolgálat. Lehe26*