Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

ÍOí. országos ülés 1902 (Sálijuk! Halljuk!) A noli me tangere ott van, hogy ez a kormánypárt és a szabadelvű párt sohasem engedte a honvédséget bántani és támadni, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem mindenkor meg tudta védelmezni és visszaverte a támadásokat. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Pap Zoltán: Ezek üres töltések! (Zaj.) Münnich Aurél: Ezekből pedig az a tanulság, hogy Nessi képviselő urnak nincs igaza, hogy becsapták a nemzetet akkor . . . Nessi Pál: Be bizony! Münnich Aurél: . . . midőn a honvédséget felállították és Rákosi Viktor t. képviselőtársam nyugodtan megszavazhatja a költségeket saját meggyőződése szerint, mert igazi magyar institucziónak, a mi hadseregünknek fogja megszavazni. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon^) . A magam részéről elfogadom a költségvetést. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Személyes kérdésben kérek szót! Elnök: Ha személyes kérdésben kivan a képviselő ur nyilatkozni, akkor még szünet előtt szólhat. Rákosi Viktor: T. képviselőház! Én egy rövid mondattal egy kis fotográfiáját adtam Münnich Aurél t. képviselőtársam katonai működésének és katonai arczulatának. TJgy látszik, ez őt -kissé érzékenyen érintette. Münnich Aurél: Cseppet sem! Rákosi Viktor: De mégis reflektált rá! (Derültség jobbfelöl.) Münnich Aurél: Udvariasságból! Rákosi Viktor: Engedjék meg, hogy én, a ki dokumentumokból szoktam ítélni és dolgozni, ezúttal is megmondjam, hogy miféle dokumentumokból állítottam össze az ő arczképét. (Halljuk! Halljuk!) Én figyelemmel kisértem az ő katonai működését, a mely nem nyert csatákból, hanem elmondott beszédekből áll, (Derültség a szélsobaloldalon) és midőn az ő elmondott beszédeit olvasgattam, megtaláltam többek közt azt az állítását, hogy ő a kormánynak megadja magát és minden kormánynak megadja magát. Erre nézve itt czitálom a dokumentumot. (Halljuk! Halljuk!) A nagy véderővita alatt 1889. január 10-én Münnich Aurél a következőket mondta (olvassa): »Minden állam igyekszik fegyveres erejét nagyobbítani. Mire fog ez vezetni ? — azt kérdi. Hogy a tönk szélére juttatja az országot, nem hiszem — már mint ő — mert bizik a kormányban és bizik a jövendő kormányokban.« (Derültség a szélsőbaloldalion. Mozgás jobbfelöl.) TJgy látom, Ballagi Géza t. barátom ezen csodálkozik. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Ballagi Géza: Nem csodálkozom, sőt nagyon természetesnek találom! Rákosi Viktor: Ezzel Münnich Aurél 200 évre eligérkezett a jövendő kormányoknak, ha Isten őt addig élteti, (Nagy derültség a szélsöbaloldalon.) a nélkül, hogy tudná, hogy micsoda április 30-án, szerdán. 199 kormányok lesznek is azok. (Derültség és tetszés a szélsöbaloldalon.) Münnich Aurél: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ismét igazat adhatok Rákosi Viktor t. képviselőtársamnak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: így már jól van!) Ezeket mondtam és ma is fentartom. Rákosi Viktor: Hát ha mi jövünk oda? Pap Zoltán: Mindegy neki, csak kormány legyen! (Zaj.) Münnich Aurél: Csakhogy egy kis különbségre kell rámutatnom, a mi köztem és t. barátom, meg a pártja között van. Én Magyarországon nem képzelek kormányt, mert minden magyar hazafit sokkal nagyobbra becsülök, mely arra képes legyen, hogy ő a tönk szélére juttassa az országot és azt elárulja. Midőn tehát én azt mondtam, hogy én bizom az akkori kormányban és bízom a jövendő kormányokban, abból a szempontból indultam ki, hogy Magyarország kormányszékeiben mindig csak hazafiak fognak ülni, bármelyik párthoz tartozzanak is. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogyha pedig a t. függetlenségi és 48-as párt fog odakerülni és fog kormányozni . . . Rákosi Viktor: Lesz szerencsénk! (Derültség jobbfelöl.) Münnich Aurél: . . . abban a kormányban épugy fogok bízni (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) a jelzett irányban. Pap Zoltán : A mi kormányunkra gondolt! (Derültség a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. A képviselő ur személyes kérdés czimén beszél, szíveskedjenek tehát őt meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Münnich Aurél: Derültségre lehet ugyan fakadni, még ha nincsen is ok reá, de azért ebből még nem következik, hogy ez helyes is. (Ugy van! jobbfelöl.) Én azt mondtam, hogyha a t. urak fognak a kormányon ülni, én a t. urakban az általam akkor érintett esetben szintén fogok bizni, mert olyan jó hazafiakat tisztelek önökben, a kik nem fogják elárulni és tönkretenni az országot. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) így értettem én akkori nyilatkozatomat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kubik Béla képviselő ur személyes kérdésben kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Kubik Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Münnich Aurél képviselőtársam az előbb engem aposztrofált, és különösen figyelmembe ajánlotta azt, hogy a honvédség nem kiegészítő része a hadseregnek, hanem egyik része annak. Münnich Aurél: A hadi erőknek!